Család

Apja siroki kőbányász, kőfejtő volt, elesett az I. vh.-ban, anyja nevelte fel négy testvérével. Házassága után családjával Pestszentlőrincre költözött (1938).

Iskola

Három elemi iskola elvégzése után kőfaragóinasnak állt. Később, kőfaragósegédként, autodidakta módon elsajátította a kőfaragás mesterségét (1927-től). A bp.-i Iparrajziskolában Vesztróczy Manó és Fülöp Elemér növendéke (1931–1938).

Életút

Kiállító művész (1941-től), mestereinek Ferenczy Bénit és Medgyessy Ferencet vallotta. Első művészi sikerét a Műcsarnok téli tárlatán bemutatott Napozó c. művével aratta (1942-ben, a munkát hg. Esterházy Pál megvásárolta). Közvetlenül kőbe faragott alkotásai zárt formájú, tömbszerű, nagy felületeket összefogó szobrok. Portrészobrai mellett jelentősek tanulmány jellegű karakterfejei. Szobrai hűen ábrázolják a palócföld emberének hétköznapjait, robosztus alakjai a hozzájuk fűződő élményeinek tömör, beszédes megfogalmazásai. Plasztikái sokszor a durva és csiszolt felületek ellentétére épülnek. Fafaragással és fémművességgel is foglalkozott. Autóbaleset áldozata lett.

Emlékezet

Kortársai „a kő gyermekének” nevezték, aki minden művészi előképzettség nélkül, mesterien sajátította el az ún. tufakő faragását. Édesanyám c. márványszobra a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) van. Emlékét Sirokon utca őrzi, szobra a siroki polgármesteri hivatal előtt áll (az eredeti szobor a polgármesteri hivatalban tekinthető meg, a hivatal előtt a szobor bronz másolata látható); állandó kiállítása a helyi könyvtárban látható. A bp.-i pestszentlőrinci temetőben nyugszik, síremlékét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Születésének 100. évfordulóján, Budapesten (= Pestszentlőrincen) és Sirokon is megemlékeztek.