Család

Sz: Boromisza József érseki uradalmi intéző, Kremmer Teréz.

Iskola

Középiskoláit Kalocsán és Baján végezte, kalocsai teológiai és római filozófiai tanulmányait követően Rómában hittudományi doktori okl. szerzett; pappá szentelték (1863. jún. 26.).

Életút

Kulán és Kalocsán káplán, a kalocsai r. k. tanítóképző intézet hittantanára, Jánoshalmán plébános (1869–1893). A kalocsai papnevelő intézet rektora (1893–1906); egyúttal alesperes (1889–1902), püspöki helynök (1902-től) és az érsekség jószágkormányzója (1902-től). Tiszai főesperes (1895. ápr. 17.–1897. aug. 15.), bácsi főesperes (1897. aug. 15.–1902. jan. 30.), székesegyházi főesperes (1902. jan. 30.–1902. ápr. 29.). Kalocsai kanonok (1893-tól; ifjabb mesterkanonok: 1893. aug. 21.–1895. ápr. 17.; őrkanonok: 1903. ápr. 15.–1906. júl. 10.; olvasókanonok: 1906. júl. 10.–1906. szept. 30.), bácsi prépost (1902. ápr. 29.– 1903. ápr. 15.). Szatmári megyés püspök (1906–1928; püspökké kinevezték: 1906. jún. 3.; megerősítették: jún. 20.; püspökké szentelték: okt. 1.; beiktatták: okt. 7.). Hévízi c. apát (1890-től), pápai prelátus (1901-től). Országgyűlési képviselő, a Főrendiház tagja (1906–1918). Valóságos belső titkos tanácsos (1918-tól). Az Országos Katolikus Szövetség alelnöke. A Szatmár megyei Széchenyi Társaság díszelnöke, a Kalocsai Katolikus Kör elnöke. Kanonok korában évekig, mint az érsekség jószágkormányzója működött. Püspöksége idején letelepítette Szatmárnémetiben, a Szent János-plébánián a ferenceseket (1913), majd megalapította a Szent Erzsébet Leánygimnáziumot (1918). Műfordítóként elsősorban kortárs olasz és spanyol katolikus vallásos irodalmat tolmácsolt. Önéletírása szerint spanyol nyelvből lefordította Jérome Vercruysse elmélkedéseinek egy részét. – ő volt az utolsó szatmári megyéspüspök: halála után a székét nem töltötték be, a szatmári és a nagyváradi egyházmegyét Szatmárnémeti székhellyel egyesítették (1930. jún. 5.).