Borbándi Gyula
Borbándi Gyula

2022. július 6. Szerda

Borbándi Gyula

író, történész, politikus

Névváltozatok

1939-ig Brutofszky Gyula

Születési adatok

1919. szeptember 24.

Budapest

Halálozási adatok

2014. július 23.

Budapest

Temetési adatok

2014. augusztus 22.

Budapest

Szent Gellért-plébániatemplom


Család

Nagyszülei: Brutofszky János, Novák Johanna (= Novák Janka); Wagner János (= Vagner János), Beluscsák Terézia.

Szülei: Brutofszky Gyula (1889. máj. 6. Gölnicbánya, Szepes vm.–1944. okt. Újpest) lánckovács, Wagner Anna (1888. jún. 6. Gölnicbánya–1958. nov. 9. Bp.). Édesapja az újpesti hajógyárnál történt gázrobbanás áldozata lett.

Brutofszky Gyula testvére: Brutofszky Ferenc (1895. márc. 30. Bp.). Brutofszky Gyula felesége, Wagner Vilma (1894. dec. 6. Bp.) Wagner Anna testvére volt.

 

Testvére: Michler Károlyné Brutofszky Vilma.

Élettársa: 1976–1997: Thorma Edit (1930. dec. 29.–1997. aug. 23. Lake Hope, Egyesült Államok. Temetés: 1997. szept. 12. München, Grünwaldi Temető) rádiós szerkesztő. B. Thorma Edit amerikai látogatásuk során autóbaleset áldozata lett, Borbándi Gyula is súlyosan megsérült.

Felesége: 2009–2014: Juhász Olga.

Iskola

Elemi iskoláit Tulában (Bácska, 1926–1928) és a budapesti XIII. kerületi Gömb utcai elemi iskolában végezte (1928–1930), a budapesti VI. kerületi Kölcsey Ferenc állami főgimnáziumban éretts. (1938).

A Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1942); közben gr. Teleki Pál tanítványa a Magyar Külügyi Társaság külügyi szemináriumában (1938–1939). Tanulmányai idején a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetsége, a Foedaratio Emericana tagja és a Regnum Marianum Egyetemi Szövetség junior tagozatának alelnöke (1938), az Országos Széchenyi Szövetség kulturális alelnöke (1940–1942).

Életút

A magyar kir. postatakarékpénztár gyakornoka (1940–1941). A II. világháborúban a 102. gépkocsizó nehéztüzérség erdélyi alakulatánál katonai szolgálatot teljesített (Zilahon, 1942 ősze–1944. ápr.), majd alakulatát Ukrajnába vezényelték, ahol felderítő tisztként frontszolgálatot teljesített (1944. ápr.–1945. márc.), a sziléziai Leobschützben (ma: Glubczyce, Lengyelország) súlyosan megsebesült, a thüringiai greizi magyar hadikórházban ápolták (1945. márc.–1945 nyara), a kórházból három társával megszökött, Regensburgon keresztül Passauig jutottak, ahol elfogták őket és egy amerikai hadifogolytáborban őrizték. A táborban Horváth László budapesti jogásszal és egy Vas megyei fiatalemberrel, Rauch Károllyal a német és az angol rádióhírekből Hazafelé címmel lapot szerkesztettek (ez volt az első nyugat-európai magyar lap 1945 nyarán). Végül Bécsen és Sopronon keresztül gyalogosan tért haza (1945. aug. 24-én érkezett meg Budapestre, Podmaniczky utcai lakásába, a szükséges igazolási eljárás után, szept. 12-én foglalhatta el korábbi minisztériumi munkahelyét).

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) ún. miniszteri számgyakornoka (1941. júl. 1.–1941. dec. 31.), miniszteri számtisztje, számellenőre (megszakítással, 1942. jan. 1.–1945. okt. 31.), miniszteri számvizsgálótisztje (1945. nov. 1.–1947. jún. 30.), a Szabadművelődési Főosztály, majd a Személyzeti Főosztály segédtitkára (1947. júl. 1.–1948. dec. 31.).

Molnár József – a Nemzeti Parasztpárt budapesti titkára – családjával elhagyta az országot (1949. jan.), Bécsen át Svájcba érkezett (1949. jan.–1949 tavasza). Svájcban, különböző üdülőhelyeken szállodai alkalmazott (1949–1951). A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa (Gyulai Ernő néven alapítója, 1951. okt. 6-ától), szerkesztője (1966–1979) és a magyar osztály helyettes igazgatója (1972 ősze–1979), első igazgatóhelyettese (1979. aug. 1.–1984. szept. 30.). Tudósítóként részt vett a mexikói (1968) és a montréali olimpiai játékokon (1976), Mindszenty József hercegprímás mariazelli temetésén (1975), Kádár János németországi látogatásán (1977). Ő olvasta fel Kovács Imre nekrológját (1980. okt. 27-én), utolsó megszólalása pedig a Cs. Szabó Lászlót búcsúztató jegyzete volt (1984. szept. 27-én).

Német állampolgár (1971. márc. 29-étől).

A Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagjaként (1945–1948) a Kovács Imre vezette jobbszárnyhoz tartozott, az NPP budapesti kerületi ifjúsági titkára (1946–1948) és a Nagybudapesti Intézőbizottság tagja (1946–1948), a Népi Ifjúsági Szövetség nagybudapesti titkára (1948–1949).

A Magyar Írók Külföldön választmányi tagja (1957–1960), a Hontalan Írók Pen Központja német nyelvterületi csoportjának alelnöke (1970–1980).

