Család

Régi gyógyszerészcsaládból származott: dédapja, nagyapja, nagybátyja és apja is gyógyszerész volt. Sz: Jeney Leontine. Testvére: Brantner Ottó orvos és Brantner István agronómus. Nőtlen.

Iskola

A ciszterci rend pécsi gimnáziumában éretts. (1947), a BOTE Gyógyszerésztudományi Karán végzett (1952), az ELTE Matematikai, Fizikai és Kémiai Karán vegyész okl. szerzett (1955), a BOTE-n doktorált (1967), a kémiai tudományok kandidátusa (1983). Az MLEE-n filozófia szakon végzett (1966).

Életút

A BOTE, ill. a SOTE Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerészi Kémiai Intézet gyakornoka, egy. tanársegéde (1955–1973), egy. adjunktusa (1973–1983), egy. docense (1984–1989). Az NDK-ban járt hosszabb tanulmányúton (1973).

Gyógyszer-analitikai kutatásokkal, gyógyszeranyagok ellenőrzésével, a gyógyszer minőségellenőrzésével kapcsolatos eljárások fejlesztésével fogl. A heteroatomokkal kapcsolódó úgynevezett nulla oxidációs számú metiléncsoport savas hidrolízisének formaldehid bomlástermékét vizsgálta szelektív színreakcióval. majd új módszereket dolgozott ki a gyógyszeranyagok gyógyszerkönyvi és gyári ellenőrzésével kapcsolatban. Elsősorban a C1–C5 alkoholok, aldehidek és ketonok azonosítására alkalmas új eljárásokat fejlesztett ki. Kiterjedt vizsgálatokat végzett gyógyszeranyagok körében annak kiderítésére, hogy savas behatásra milyen szerkezetekből hasad ki oxovegyület. Az oxovegyületek kihasadását szelektív színreakciókkal, az oxovegyületek 2,4- dinitrofenil-hidrazonjait pedig vékonyréteg-kromatográfiával követte, és az így kapott eredményeket a gyógyszeranyagok azonosítási reakcióinak bővítésénél kamatoztatta.

Emlékezet

Családja 1914-től bérelt házat Pestszentlőrincen, az Esterházy-hitbizománytól. Az államtól 1945-ben sikerült megvásárolni az ingatlant, amely az örökösök elhalálozása után Brantner Antal tulajdonába került. Nevéhez fűződik e jelentős részben családi hagyatékból származó, pestszentlőrinci egykori uradalmi tiszttartói hat szobás lakás műemlékké nyilvánítása – 1985-ben az Országos Műemléki Felügyelőség agrártörténeti műemlékké nyilvánította – majd berendezésének és a több ezer tárgyból álló, gyógyszerészettörténeti szempontból különösen értékes gyűjtemény múzeumként való elfogadtatása (Brantner–Koncz Műemlékház, 2002-től). A gyűjtemény megőrzését és továbbfejlesztését az általa létrehozott alapítvány biztosítja (Brantner–Koncz Műemlékház Működését Támogató Alapítvány).

Elismertség

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság tagja (1960-tól), a TIT Kémiai Szakosztálya vezetőségi tagja.

Elismerés

Kiváló gyógyszerész (1984), Societas Pharmaceutica Hungarica Emlékérem (1984), Koritsánszky Ottó-emlékérem (1991), Kazay Endre-emlékérem (1997), Schulek Elemér-emlékérem (2003), a Magyar Kultúra lovagja (2006), Szentlőrinc díszpolgára (2006).

Szerkesztés

A Gyógyszerészet szerkesztője (1968–1981), majd felelős szerkesztője (1982–1991), nyugdíjas főmunkatársa (1991–2006).