Család

Görög katolikus családból származott. Sz: Bud György tanító, iskolaigazgató, Draskó Mária. Unokája: Pongrácz Tibor közgazdász.

Iskola

Középiskoláit Nagyváradon végezte. A bp.-i tudományegyetemen államtudományi doktori okl. (1902), a statisztika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1911).

Életút

Az Országos Statisztikai Hivatal tisztviselője (1901–1910), a Kereskedelmi Minisztérium segédtitkára (1910–1916), a Közélelmezési Hivatal miniszteri tanácsosa (1916–1918), az Országos Árvizsgáló Bizottság alelnöke (1918-tól). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1911–1917), ny. rk. tanára (1917–1920), a József Műegyetem Gazdaságpolitikai Tanszékének ny. r. tanára (1920–1921). – A Bethlen-kormányban a közélelmezés irányításával megbízott miniszter mellé államtitkári hatáskörrel és címmel beosztott műegyetemi tanár (1921. dec. 29.–1922. okt. 17.), az Országos Közélelmezési Tanács és a közélelmezési ügyek irányításával megbízott tárca nélküli miniszter (1922. okt. 17.–1924. máj. 21.). A Pénzügyminisztériumnak a Minisztertanács által kijelölendő ügyköre (adminisztratív ügyek) ideiglenes ellátásával megbízott tárca nélküli miniszter (1924. máj. 21.–1924. nov. 15.), pénzügyminiszter (1924. nov. 15.–1928. szept. 5.), tárca nélküli közgazdasági miniszter az ország gazdaságpolitikájának egységes irányítására (1928. szept. 5.–1931. aug. 24.), kereskedelemügyi miniszter (1929. aug. 31. –1931. aug. 24.). Kormánypárti programmal nemzetgyűlési (Rétsági választókerület, 1925–1926) és országgyűlési képviselő (Békéscsabai választókerület, 1927–1939). A kormányzati munkától való visszavonulását követően ismét a József Műegyetem, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ny. rk. tanára (1931–1944). M. kir. titkos tanácsos (1936-tól). A kormány képviseletében részt vett a koppenhágai nemzetközi statisztikai kongresszuson (1907), majd a nyugati államok háziipari viszonyait tanulmányozta (1909). A Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságában Magyarország képviselője. Szociál-, gazdaság- és kereskedelempolitikával fogl., a bűnügyi statisztikai kutatások magyarországi kezdeményezője. Pénzügyminiszterként jelentős szerepet játszott a bethleni gazdasági konszolidációban: az államháztartás pénzügyi egyensúlyát három félév alatt helyreállította, így a népszövetségi kölcsön kb. 2/3-át beruházásokra fordíthatták. Nevéhez fűződik a magyar pénzügyi anarchia megszüntetése, a pengő bevezetése, az adók fokozatos csökkentéséről szóló törvényjavaslat és a magyarországi rokkantalap felállítása. Képviselőként sokat tett Békéscsaba város fejlődéséért: támogatásával épült meg a Békéscsabai Kisgazdák Egylete székháza, és a Kereskedelmi Csarnok épülete. Kölcsönökkel segítette a városháza átalakítását, a leánylíceum és az Árpád Gőzfürdő felépítését.

Elismertség

A II. vh. után a Magyar Statisztikai Társaság utolsó elnöke (1949-ig). A Vasvári Pál Kör egyik fővédnöke (1943).

Elismerés

Békéscsaba (1924) Esztergom (1926) és Szentes díszpolgára (1927).

Szerkesztés

A Közgazdasági Szemle szerkesztője (1919–1922).