A magyar népi mozgalom nagyformátumú személyiségei közé tartozott, aki kényszerű száműzetése után vezető szerepet játszott a nyugat-európai magyar emigráció politikai és kulturális életében, történetének dokumentációjában, vezető személyiségei életrajzainak összegyűjtésében. A még Svájban, Egész Látóhatár néven indult, 1952-től Münchenben megjelenő Látóhatár, ill. az Új Látóhatár c. politikai és irodalmi lapnak az első számtól az utolsóig szerkesztőjeként, közel negyven éven át adott menedéket és szellemi otthont a nyugat-európai szellemi emigráció valamennyi irányzatának; a folyóirat és a szintén Borbándi által (is) jegyzett Szabad Európa Rádió egyfajta híd szerepét töltötte be az óhaza és a választott nyilvánosság között. Cs. Szabó László mellett elsősorban Borbándi Gyula munkássága igyekezett integrálni az emigráció egymással is éles vitákban álló széthúzó képviselőit, köztük az évtizedekig kitagadott Jászi Oszkár követőinek véleményeit is integrálva. Kovács Imre a Látóhatárban 1956-ban (vagyis még a forradalom előtt) leszögezte, hogy a Nyugat nem indít háborút azért, hogy a kelet-európai népeket felszabadítsa (Kijózanult emigráció, 1956. 1.). Kovács Imre (és Borbándi is) úgy vélte, hogy az emigránsoknak és a hazai ellenállóknak is kompromisszumos megoldást kell találniuk, azaz az ún. békés felszabadítás elvét dolgozták ki: reformokat sürgetett Magyarországon és erőteljes diplomáciai akciókat külföldön. Az októberi forradalom (és szabadságharc) néhány napra elhozta ugyan a nyugati típusú polgári demokrációt, a Nyugat azonban nem avatkozott be a hazai eseményekbe. A forradalom leverése után a Látóhatár és szellemi köre arra törekedett, hogy az elbukott demokratikus fordulat vívmányait és eredményeit Nyugat-Európában népszerűsítse, a megtorlás ellen diplomáciai úton tiltakozzon és a forradalom követeléseit állandó nyomásgyakorlás alatt reformtörekvésekké alakítsa. Ez az elsősorban Borbándi által kialakított koncepció gyakran ütközött a nyugat-európai radikális jobboldal elképzeléseivel, és természetesen élesen szembenállt a Kádár-rendszerben is „átörökített” baloldali nézeteket képviselő dogmatikus véleményekkel (közülük az eredetileg a Nagy Imre-kormány lapjaként induló, erőteljesen átalakított Népszabadság publicistái rágalomhadjáratot is indítottak Borbándi Gyula és a lap más vezető szerzői ellen).

Borbándi Gyula az emigráció és a szórványmagyarság mindennapjainak egyik legtermékenyebb krónikása volt. Tudományos pályafutásának kezdetén a magyarországi népi mozgalom történetét dolgozta fel (első monográfiája még német nyelven jelent meg Der ungarische Populismus címmel, 1976-ban [magyarul: A magyar népi mozgalom, 1983]). A népi mozgalom kutatása közben összeállította a mozgalom legfontosabb képviselőinek életrajzát, majd érdeklődése a magyarországi emigráció története felé fordult. Fő műve, A magyarországi emigráció életrajza, 1945–1985 (1985, első magyarországi kiadása: 1989; folytatása: Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változások éveiben, 1985–1995) az öt kontinensre szétszóratott emigráns magyarság irodalmi értékeinek összefoglalása, a magyar hungarikakutatás klasszikus műve. A monográfiákat kiegészítette a Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia (1992) és az Emigránsok c. életrajzi kötetekkel (2002). Élete utolsó éveiben a Szabad Európa Rádió és a Látóhatár történetét dolgozta fel, valamint visszaemlékezéseit rendezte sajtó alá.

Emlékezet

Borbándi Gyula életének első meghatározó szellemi élménye Szabó Dezső Az elsodort falu c. klasszikus regénye volt. A regény nemzedékek egész sorának hozta el a felismerést  magyarországi társadalom végzetes veszélybe került állapotáról. A parasztság valós állapotát szenvedélyes stílusban bemutató nagyregény Borbándi Gyula első eszmélésének ösztönzőjévé és szellemi elindítójává vált. Néhány évvel később még Illyés Gyula Puszták népe c. könyvét idézte fel, mint ifjúkorának legjelentősebb olvasmányélményét, ill. az, hogy az 1938. évi könyvnapon megismerkedett Püski Sándorral, akinek könyvkereskedésében találkozhatott – többek között – Móricz Zsigmonddal, Erdélyi Józseffel és Sinka Istvánnal. A népi mozgalom híveként – a magyar nemzeti hagyományok tisztelete mellett – egy demokratikus társadalmi átalakulás radikálisabb megvalósítását hirdette. Egyetemi taulmányai idején aktív szerepet játszott a katolikus ifjúsági szervezetekben, számos előadást tartott a földkérdésről, az egykézésről, a parasztság helyzetéről, a paraszti „szövetkezésekről”. A Turul Szövetség egyik előadásán, 1940-ben megismerkedett Németh Lászlóval, aki Szabó Dezső mellett életének másik szellemi útmutatója lett (élete végéig foglalkozott az író munkásságával…) Az Országos Széchenyi Szövetség tagjaként Barcza Józseffel, Galambos Lajossal, Halász Gézával és Koós Mátyással ormánsági kutatóúton vett részt (1941). Az egykézéssel kapcsolatos gyűjtött anyagot végül a háború miatt nem jelentethették meg (a Szövetség 1942-es évkönyvében a tanulmányút néhány részletét közölték, Borbándi Gyula tanulmányát azonban a cenzúra nem engedélyezte. Még katonai szolgálata előtt részt vett a Szövetség ceglédi, csepel-szigeti, makádi és tiszántúli kutatóútjain (Borbándi Gyula ezért évtizedekkel később úgy vélte, hogy a Szövetség tagjai voltak az utolsó falukutatók).

