Család

Vasutas családban született. Leánya: Jódal Rózsa (1939–) író; unokája: Jódal Kálmán (1967–) író.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában és Zsombolyán végezte, Temesvárott éretts. (1923), az újvidéki Pedagógiai Főiskolán magyar szakos tanári okl. szerzett (1957).

Életút

Tisztviselő Bánátban, magyar Versecen magyar és német nyelvet tanított (1942–1963). Nyugdíjba vonulása után Újvidéken élt és alkotott (1964-től). A vajdasági magyar irodalom első jelentősebb írónője. Az újvidéki Reggeli Újságban közölt Vándor a Nisavánál (1931) c. elbeszélésével tűnt fel, amelyben a bánáti magyarok és szerbek együttélésének problémáit vizsgálta. Később is gyakran foglalkoztatta a nemzetiségi élet, az emberi együttélés és a történelmi örökség problémája. A Bánát soknemzetiségű világát mutatja be Csángó gyerek c. írása, amely egy csángó gyereket szekereztet végig szerb és román falvakon, sajátos hangulatot keltve. Később írásaiban különös társadalmi helyzetű női sorsokat ábrázolt drámai erővel. Az 1940-es évektől nem jelentek meg írásai, csak az 1960-as években közölt újabb műveket, ill. néhány korábbi munkáját átdolgozva újra kiadta. Szenteleky Kornél különösen nagyra tartotta a bánáti sorsokat bemutató írásait: maga vállalta Börcsök Erzsébet kéziratainak szerkesztését, adatainak pontosítását, több esetben a mű címe is tőle származik. A korabeli kritika az 1930-as években megjelent írásait a kortársi próza legkiválóbb művei között tartotta számon.

Emlékezet

Újvidéken hunyt el, a helyi r. k. temetőben nyugszik. Róla nevezték el a magyarnyelvoktatást támogató pancsovai Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központot (1998-ban).

Szerkesztés

A Kalangya c. folyóirat köréhez tartozott, de kisebb prózai művei a Hídban, a Naplóban és a Reggeli Újságban is megjelentek (1930-as–1940-es évek).