Borovszky Samu, adamóczi és vittenczi
történetíró, szerkesztő
Születési adatok
1860. október 25.
Bácsordas, Bács-Bodrog vármegye
Halálozási adatok
1912. április 24.
Budapest
Temetési adatok
1912. április 26.
Budapest
Kerepesi út
Család
Régi evangélikus nemesi családból származott. Sz: Borovszky Pál (1826–1891) a Duna-szabályozási munkálatok mérnöke. Hatan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Testvére: Borovszky Károly (1862–) minisztériumi hivatalnok, Borovszky Ferenc (1865–) községi főjegyző és Borovszky Lajos; ill. Simon Róbertné Borovszky Paulina és Tóth Sándorné Borovszky Janka. F: Fábián Zsófia Etelka.
Iskola
Elemi iskoláit Pincéden végezte, majd családja 1870-ben Nagyszalontára költözött: itt és Békésen végezte középiskoláit, a budapesti református főgimnáziumban éretts. (1879). A budapesti tudományegyetemen bölcsésztudori és magyar–történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1883). Az MTA tagja (l.: 1899. máj. 5.).
Életút
Az MTA főtitkári hivatalának írnoka (1883–1884); közben Lukács Móric (1880–1881), majd gr. Lónyay Menyhért titkára (1882–1884), az MTA irattárnoka (1884–1894), irodaigazgatója (1894–1912).
Középkori és kora újkori magyar és egyetemes történettel, helytörténettel, elsősorban magyar őstörténettel és a népvándorlás kora történetével foglalkozott. Alapvetően új megállapításokat tett a dákok és a langobárdok történetével kapcsolatban, vizsgálta a középkori magyarországi betelepítések történetét, de figyelme kiterjedt a nagy francia forradalom problémáira is.
Forráskiadói tevékenysége is értékes. Az ő szerkesztésében készült el a magyar történetírás egyik legnagyobb vállalkozása, a Magyarország vármegyéi és városai c., 26 kötetből álló sorozat (25 kötete; a 26. kötet szerkesztése közben hunyt el; 1899–1912).
Emlékezet
Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Izabella utca 48.) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Elismertség
A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának tagja (1899–1912) és titkára (1909–1912).
Szerkesztés
A Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat szerkesztője (részben Sziklay Jánossal, 1896–1912), a Századok szerkesztője (1909–1912). Az Egyetértés irodalmi rovatának vezetője (1893–1896). Tudományos dolgozatai a fentieken kívül még elsősorban az Egyetemes Philológiai Közlönyben (1885–1889), az Archaeológiai Értesítőben (1885–1893), a Budapesti Hírlapban (1887–1892), a Vasárnapi Ujságban (1887–1898), a Budapesti Szemlében (1888), a Nemzetben (1889–1891), a Hadtörténeti Közlönyben (1891), a Fővárosi Lapokban (1891–1893), az Ethnographiában (1894), a Nyelvtudományi Közleményekben (1894), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1897–1899), az Akadémiai Értesítőben (1898–1903), a Történeti Tárban (1898–1899), a Turulban (1899–1900) és a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében jelentek meg (1900).
Főbb művei
F. m.: A dákok. Ethnographiai tanulmány és egy. doktori értek. is. (Bp., 1883)
A hunnok. Az avarok. (Világtörténet. Temesvár, 1885)
A longobárdok vándorlása. 1–4. (Századok, 1885)
A hunn–magyar rokonságról. (Ethnographia, 1894)
A honfoglalás története a művelt közönség számára. (Bp., 1894)
A ferencziek történetéhez. (Történelmi Tár, 1895)
Csanád vármegye története 1715-ig. I–II. köt. (Bp., 1896–1897)
Kölcsey levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1897)
Debreczeni írók és tanárok. 1588–1700. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1898)
Tiszántúli ev. ref. papok. 1597–1679. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvéből közzéteszi B. S. (Történelmi Tár, 1898)
Debreczeni írók. Életrajzi adalékok. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1899)
Sárvár történetéhez. 1590. (Történelmi Tár, 1899)
A népvándorlás kora. (Nagy Képes Világtörténet. IV. köt. Bp., 1900)
Szegedi Baratin Lukács zágrábi püspök. 1500–1510. –Egy régi városi protocollum. – Brutus Magyar historiájának ismeretlen kézirata. (Századok, 1900)
A nagylaki uradalom története. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1900. ápr. 9.
megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1900
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1900)
Németújvár város húsvágási rendtartása, 1648-ban. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1900)
Egy alaj bég telepítései. Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1901)
Bezerédj Antal emlékiratai. (Századok, 1901)
Egy régi úrbáriumból. (Magyar Nyelv, 1908)
Szendrő vára. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1908
hasonmás kiad. Rudabánya, 2000 és 2002)
Borsod vármegye története a legrégibb időktől. 1. (Bp., 1909)
A nagy francia forradalom. I–III. köt. Szerk. (Bp., 1911)
A szécsényi confoederatio. – Karácson Imre. (Századok, 1911)
szerk.: Név- és tárgymutató a Turul 1883–1892. évfolyamához. (Bp., 1893)
Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. I–XXVI. köt. Az I–IV. kötetet Sziklay Jánossal, a halála után megjelent XXVI. kötetet Csánki Dezső szerkesztette. (Bp., 1899–1914
hasonmás kiad. 1987–1989)
II. Rákóczi Ferenc és a szövetségi rendek 1705. IX. 20-án, a szécsényi gyűlésen kiállított szövetséglevele. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1911).
Irodalom
Irod.: Ballagi Aladár: B. S. (Századok, 1912)
Áldásy Antal: B. S. (Történeti Szemle, 1912)
Karácsonyi János: B. S. emlékezete. (Bp., 1914)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. (Bp., 1940)
Zoványi György: Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. és bőv. lexikon. Bp., 1977)
Dóka Klára: 125 éve született B. S. (Honismeret, 1985)
Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk. Blazovich László. (Makó, 1993)
Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. (Újvidék, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2015
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)