Borbándi Gyula munkásságának második korszaka a rövid életű magyarországi demokrácia II. világháború utáni néhány évéhez kötődik. A Nemzeti Parasztpárt VI. kerületi szervezetének aktív tagjaként (és a Nemzeti Ifjúsági Szövetség, a párt ifjúsági szervezete titkáraként) kapcsolódott be a hazai közéletbe, ahol a későbbi emigrációs harcostárs, Kovács Imre által képviselt, autonóm politikai irányvonalat felvállaló pártcsoport tagja lett. Kovács Imre (és az ezekben az években barátjává vált, kevéssé ismert Molnár József) nézetei a harmadik út képviseletét jelentették. Kovács Imrével vallotta, hogy a világháború vége nemzetváltást is jelentett, az „ezeréves magyarság” illúziója, vagyis az a magyar nemzet, amely ezer éven át a hatalom letéteményese, valamint az ezzel összefüggő társadalmi rend megszűnt létezni, át kell, hogy adja a helyét egy másik magyar nemzetnek, amelyik ez alatt a nemzet alatt létezett. Földosztást és a nagybirtokrendszer radikális felszámolását követelte, a parasztpárti kommunista politikusoktól eltérően azonban a nemzeti önállóság keretein belül. A két irányzat mindenekelőtt a globális és/vagy a totális demokrácia kérdésében feszült egymásnak: Kovács Imre (és Borbándi Gyula) a nemzeti demokrata, Darvas József és Erdei Ferenc a népi demokratikus átalakulás mellett érvelt. Más elemzés szerint Erdeiék a Parasztpártot a földhöz juttatott új gazdák és agrárproletárok pártjaként, egy marxista osztálypártként képzelték el, ezzel szemben a Kovács Imre körül kialakult csoport a Nemzeti Parasztpártot szélesebb és átfogóbb keretek közé kívánta helyezni (paradox módon, ezen értelmezés szerint a nemzeti demokrata tágabb, a népi demokratikus szűkebb fogalmi keretet jelentett…) Párttársaival együtt őszintén hitt abban, hogy Magyarországon is megvalósítható egy modern parlamentáris alapokon működő polgári demokrácia, amelynek cselekvő és aktív részese lehet egy nemzeti demokratikus parasztpárt is. A kommunista párt legfelső vezetése által megindított „köztársaságellenes összeesküvés”, valamint az ezzel összefüggő koncepciós perek közvetlenül a Független Kisgazdapárt (FKgP), közvetve a Nemzeti Parasztpárt „jobbszárnya” ellen irányultak. Kovács Imre 1947. febr. 25-én az FKgP-t ért támadás és Kovács Béla letartóztatása elleni tiltakozásul kilépett a pártból, a Nemzeti Parasztpárt III. Országos Nagyválasztmány Ülésén (ahol Borbándi mint a párt ifjúsági szervezetének főtitkára vett részt) további vezetők – köztük Molnár József fővárosi titkár, S. Szabó Pál államtitkár – mondtak le párttagságukról (Borbándi maradt, megpróbált egy új Független Parasztpártot létrehozni). Az ún. kékcédulás választások után pártalapítási kísérlete is kudarcot vallott, miután a Nemzeti Parasztpárt – a többi megmaradt párthoz hasonlóan – igen hamar teljesen eljelentéktelenedett valamennyi párttisztségéről lemondott (1948 tavasza). Az időközben Svájcba menekült Molnár József megszervezte Budapesten maradt családja és Borbándi Gyula „disszidálását” (amelyhez a döntő lökést Mindszenty József 1948. dec. 26-i letartóztatás adta meg.) Illegális határátlépésre készült, 1949. jan. 12-én szállt fel a Győr felé tartó vonatra, a határon átkúszva még aznap Bécsbe jutott. Néhány hónap múlva elkészültek a hivatalos iratai, amelyekkel Svájcban telepedett le. Már a walliseleni táborban 1949 tavaszán, állást foglalt egy új, emigrációs Független Parasztpárt megteremtése mellett. Míg Budapesten, a Nemzeti Parasztpárt Nagybudapesti Bírósága 1949. febr. 26-án „demokráciaellenes magatartása” miatt – Farkas Ferenc és Földes János kerületi titkárokkal együtt – kizárta a pártból.

Borbándi Gyula harmadik alkotói korszaka, legismertebb tevékenysége a svájci emigrációja kezdetén alapított, majd Münchenben kiteljesedett Látóhatár c. folyóirathoz kapcsolódik (1950-től, ill. 1951-től a Szabad Európa Rádióban is működött, ahol kezdetben az ifjúsági műsorokat gondozta.) A Látóhatárban az első írása A hazug Messiás címmel jelent meg, és Wilhelm Röpke egyik írását mutatta be, amely arról szólt, hogy értelmiségiek, tudósok hogyan azonosulhatnak a kommunizmus eszményével. A Látóhatárban igyekezett végig kiegyensúlyozó szerepet játszani a különböző ideológiát képviselő munkatársak között. A legélesebb konfliktus az alapítótagok Borbándi Gyula, Molnár József és Vámos Imre között robbant ki. A szintén parasztpárti Vámos Imre volt a Látóhatár felelős kiadója, és nem tisztázott okokból 1958 nyarán megszakította a kapcsolatot Borbándiékkal. Két évig párhuzamosan jelent meg a Vámos-féle Látóhatár és a Borbándi-féle Új Látóhatár. Évtizedekkel később derült ki, hogy valószínűleg a Vámos Imre-féle folyóiratot a magyar belügyi szervek finanszírozták (Vámos 1962-ben végleg hazatért Magyarországra, Borbándi és Molnár József 1989-ig, megszűnéséig szerkesztették a lapot). Borbándi Gyula az 1960-as évektől már a magyarországi nyugat-európai emigráció egyik legtekintélyesebb képviselője, aki évről-évre előadások tucatjait tartja meg a hollandiai Mikes Kelemen Körben, az Európai Protestáns Szabadegyetemen, az Európai Íróközösség konferenciáin, a Müncheni Magyar Intézetben. A Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségében 1966-tól átvette az irodalmi és kultúrpolitikai műsorok szerkesztését, írásaiban már egyre gyakrabban foglalkozott a magyarországi emigráns politika és a hatalom közötti párbeszéd lehetőségével. A párbeszédet kívánatosnak tartotta, de csak akkor ha lényegi kérdésekről szól és a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapul. Az Új Látóhatár toleráns és következetesen demokratikus álláspontját azonban gyakran megnehezítette a hazai véleményformáló lapokban gyakran megjelentetett alaptalan vádaskodások, amelyek az Új Látóhatár szerkesztőinek vélt és gyakran hitelt érdemlően cáfolt korabeli szélsőjobboldali kapcsolatait tárgyalták olykor egészen útszéli hangnemben. Illyés Gyula temetésére még nem engedték be Magyarországra (valószínűleg azért, mert a Népszabadság 1983. márc.-ban közölt személyéről szándékosan hamisított „dokumentumot”.)

