Iskola

Budapesten katonai főiskolát végzett (1926), majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki okl. szerzett.

Életút

Budapesten lépett tényleges szolgálatba (1926), százados, majd hadiműszaki törzskari alezredes (1945-ig). A Honvédelmi Minisztérium (HM) Légügyi Főcsoportfőnökségén és az Országos Légoltalmi Intézetben szolgált (1926–1941), majd az Országos Légvédelmi Parancsnokság osztályvezetője (1941–1945). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem meghívott előadója, a bp.-i rádió honvédelmi negyedóráinak társszerkesztője (1945-ig). – A II. vh. után Németországban telepedett le (1945). A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa (1951. okt. 1.–1969. jún. 30.), katonapolitikai szakértője (Bell ezredes néven, 1955– 1969), az intézmény üzemi tanácsának kezdeményezője és első elnöke. Az 1930-as–1940-es években elsősorban a légvédelem fegyvertechnikai és műszaki kérdéseivel fogl. Később érdeklődése Magyarország 20. sz.-i hadtörténete, elsősorban a II. vh. története felé fordult. Hadtörténészként alapvető kutatásokat végzett az 1941. évi kassai bombatámadással kapcsolatban. Az 1956. évi forradalom idején elsősegély-nyújtási tanácsokat osztott és további harca buzdította a szabadságharcosokat. A rendszerváltás után a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere az emigrációban kifejtett munkásságáért tartalékos ezredessé léptette elő (1992. nov. 24-én).

Szerkesztés

A Légoltalmi Közlemények szerkesztője (1941–1944). Írásai az emigrációban elsősorban a Hadak Útján, a Nemzetőr, az Új Európa és az Új Látóhatár c. lapokban jelentek meg.