Iskola

A bp.-i Zeneakadémián művészi okl. (1928).

Életút

Az Újpesti Konzervatórium és két magán-zeneiskola tanára (1923–1936), a veszprémi zeneiskola igazgatója (1934–1942), egyúttal a székesfehérvári, a szombathelyi és a győri zeneiskolában is tanított gordonkát, zongorát, zeneelméletet és zenetörténetet. A bp.-i Fodor Zeneiskola titkára (1943–1947), a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet egyik alapítója és szervezője (1948–1949), majd Budapesten ismét zenetanár (1949–1966). Magyarországon elsők között kezdeményezte zeneművek korhű hangszereken való megszólaltatását. Az 1920-as–1930-as években elsajátította a régi hangszereken (viola da gamba, csembaló, ill. lant és gitár) való játékot; első historikus igényű hangversenyét Régi zene régi hangszereken címmel adta (1931). Kutatóként régizene- és hangszertörténettel, valamint Veszprém és környéke reformkori zenetörténetével fogl. Gitártörténeti írásai nagy feltűnést keltettek: elsőként tagadta a gitárnak a lantból való egyenes származását.

Emlékezet

Az 1920-as években Bécsből hozatott egy csembalót, amely évtizedekig az ország egyetlen magánkézben levő ilyen hangszere volt. Kováts Barnával élete végéig levelezett: leveleiből derült ki, hogy egy Gitárbreviárium összeállítását tervezte, ezt azonban már nem tudta megvalósítani. A bp.-i Farkasréti Temetően nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Szerkesztés

A Thesaurus Musicae c. sorozat szerkesztője (1958-tól). A Zeneműkiadónál több régizenei kiadványt és kottát szerkesztett (Klasszikusok gitárra; Lieder und Tänze der Vorklassik. Stücke aus dem XVII. bis XVIII. Jahrhundert; Régi zene mélyhegedűre zongorakísérettel; J. Haydn: Hat kismartoni szonáta). Közreadta Hammerschlag János: Ha Bach naplót írt volna c. könyvét (1958).