Borbándi Gyula először 1987-ben látogathatott Magyarországra, majd 1988 nyarán az akkor megalakult Magyar Demokrata Fórum szervezőivel találkozott, 1989-ben pedig már a TIT szervezhetett Új Látóhatár-estet a Kossuth-klubban. Az időközben Magyarországon is működését megkezdő Püski Kiadó válogatást adott ki a Látóhatár/Új Látóhatár negyven évfolyamának legfontosabb írásaiból (Szeredi Pál szerkesztésében, 1989). Az 1990-es évektől évente többször is járt Magyarországon, műveit sorra adta ki a Püski Kiadó és az Európa Könyvkiadó, tanulmányait, publicisztikáit, véleményformáló esszéit rendszeresen közölték mértékadó budapesti folyóiratok és a Magyar Nemzet napilap; a Hitel folyóirat és az újrainduló Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja lett. Utolsó éveiben végleg felszámolta müncheni otthonát Budapesten lakást vásárolt és végleg hazaköltözött. Budapesten hunyt el, hamvai a Szent Gellért-plébániatemplom urnatemetőjében nyugszanak. Temetésén Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke búcsúztatta, a szertartást dr. Bolberitz Pál főtisztelendő atya celebrálta. Születésének századik évfordulóján a Barangoló Kiadó, a lakiteleki Népfőiskola Alapítány és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) Budapesten Borbándi Gyula-emlékkonferenciát tartott (2019. szept. 14-én). Munkásságáról az első tudományos monográfiát Petrik Béla írta (Borbándi Gyula – egy sors a küldetés és a szolgálat jegyében, 2020).

Elismerés

Pro Cultura Hungarica Díj (1991), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1991), Bethlen Gábor-díj (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Kisebbségekért Díj (1997); Pulitzer-emlékdíj (1997), Kölcsey-díj (1999), Széchenyi-díj (1999), Magyar Örökség Díj (2000), Arany János-nagydíj (2005), Lotz János-emlékérem (2006), Hazám Díj (2007).

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1990) és középkeresztje a csillaggal (életművéért, 2011).

Szerkesztés

A Látóhatár c. folyóirat egyik alapítója munkatára (1950–1953), főmunkatársa (1953–1957), társszerkesztője (1957–1958), az Új Látóhatár felelős szerkesztője (1958–1989).

A budapesti Hitel (1989-től) és a Magyar Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1992-től).

Főbb művei

F. m.: önálló művei és jelentősebb tanulmányai: Az amerikai kivándorlás. – A magyar munkásság a változás küszöbén. (Széchenyi szellemében. Az Országos Széchenyi Szövetség évkönyve. Bp., 1942 és mindkettő külön is: Bp., 1942)
A Teleki-Pelényi terv nyugati magyar ellenkormány létesítésére. (Új Látóhatár, 1966 és külön: München, 1966)
Ungarische Literatur am Anfang der siebziger Jahre. (Ungarn-Jahrbuch 1972 és külön: Mainz, 1972)
Die Kulturpolitik der ungarischen Räterepublik. (Ungarn-Jahrbuch 1973 és külön: Mainz, 1973)
Geistige Bewegungen in Ungarn zwischen den Beiden Weltkriegen. (Ungarn-Jahrbuch 1974–1975 és külön: Mainz, 1975)
Der ungarische Populismus. (Studia Hungarica 7. München, Aurora Bücher, 1976 és Mainz, Hase und Koehler, 1976)
Szembe a sorssal. Kovács Imre utolsó hetei. (Új Látóhatár, 1980 és külön: München, 1980)
A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Der ungarische Populismus c. német nyelvű műve m. átdolgozott kiadása. (New York, Püski, 1983
2. [1. magyarországi] kiad. Bp., Püski, 1989)
A magyar emigráció életrajza. 1945–1985. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványa. Bern–München, 1985
2. [1. magyarországi] kiad. I–II. köt. Bp., Európa Kiadó, 1989)
Jászi Oszkár halálának harmincadik évfordulója. (Új Látóhatár, 1987 és külön: München, 1987)
A Horthy-rendszer anatómiája. – Forradalom vagy ellenforradalom? A követelések és a programok. (Új Látóhatár. Válogatás, 1950–1989. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Szeredi Pál. Bp., Püski, 1989)
Ötszáz mérföld. Esszék és naplók. (Borla Könyvek. München, 1989)
A nyugati magyar irodalom önismerete és értéktudata. (Literatura, 1989. 3-4.)
Bibó István és a harmadik út. (Kortárs, 1989. 10.)
A Horthy-rendszer anatómiája. (Párbeszéd Magyarországgal. Nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírók. Vál., szerk. az utószót írta Pomogáts Béla. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991)
Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., Hitel Kiadó, 1992)
Németh László időszerűsége. (Az író rejtettebb birtokán. Írások Németh Lászlóról. Szerk. Bakonyi István. Hódmezővásárhely–Székesfehérvár, 1992)
Jászi Oszkár második emigrációja. (Jelenkor, 1992. 4. és külön: Pécs, 1992)
Bibó István, a humanista realista. Adalékok angol nyelvű könyve történetéhez. (Európai Utas, 1992. 9.)
Négy nap Illyés Gyulával. (Kortárs, 1992. 10. és külön: Bp., 1992)
Fogalomzavar a populizmus körül. (Forrás, 1993. 2. és külön: Kecskemét, 1993)
Kovács Imre és a Magyar Szemle. (Magyar Szemle, 1993. 3. és külön: Bp., 1993)
A népiségkritika nyomorúsága. (Valóság, 1993. 4. és külön: Bp., 1993)
A Magyar Népierők Találkozója, 1957. (Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézetének Évkönyve, 1994)
Adalékok Bibó István nyugati recepciójához. (Forrás, 1995. 12. és külön: Kecskemét, 1995)
Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változások éveiben. 1985–1995. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Könyvbarátai Köre kiadványa. Basel–Bp., 1996)
Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1996
2. bőv. kiad. Bp., Mundus Kiadó, 2004)
Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1997)
Alkony és derengés. Írtások a posztemigrációról. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 1999)
Nem éltünk hiába. Az Új Látóhatár négy évtizede. (Bp., Európa Könyvkiadó, 2000)
Népiség és népiek. Esszék, tanulmányok, cikkek. (Bp., Püski, 2000)
Értékőrzés. A szerző válogatása életművéből. [Önéletrajzi írások, tanulmányok cikkek.] (Örökségünk. Bp., Trikolor Könyvkiadó, 2001)
Beszélgetés a magyar népi mozgalomról és a nyugati magyar irodalomról. (Pápai református kollégiumi füzetek 6. Tíz év tizenöt előadása a Pápai Református Gimnáziumban. Szerk. Kálmán Attila. Pápa, 2001)
Szellem és erkölcs. Emlékezés a negyven évvel ezelőtt elhunyt Csécsy Imrére. (Magyar Szemle, 2001. 3-4. és külön: Bp., 2001)
„Túl friss seb a nemzeten.” Németh László és az Új Látóhatár. (Forrás, 2001. 4. és külön: Kecskemét, 2001)
A politikai népiség ideológusa. Bibó Istvánról. (Mozgó Világ, 2001. 12. és külön: Bp., 2001)
Emigránsok. (Nyelv és lélek könyvek. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadványa. Bp., 2002)
Két világban. Életem és pályám. (Bp., Európa Könyvkiadó, 2003)
1956 és a Szabad Európa Rádió. (1956 utóélete Ausztriában – Európában. A meneküléstől az integrációig. Kufstein IX tanácskozás Felsőpulyán, 2006. szept. 9–10-én. Szerk. Böröndi Lajos éa Deák Ernő. Wien, 2007)
A nyugati magyarság és az anyaország. (Rendszerváltás és Kádár-korszak. Távolodás és közelítések. Szerk. Majtényi György és Szabó Csaba. Bp., ÁBTL, 2008)
Bibó István és a harmadik út. (Pallas tudástár. Kortársunk Bibó István. Szerk. Márton László és Volosin Hédi. Bp., Pallas, 2008)
Magyarok Nyugat-Európában. 1996–2009. (Évkönyv, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 2010–2011).

F. m.: szerk.: Tanulmányok a magyar forradalomról. Szerk. Molnár Józseffel. (Aurora Könyvek. München, 1966)
Barcza György: Diplomata emlékeim. 1943. ápr.–1945. dec. Az előszót írta B. Gy. (München, 1983)
Ölvedi János: Napfogyatkozás. Magyarok Szlovákiában. Az előszót írta B. Gy. (New York, Püski, 1985)
Nyugati magyar esszéírók antológiája. Vál., szerk. B. Gy. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványa. Bern–München, 1986)
Rózsás János: Keserű ifjúság. Szovjet fogságom naplója. A bevezetést írta B. Gy. (München, 1986)
Nyugati magyar esszéírók antológiája. Vál., szerk. B. Gy. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványa. Bern–München, 1987)
Borsody István: Amerikai évek. Egy magyar federalista írásaiból. Az előszót írta B. Gy. (Bp., Osiris Kiadó, 2000).

F. m.: írásai a Látóhatárban: A hazug Messiás. (1951. 1.)
Emlékezés André Gide-re. (1951. 2.)
Az antikommunizmus és az exkommunisták. 1–2. (1951. 3–4.)
A szellem szabadságáért. (1951. 5.)
Az európai egység és a liberalizmus. (1953. 1.)
A budapesti kormány „falukutatása”. (1953. 2.)
Párbeszéd a sztálinistákkal. Czeszlaw, Milosz The Captive Mind c. könyvéről. (1954. 2.)
Lukács György és a kommunista párt. 1–2. (1954. 2–3.)
Az engedményes politika és az elmélet. Ideológiai zűrzavar a Magyar Dolgozók Pártjában. (1954. 4.)
A békés együttélés feltételei. (1954. 5.)
Egy politikus önleleplezése. Sulyok Dezső és a magyar tragédia. [S. D. új könyvéről.] (1955. 3.)
Habsburg Ottó könyve. [H. O.: Döntés Európáról.] (1955. 4-5.)
A külföldi irodalom a mai Magyarországon. (1956. 1.)
Az emigráns politika új útjai. (1956. 3.)
Az írói egység és a kisebbség jogai. (1956. 5.)
Forradalom vagy ellenforradalom? A követelések és a programok. – A szellemi Európa és a magyar forradalom. (1956. 6.)
A szocializmus Magyarországon. (1957. 1-2.)
Néhány észrevétel a „nemzeti kommunizmusról”. (1957. 3.)
Figyelemreméltó áramlat a katolikus egyházban. (1957. 4.)
Tervek a forradalom utáni problémák megoldására. (1957. 5.)
Nagy Imre a forradalomban. (1957. 6.).

F. m.: írásai az Új Látóhatárban: Újabb hajsza a népi írók ellen. (1958. 1.)
Lukács György kétfrontos háborúja. (1958. 2-3.)
Jászi és Bibó. (1959. 1.)
Az első tudományos munka Nagy Imréről. [Molnár Miklós könyvéről.] (1959. 5.)
Sánta Ferenc novellái. (1960. 1.)
Az utolsó falukutatók. Adalék a magyar falukutatás történetéhez. [Az Országos Széchenyi Szövetségről és a magyar falukutatásról.] (1960. 2.)
A zsarnokság didadala. [Borsody István The Triumph of Tyranny c. könyvéről.] (1960. 3.)
Új vizeken. [Tömöry Márta könyvéről.] (1960. 5.)
A Bibó-vita. [B. I. első közéleti szerepléséről, az 1945-ös vitáról.] (1961. 4.)
Öt év után. Az októberi forradalom évfordulójára. (1961. 5.)
A Márciusi Front éve. [25 éve jött létre a Márciusi Front.] (1962. 2.)
Lukács György irodalmi szociológia. (1962. 4.)
Bethlen Gábor unokája. Kovács Imre, a politikai író. – Egy októbrista élete. [Nagy Vince visszaemlékezéséről.] (1963. 2.)
Gombos Gyula köszöntése. (1963. 4.)
Kennedy halála. (1963. 6.)
Az új irodalmi lexikon. (1964. 1.)
Magyarország tizenkét éve. [Gr. Széchenyi György könyvéről.] (1964. 4.)
Harc Budapestért. [Gosztonyi Péter könyvéről.] (1965. 1.)
Elkésett kísérlet. [Hennyey Gusztáv könyvéről.] (1965. 3.)
A kísérletező Németh László. (1965. 4.)
A Teleki-Pelényi terv nyugati magyar ellenkormány létesítésére. (1966. 2.)
Az izraeli csoda. [Az izraeli magyar irodalomról és a hatnapos háborúról megjelent könyvekről.] (1967. 6.)
Politikai és szellemi örökségünk. Tízéves az Új Látóhatár. (1968. 4.)
Izraeli görbe tükör. [Kishont Ferenc humoreszkjeiről.] – Magyar iskolák Kanadában. [Tamás József könyvéről.] (1969. 2.)
Magánbeszéd a párbeszédről. (1969. 4.)
A zólyomi tárgyalások. 1944. szept. (1970. 2.)
A pódiumon. Két emlék Németh Lászlóról. (1971. 2.)
Századunk évfolyamtársa. [Háy Gyula visszaemlékezéséről.] (1971. 5.)
Magyar irodalom, olaszul. [Pálinkás László könyvéről.] (1972. 3.)
Illyés-breviárium. Illyés Gyula 70. születésnapjára összeáll. B. Gy. (1972. 4.)
A Párt és a Nemzeti Parasztpárt. [Tóth István a Nemzeti Parasztpárt története c. művéről.] – Szirmai Károly emléke. (1973. 1.)
Magyarokról – angoloknak. [Ignotus Pál Hungary c. könyvéről.] (1973. 3.)
Haraszti-dosszié. 1–2. [Haraszti Miklósról.] (1973. 5.–1974. 1.)
Koszorú Veres Péternek. (1974. 2.)
Történettanítás Magyarországon. (1974. 6.)
József Attila barátja. (Fábián Dániel József Attila-könyvéről.] (1975. 1.)
Kormánypárti történetírás. Az újabbkori magyar történelem ábrázolása Magyarországon. – Németh László példája. Megemlékezés. (1975. 2.)
Ifjúkori művek, érett alkotások. [Gombos Gyula A történelem balján c. kötetéről.] (1975. 3.)
A nyugat-európai magyar irodalom intézményrendszere. B. Gy. előadása az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1975. évi bolzanói akadémiai napjain. – Akik felfalják a forradalmat. [Csák Gyula Álomzug. c. könyvéről.] (1975. 4.)
Ünnep – ünneplés nélkül. 25 éves az Új Látóhatár. (1975. 5.)
Jelentés a Garam mentéről. [Duba Gyula Vajúdó parasztvilág c. könyvéről.] (1976. 3.)
Hennyey Gusztáv emlékiratai. (1976. 4-5.)
Magyar Amerikában. Útijegyzetek. (1977. 1-2.)
Mit fedeznek fel Magyarország felfedezői? [A Magyarország felfedezése c. szociográfiai könyvsorozatról.] (1977. 3-4.)
A korona és a köztársaság. (1978. 1-2.)
Bibó István a béke feltételeiről. (1978. 3.)
Bombák és katonák. [Borsányi Julián és Gosztonyi Péter könyveiről.] (1979. 3-4.)
Az amerikai magyar irodalom intézményei. Egy vázlat vázlata. (1980. 1.)
Bibó István és a népi mozgalom. (1980. 2.)
Szembe a sorssal. Kovács Imre utolsó hetei. (1980. 4.)
A Horthy-rendszer anatómiája. (1981. 2.)
A múlttá lett forradalom. Új könyvek 1956-ról. (1981. 3-4.)
Zene és szabadság. Veress Sándor zeneszerző köszöntése. (1982. 1.)
Jászi Oszkár utolsó vállalkozása. A Károlyi-ankét. J. O. halálának 25. évfordulójára. (1982. 2.)
Nemzeti gondok. A nyolcvanéves Illyés Gyulának. – Magyarok a Gulágban. [Rózsás János Keserű ifjúság c. kéziratáról.] (1982. 3-4.)
A szárszói hatszáz. Könyvrészlet. [A balatonszárszói törtélnelmi jelentőségű konferenciáról.] – Nagy Imre mártíriuma. (1983. 2.)
Téli fagyok nyáron. – Ölvedi János. – Gondolatok a magyar ellenállásról. [M. Kiss Sándor Variációk egy fogalom értelmezésére c. könyvéről.] (1983. 4.)
Határ Győző köszöntése. (1984. 4.)
Magyar–magyar kapcsolatok. Könyvrészlet. (1985. 2.)
A második nyilvánosság. Független Fórum. Kéziratos tiltott magyar irodalom a Kárpát-medencében. (1985. 4.)
Magyarország és a magyarság. (1986. 3.)
Szellemi és erkölcsi otthon. Jászi Oszkár és a Látóhatár. J. O. halálának harmincadik évfordulójára. (1987. 1.)
Bevezetés a nyugati magyar irodalomba. [Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László A nyugati magyar irodalom 1945 után c. könyvéről.] (1987. 4.)
Kirándulás a múltba. Magyarországi útijegyzetek. 1–2. (1988. 1–2.)
Hetvenöt év után. Gombos Gyuláról. (1988. 4.)
Isten hozzád… [A szerkesztők búcsúcikke.] (1989. 4.).

