Család

Sz: Borbély Sándor asztalos, majd a MÁV Politikai Osztályának vezetője, Pál Eszter, az ELTE Lenin Intézete telefonkezelője.

Iskola

Négy elemi és négy polgári iskolát végzett, szerszámlakatos segédlevelet szerzett. Öthónapos DISZ-iskolát (1950), tartalékos tiszti tanfolyamot végzett (1952), a Szovjetunióban, a Komszomol Főiskolán (egyúttal a kiküldött DISZ-tagok vezetője, 1955) és az SZKP KB Pártfőiskoláján tanult (1959–1962).

Életút

A Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár, 1946-tól Lampart Művek Rt. szerszámlakatos-tanonca, -segéde (1945–1949). A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ, 1945-től), az MDP (1950-től) és az MSZMP tagja (1956-tól). Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége függetlenített városi majd kiskunhalasi és kecskeméti járási titkára (1949), a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) agitációs és propagandarészlegének vezetője (1949–1950).

A Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) Pest megyei szervező titkára (1950–1953), a DISZ KV Építési Osztálya főinstruktora (1953–1954). Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek DISZ Bizottságának első titkára (1955–1956). Az MSZMP Ifjúsági Bizottsága tagja (1956. dec.–1957. márc.), a KISZ KB alapító titkára, egyúttal a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára (1957–1959), az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1962. nov. 24.). A Csepeli Vas- és Fémművek pártbizottságának másodtitkára (1962–1966), első titkára (1970–1975); közben a csepeli (= Budapest, XXI. kerület) pártbizottság első titkára (1966–1970).

Az MSZMP KB tagja (1970. nov. 28.–1989. okt. 7.), az Ipari, Mezőgazdasági és Kereskedelmi Osztály vezetője (1975. júl. 2.–1976. okt. 28.), az alsóbb szintű pártszervezési, majd ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó titkára (1976. okt. 26.–1980. márc. 27.), e minőségében a KB Ifjúsági Bizottsága (1976–1978), és Gazdaságpolitikai Bizottsága tagja (1978–1980). Az MSZMP KB titkára (1976. okt. 26.–1980. márc. 27.). A KB Szövetkezetpolitikai Munkaközössége elnöke (1977–1980), a KB Pártépítési Munkaközössége (1980–1988), a Nemzetközi Jogi és Közigazgatás-politikai Bizottságának tagja (1988. dec.–1989. okt.). Vezérőrnagyi (1980. ápr.), majd altábornagyi rangban (1986. ápr.), államtitkári besorolással a Munkásőrség utolsó országos parancsnoka (1980. ápr. 10.–1989. okt. 20.).

Az erdélyi Bún községben (1919-ig Kis-Küküllő vármegye; ma: Boiu) született. 1943-ban költözött el a nagyszüleitől Budapestre. A fővárosban (Csepelen) élt és tevékenykedett, utolsó éveiben Szigetújfaluban telepedett le, ott is hunyt el, a Szigetszentmártoni Temetőben nyugszik.

Szerkesztés

Ideológiai írásai – többek között – a Csepeli Műszaki-Közgazdasági Szemlében (1965-től), a Pártéletben (1970-től) és a Társadalmi Szemlében jelentek meg (1970–1978).