Család

Fia: Borúth Andor (1873–1955) festőművész. F: Evva Ottília.

Iskola

Iskoláit Sátoraljaújhelyen, Egerben, Miskolcon, Rozsnyón és Kassán végezte.

Életút

Nyíregyházán városi tanácsos (1860–1861), lemondott (1861). Mádon szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozott (1861–1870). Sátoraljaújhelyen telepedett le, Hegyalja címmel megalapította az első Zemplén megyei lapot (1870. jan. 4.–szept. 27.), majd ennek folytatásaként Zemplén c. „vegyes tartalmú” lap szerkesztője (1870–1879), ill. a Zempléni Lapok kiadó-tulajdonosa (1879–1886). Első írásai, társadalmi és közgazdasági dolgozatai és tárcái fővárosi lapokban jelentek meg. Később elsősorban dalaival vált ismertté, amelyeket elsősorban Kralovánszky Mór, Simonffy Kálmán és Szénffy Gusztáv zenésítettek meg.

Emlékezet

Sátoraljaújhelyen nyugszik. Emlékét őrzi a sátoraljaújhelyi Borúth Elemér-alapítvány (1998), amely évente Borúth Elemér Vers- és Prózamondó Versenyt rendez. A sátoraljaújhelyi Városháza aulájában domborművét helyezték el (Égerházy László faszobrászművész alkotása, felavatták az Újhelyi Napok keretében, 2008. szept. 24-én).

Elismertség

A Petőfi Társaság tagja (1879-től).

Szerkesztés

Hegyalja címmel megalapította az első Zemplén megyei lapot (1870. jan. 4.–szept. 27.), majd ennek folytatásaként Zemplén c. „vegyes tartalmú” lap szerkesztője (1870–1879), ill. a Zempléni Lapok kiadó-tulajdonosa (1879–1886). Költeményei elsősorban a Nővilág (1857), a Szépirodalmi Közlöny (1857), a Napkelet (1857–1859), a Hölgyfutár (1857, 1862), a Két Garasos Ujság (1859), a Nefelejts (1859, 1869), a Vasárnapi Ujság (1859; 1887: hátrahagyott költemények), a Magyarország és a Nagyvilág (1876), az Ország–Világ (1886) és a Fővárosi Lapok (1865; 1887: hátrahagyott költemények) c. folyóiratokban jelentek meg.