F. m.: írásai a Magyar Nemzetben: Megtartani a magyarságot. Azonosságtudat a diaszpórában. (1992. okt. 6.)
Új helyzetben. Magyar a magyarral. (1992. dec. 24.)
Kovács Imre öröksége. Ma lenne nyolcvan éves. (1993. márc. 10.)
A középtől balra. A népi mozgalom jellege és jövője. (1993. szept. 25.)
Elhallgat a müncheni magyar hang. Rekviem egy rádióért. [A Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásairól.] (1993. okt. 30.)
A határok a fejük fölött mozdultak el… Hét nap Székelyföldön. (1993. dec. 18.)
Beteljesült álmok után. Az egymásra találás nehézségei. [A magyar emigrációról.] (1993. dec. 24.)
Elvezette a pártját Európába. Antall József és a népiség. (1994. febr. 12.)
A haza és a diaszpóra. (1994. ápr. 21.)
Politika-isten ábrándos útjain. Adalékok Makkai János élettörténetéhez. (1994. szept. 15.)
Két Magyarország viaskodott egymással… Minek az emlékéve 1945? (1995. ápr. 12.)
Egy választási nap estéje. A nemzeti és a polgári erők diadala. [Az 1945. évi nemzetgyűlési választásokról.] (1995. okt. 16.)
Ötven éve történt. A dicsőséges novemberi győzelem. [1945. nov. 4-éről.] (1995. nov. 3.)
Egy ország a félelem csapdájában. Fél évszázados Bibó politikai esszéje. (1995. dec. 22.)
A hanyatlás évtizede, 1985–1995. Nyugati magyar könyvkiadás – ami már nincs. (1995. dec. 28.)
Az 1945-ös kormány utolsó élő tagja. Keresztury Dezső mint kultuszminiszter. (1996. jan. 6.)
Negyven évvel ezelőtt halt meg Jászi Oszkár. Erkölcsi szellemi öröksége váljék nemzeti közkinccsé! (1997. febr 13.)
Jog és részvétel. Kölcsönösség a magyar–magyar kapcsolatokban. A Magyarország 2000 konferencián elhangzott felszólalása szerkesztett változata. (1997. jún. 3.)
Költő az ítélő idők forgószelében. [Tollas Tiborról.] (1997. dec. 13.)
Recsk és a recskiek. Sztáray Zoltán adattára a kényszermunkáról. (1998. máj. 9.)
Beleszólási jog nélkül mélyül a szakadék. A választások és a nyugati magyarok. (1998. máj. 11.)
A kulturális emigráció kihívásai. Nyugati magyarok a századvégen. (1999. dec. 24.)
Márai Sándor Posilippón. Ma száz éve született a kassai polgár. (2000. ápr. 11.)
Nem érhette meg a demokratikus átalakulást. Húsz éve halt meg Kovács Imre. Az emigráns író-politikus öröksége. (2000. okt. 24.).

Irodalom

Irod. és források: Szabó László: A rágalom bértollnokai. A nyugati emigráció néhány „hírlapírója”. [Valótlan adatokkal.] (Népszabadság, 1957. dec. 26.)
Gombos Gyula–Kovács Imre: A népi írók politikai szerepvállalásáról. Beszélgetés Borbándi. Gyula könyvéről. (Új Látóhatár, 1976. 4-5.). Borbándi Gyula 60 éves. Cs. Szabó László, Határ Győző, Kovács Imre, írásai. (Új Látóhatár, 1979. 5-6.)
Szabó László: Még egyszer a SZER hangszereléséről. [Dokumentum Borbándi/Brutofszky Gyula belépési nyilatkozatáról a Magyar Nemzetiszocialista Pártba.] (Népszabadság, 1983. márc. 12.)
Házunk tája. Helyreigazítás. [Borbándi Gyula helyreigazítása. A Népszabadságban közölt dokumentum hamisítvány!] (Új Látóhatár, 1983. 1.)
Bálint B. András: Szembesülés a valósággal. Budapesti beszélgetés Borbándi Gyulával. (Nyelvünk és Kultúránk, 1987)
Pikó András: Népiség és emigráció. Beszélgetés Borbándi Gyulával. (Aetas, 1987. 3.)
Pomogáts Béla: Magyar folyóiratszerkesztő Nyugaton. Beszélgetés B. Gy.-val. A budapesti Kossuth Klubban 1988. jún. 20-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata. (Új Forrás, 1988. 5.)
Csoóri Sándor: A száműzetés szabadsága. [Borbándi Gyula köszöntése.] (Hitel, 1989. 19.)
Pomogáts Béla: Távol/közeli megfigyelő. B. Gy. hetvenéves. (Alföld, 1989. 11.)
Vass Zsolt: Az emigránslét tudósa. Beszélgetés Borbándi Gyula történésszel. (Kapu, 1990. 6.)
Szőcs Géza: Rendszerváltás magyar távlatból. Beszélgetés Borbándi Gyulával a magyar emigrációról. (Havi Magyar Fórum, 1993. 7.)
Tóbiás Áron: Nem hisz olyan gondolatnak, ami a szívének ellentmond. Borbándi Gyula 75 éves. (Magyar Nemzet, 1994. szept. 26.)
Hajnal László Gábor: Látóhatár. Fejezetek a nyugati magyar sajtó történetéből. Beszélgetés Borbándi Gyulával. (Új Magyarország, 1995. jan. 28.)
Alexa Károly: Ditti. [B. Thorma Editről.] (Magyar Nemzet, 1997. szept. 15.)
Borbándi Gyula: Vallomás a lapról. Visszaemlékezés. [1938-ról és a Magyar Nemzetről.] (Magyar Nemzet, 1998. máj. 23.)
Borbándi Gyula: Magyar folyóirat-alapítás Nyugaton, 1950-ben (Kortárs, 1999. 10.)
Borbándi Gyula: Másodkezdés. Látóhatárból Új Látóhatár. (Új Forrás. Komárom megyei antológia, 1999)
Borbándi Gyula: Az utolsóelőtti év. 1988 az Új Látóhatár történetében. (Hitel, 1999. 10.)
Mán Orsolya: Borbándi Gyula 80 éves. (Romániai Magyar Szó, 1999. okt. 2.)
Borbándi Gyula: Az Új Látóhatár utóélete. (Somogy [folyóirat], 2000. 4.)
Borbándi Gyula: A Szabad Európa Rádió és a magar emigráció. (Új Horizont, 2002. 4.)
Borbándi Gyula: Utam a népi mozgalomhoz. (Hitel, 2003. 6.)
Borbándi Gyula: A politika vonzásában. Visszaemlékezés. (Új Forrás, 2003. 8.)
Stefka István: A Nyugat cserbenhagyta Magyarországot. A 85 éves Borbándi Gyula a Szabad Európa Rádióról, az adó ötvenhatos felelősségéről és az ellenzéki kapcsolatokról. (Magyar Nemzet, 2004. ápr. 14.)
N. Pál József: Aki a nemzet becsületét s emlékezetét mentette át. (Kortárs, 2009. 11.)
Hovanyecz László: A mindenes. Beszélgetés Borbándi Gyula történésszel. Elektronikus dokumentum. (Bp., Kossuth Kiadó, 2011)
Elhunyt Borbándi Gyula. (Népszabadság–Magyar Hírlap, 2014. júl. 25.)
Eltemették Borbándi Gyulát. (Népszabadság–Népszava, 2014. aug. 23.)
Borbándi Gyula. (Bécsi Napló, 2014. 4.)
Lezsák Sándor: A nyugati magyar emigráció szellemi organizátora. L. S. búcsúztató beszéde. (Hitel, 2014. 10.)
Szakolczay Lajos: …elvégezte, amire rendeltettem. Emlékek Borbándi Gyuláról. (Kortárs, 2014. 12.)
Szeredi Pál: A Szerkesztő Úr letette a tollát. Borbándi Gyuláról. (Magyar Szemle, 2014. 9-10.)
Nézetek ütközése. Dokumentumok a népi emigráció történetéből. III. köt. 1956–1964. Szerk. Szeredi Pál. (Pilisszentkereszt, Barangoló Kiadó, 2015)
Dulai Sándor: Örökségünk része. Száz évvel ezelőtt született Borbándi Gyula. (Szabad Föld, 2019. 40.)
Petrik Béla: A krónikás emlékezete. (Magyar Szemle, 2019. 7-8.).

