Brutyó János
Brutyó János

2024. december 13. Péntek

Brutyó János

politikus

Születési adatok

1911. november 20.

Makó, Csanád vármegye

Halálozási adatok

1987. január 10.

Budapest

Temetési adatok

1987. január 19.

Budapest

Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon


Család

Parasztcsaládból származott. Sz: Brutyó Pál, Tóth Mária (†1930) napszámosok.

Iskola

Hat elemit végzett, cselédnek szegődött, majd szüleivel napszámosként dolgozott (1926–1930), ácsmesterséget tanult (1930). Két hónapos pártiskolát végzett (1946).

Életút

A két világháború között Budapesten ácssegéd, ácsmester. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagja (1933-tól), az Ács Szakosztály vezetőségi (1934-től) és a MÉMOSZ központi választmányának tagja (1936-tól). A féllegális Egyesült Szakszervezeti Ellenzék (1934–1936), ill. az illegális KMP tagja (1934-től).

 A II. világháború után az MKP csillaghegyi (Budapest, III. kerület, 1945–1946), majd szentendrei járási szervezetének titkára (1946–1947). Az MKP Szervezési Osztálya, ill. az MDP KV Szervezési Osztályának instruktora (1947–1949), a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének (DÉFOSZ) KV titkára (1949–1950). A MÉMOSZ helyébe lépett Magyar Építőmunkások Országos Szabad Szakszervezete (1950. márc. 16.–1950. dec. 7.), az újabb átszervezés után az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárhelyettese (1950. dec. 7.–1951. jan. 27.), építésügyi miniszterhelyettes (1951. jan. 27.–1955. júl. 30.), az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete elnöke (1955. júl. 30.–1959. nov. 9.). A SZOT elnökségi tagja és főtitkára (1959. nov. 9.–1965. jún. 28.), elnöke (1965. jún. 28.–1966. dec. 3.). 

 

Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1966. dec. 3. és 1982. jún. 24.–1987. jan. 10.). Az MSZMP PB póttagja (1962. nov. 24.–1966. dec. 3.). Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elnöke (1966. dec. 3.–1982. jún. 23.).  

Országgyűlési képviselő (Budapest, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Nógrád megye, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Salgótarján, Nógrád megye 1. és 2. sz. választókerület, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; 1985. jún. 8.–1987. jan. 10.). Az Országgyűlési Építésügyi Bizottságának elnöke (1958–1962). Az Elnöki Tanács tagja (1961. okt. 7.–1963. márc. 21.). Az Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja és elnökhelyettese (1964–1982).

Emlékezet

Makón született, 1930-tól Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson, a temető díszravatalozójánál Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT elnöke és Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága első titkára búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951),Munka Érdemrend (1954), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1961 és 1971), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1981).

Főbb művei

F. m. Az egyösszegű utalványozásról. (Magyar Építőipar, 1955)
Vengerszkije profszojuzi v period sztroityel’sztva szocializma. (Moszkva, Profizdat, 1962)
A munkáshatalom erősítéséért. (Bp., Táncsics, 1975)
Pártegység és pártfegyelem. Beszédek, cikkek. 1968–1978. Összeáll., sajtó alá rend. Vértes Imre. (Bp., Kossuth, 1979)
Munkásévek. Visszaemlékezések. 8 táblával. (Bp., Kossuth, 1980): A választott úton. Beszédek, cikkek, nyilatkozatok. (Bp., Népszava, 1983).

Irodalom

Irod.: Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Barsi Tomaj: B. J.: Munkásévek. (Társadalmi Szemle, 1980)
Budapesti közéleti névmutató. 1945–1950. (Bp., 1980)
Maris János: Tevékeny élet. B. J. munkássága. (Propagandista, 1985)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1987. jan. 13.)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpGRrjzX.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője