Család

Sz: Biermann Béla, Landler Erzsébet. Nagyapja: Landler Jenő (1875–1928) politikus, népbiztos.

Iskola

A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen közgazdász okl. szerzett (1952).

Életút

A Szovjetunióban élt (1946-ig). A DISZ politikai munkatársa (1950–1956), az Express Ifjúsági Utazási Iroda igazgatóhelyettese (1957–1959), a Külkereskedelmi Minisztérium főelőadója, osztályvezetője (1959–1965). A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, ill. a Hungaroton igazgatója, vezérigazgatója (1965–1990), a Quint Hanglemezkiadó Kft. (1990–1992), az EMI-Quint Kft. igazgatója (1992–1997). Irányítása alatt a Hungaroton nemzetközi hírű hanglemezkiadó vállalattá fejlődött, s a magyar zenei kultúra külföldi megismertetésének egyik legfontosabb bázisává vált. Nevéhez fűződik – többek között – a Bartók Összkiadás, a nagy Liszt- oratóriumok és számtalan további Liszt-mű első felvétele, Kodály Zoltán valamennyi fontos művének kiadása, a magyar gregorián dallamkincs, a tudományos igényű népzenei antológiák és évi nyolc-tíz kortárs szerzői lemez megjelentetése. Munkássága eredményeként hozzáférhetővé vált a magyar és magyar vonatkozású zenetörténet – és a magyar költészet – gazdag hangzó antológiája és sok ritkán játszott opera és oratórium; amelyek felvétele nemcsak szakmai, hanem jelentős kereskedelmi sikert is hozott a cégnek. A magyarországi előadó-művészet elismert nagyjai folyamatos lehetőséget kaptak lemezrepertoárjuk építésére: kiadta a Ferencsik-életműt, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, az Amadinda ütőegyüttes műveit, ill. kulcsszerepe volt a magyar nyelvű progresszív popzene (pl. Illés, Omega, LGT stb.) akkor forradalminak számító berobbanásában.

Elismertség

A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének alapító elnöke (1989–1997), örökös tb. elnöke (1997-től).