Irod.: tanulmányok, monográfiák: Czigány Lóránt: „a méhsár megkülönböztető jele.” A nemzedéki vita az Új Látóhatárban. (Kortárs, 1992. 8.)
Bibó estéje. Levelek, dokumentumok a népi mozgalomról és a Magyar Közösség peréről. (Bp., Corvina Kiadó, 2008)
„…elvégeztem, amire rendeltettem: Emlékek B. Gy.-ról. Szerk. Szeredi Pál. (Pilisszentkereszt, Barangoló Kiadó, 2014)
Alexa Károly: Bujdosó mondatok. B. Gy. emlékének. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 2015)
Magyar látóhatár. B. Gy.-emlékkönyv. Szerk. Alexa Károly. (RETÖRKI Könyvek 9. Lakitelek, Antológia Kiadó, 2015)
Szeredi Pál: Egy könyv születése. B. Gy. első magyar nyelven megjelent kötetének története. (Hitel, 2015. 9.)
Szeredi Pál: Látóhatáron innen. B. Gy., a szerkesztő. (Magyar Szemle, 2017. 5-6.)
A Szerkesztő Úr üzenetei. B. Gy. közéleti pályaképe. Szerk. Szeredi Pál. (Pilisszentkereszt, Barangoló Kiadó, 2019)
A reményt nem feladni. Konferencia B. Gy. 100. születésnapján. 2019. szept. 24. A Barangoló Kiadó, a Népfőiskola Alapítvány és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum által rendezett B. Gy.-emlékkonferencia előadásainak szerkesztett anyaga. Szerk. Szeredi Pál. (Pilisszentkereszt, Barangoló Kiadó, 2020)
Petrik Béla: B. Gy. Egy sors a küldetés és a szolgálat jegyében. (A Magyar Művészeti Akadémia kiadványa. Bp., 2020)
Petrik Béla: B. Gy. a koalíciós időkben. (Hitel, 2020. 8.)
Petrik Béla: Diákszövetségek és falukutatás. B. Gy. útban a közéleti szerepvállalás felé. (Kortárs, 2020. 12.).

Irod. lexikonok, portrékötetek és bibliográfiák: Who’s Who among Profesionals of Hungarian Origin in the Americas. (New York, 1961)
Hungarians in America. (New York City, 1963
2. kiad. 1966. 3. kiad. 1971)
Hungarians in America. Szerk. Szy Tibor. (New York City, 1966)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
B. Gy. válogatott műveinek bibliográfiája. (Aetas, 1987)
Győrffy Miklós: Akkor is hazafiak. Emigráns-interjúk. (Új Idő Könyvek. Bp., 1989)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. 1932–1962. (Bp., 1996)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Éger György: Megálmodott Magyarország. Beszélgetés nyugati magyarokkal. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványa. Bp.–Basel, 1999)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000–2009. (Bp., 1999–2008)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Hovanyecz László: Értékteremtők, 2008. Interjúk. (Bp., Kossuth Kiadó, 2008)
Ónodi Éva: Idegen csillagok alatt. (A Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványa. Bp., 2014).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GR77-9ZYG?i=80&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKZ5T-YKH (Brutofszky Gyula születési anyakönyve, 1889)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D143-2QL?i=200&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3ADG53-MV2M (Brutofszky Ferenc és Wagner Vilma házassági anyakönyve, 1920)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/361694 (Brutofszky Gyuláné Wagner Anna gyászjelentése, 1958)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6P8K-JP?i=194&cc=1452460 (Brutofszky Gyuláné Wagner Anna halotti anyakönyve, 1958)

 

http://ujlatohatar.com/?page_id=2782 (Borbándi Gyula életrajza évszámokban)

https://www.mma.hu/gl/muveszeti-hirek/-/event/10180/elhunyt-borbandi-gyula (Elhunyt Borbándi Gyula)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője