Bródy Ernő
Bródy Ernő

2024. december 7. Szombat

Bródy Ernő

politikus, jogász

Születési adatok

1875. szeptember 12.

Miskolc

Halálozási adatok

1961. október 15.

Budapest


Család

Zsidó családból származott. Sz: Bródy Vilmos kereskedő, Weinberger Regina. Leánya: Bródy Jozefa (1910–1971). Nagybátyja: Bródy Sándor (1863–1924) író.

Iskola

Elemi és középiskoláit Miskolcon, a református főgimnáziumban és Nagybányán végezte, Nagybányán éretts. (1894). A bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1900), ügyvédi vizsgát tett (1903), ismereteit hosszabb nyugat-európai tanulmányútja során egészítette ki.

Életút

Hazatérte után Budapesten ügyvéd (1904-től); elsősorban büntetőpereket vállalt, s hamarosan országos hírnévre tett szert. A Vázsonyi-féle Polgári Demokrata Párt (PDP) országgyűlési képviselője (Nagyszőlősi választókerület, 1906–1910; Halmi választókerület, 1910–1918), később pártjával együtt csatlakozott a Károlyi-féle Függetlenségi és ’48-as Párthoz (1918 ősze), majd Pethő Sándorral közösen újraélesztette a PDP-t (1919. jan.), de a Tanácsköztársaság alatt a párt beszüntette tevékenységét. Az összeomlás után a Nemzeti Demokrata Párt nemzetgyűlési képviselője (Budapest, 11. sz. választókerület, 1920–1922), majd országgyűlési képviselő (Budapest, 3. sz. választókerület, 1927–1944). Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja; a fővárosi közgyűlésben a demokraták, később a nemzeti szabadelvűek frakcióvezetője (1908–1942; származása miatt eltávolították a képviselő-testületből: 1942. jan.). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után letartóztatták és internálták. A II. vh. után részt vett a PDP újjászervezésében; a párt képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Budapest, 1945. ápr.–nov.) a Budapesti Nemzeti Bizottság és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.-i törvényhatósági bizottság tagja. A PDP alelnöke (1945–1947), elnöke (1947–1948), a Magyar Radikális Párttal (MRP) való pártszövetség idején (Polgári Radikális Pártszövetség néven, 1948–1949), ill. fúziójuk után az MRP társelnöke (1949. dec.). Bár sikertelenül indult az 1947. és az 1949. évi országgyűlési választásokon, később azonban pótképviselővé választották (Supka Géza helyére, 1949. márc. 10-én). – A Demokrácia Szabadkőműves Páholy tagja (1912-től). A Lakók Szövetségének elnöke, a Kiskereskedők és Kisiparosok Csarnokának főtitkára, a Bűnügyi Védők Egyesületének alelnöke. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagja. A Budapesti Izraelita Községkerület és a Hitközség számvevőszékének elnöke. Pályája kezdetén védőügyvédként ért el sikereket, legismertebb ügye az ún. Zeisig-brossúra volt (= a Zeisig álnéven Habsburg- ellenes brosúrát szerkesztő Zigány Árpádot védte – sikerrel). Nagybátyja segítségével elhelyezkedett a Magyar Hírlap c. napilapnál, ahol, mint országgyűlési tudósító kapcsolatba került a nemzeti szabadelvű politikusokkal, elsősorban Vázsonyi Vilmossal. Az 1905-ös belpolitikai válság hatására intenzíven kezdett el foglalkozni politikával, belépett a PDP-be, s az 1906-os országgyűlési választásokon már képviselővé is választották (mindössze 15 szavazat különbséggel). A két vh. között a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) vezéralakja, Vázsonyi Vilmos halálát követően (1926), a Rassay Károly elnökletével létrejött liberális tömörülés, a Független Nemzeti Demokrata Párt (Egyesült Balpárt) tagja; az NDP kiválása után Rassayval maradva a Nemzeti Szabadelvű Párt (1935-től a Polgári Szabadságpárt) egyik vezetője. Jelentős szerepet játszott Budapest székesfőváros életében, a fővárosi képviselő-testületben elsősorban szociális kérdésekkel fogl., valamint több írásában támadta a magyarországi zsidótörvényeket. A II. vh. után vezető szerepet játszott a PDP újjászervezésében.

Szerkesztés

A Magyar Hírlap országgyűlési tudósítója, a Budapesti Napló (1903-tól), az Ügyvédek Lapja (1903-tól), a Jövendő (1904-től) és A Polgár c. lapok munkatársa (1908-tól). Tárcái és publicisztikái a fentieken kívül még elsősorban a Debreceni Ellenőrben (1891), az Ország–Világban (1894), a Budapesti Naplóban (1903), az Ügyvédek Lapjában (1903–1904), a Jogtudományi Közlönyben (1904), a Pesti Hírlapban (1907), a Közegészségügyben (1909), a Magyar Jogéletben (1909), a Városi Szemlében (1909) és a Pesti Naplóban jelentek meg (1913).

Főbb művei

F. m.: Szolgálati viszony és peres eljárás. (Jogtudományi Közlöny, 1904)
A budapesti lakáskérdés. (Városi Szemle, 1909)
Nyílt levél a halmi kerület választóihoz. (Bp., 1912)
A budapesti lakáskérdés. (Bp., 1917)
Néhány felszólalásának vázlata. (Bp., 1922)
B. E. nemzetgyűlési beszédei. A numerus claususról. – A botbüntetésről. (Bp., 1922)
B. E. beszéde a székesfőváros háztartásának szanálásáról. (Fővárosi Közlöny, 1931)
Magyar szabadelvűek száz év előtt. – A magyar szabadelvűek mozgalma a zsidók egyenjogúságáért 1840-ben. (Magyar Zsidó Szemle, 1934)
Ki magyar állampolgár? (Bp., 1938)
Székely Sándor István: A második zsidótörvény teljes, hiteles szövege részletes magyarázatokkal. A bevezetőt írta. (Bp., 1939).

Irodalom

Irod.: Sz. R.: B. E. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994)
Szemere Miklós: A Bródy család. (Remény, 1998)
Pelle János: A zsidótörvények és a magyar közvélemény. (Bp., 2001)
M. K. J.–Sz. R.: B. E. (Az 1947. évi országgyűlés almanachja. Bp., 2005)
Szemere Miklós: B. E.-ről. (Remény, 2008)
B. E. testámentoma. Közzéteszi Szemere Miklós. (Remény, 2010).

Megjegyzések

Gulyás: írásai összekeverve Bródy Ernő (1881–1945) újságíró műveivel! Lexikonok téves adata szerint az ő fia volt az olimpiai bajnok vízilabdázó Bródy György (1908–1967), aki valójában a másik Bródy Ernő fia volt!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője