Család

Sz: Bölöny Ödön gazdatiszt, Faludy Mária. Özvegy. Fia: Bölöny József kertész; leánya: Takács Józsefné Bölöny Mária klinikai laboratóriumi asszisztens és Bölöny Eszter nőiszabó.

Iskola

A pécsi főgimnáziumban éretts. (1921), a bp.-i tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1925), bírói és ügyvédi vizsgát tett (1930), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar közjog egész tárgyköréből magántanári képesítést szerzett (Pécs, 1938 és Bp., 1947).

Életút

Budapesten ügyvédgyakornok (Gerlóczy Endrénél, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettesénél, 1930–1933), egyéni ügyvéd (1933–1948). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára (1938–1943), ny. rk. tanára (1943–1948); egyúttal a szabadkai jogakadémián a magyar közjog r. tanára (1941–1945). A bp.-i Ügyvédi Kamara és a Kúria Ügyvédi Tanácsának tagja (1945–1948), a Népbíróság közjogi szakértője (1945–1946). Megfosztották egyetemi tanári címétől (1948), alkalmi lektorálásokból, szerkesztői munkákból, szakfordításokból élt. A két vh. között közjogi kérdésekkel fogl., Magyar Közjog (1942–1943) c. alapmunkája a közjog egészét felölelő, modern beosztású és szemléletű klasszikus egyetemi tankönyv. Élesen szembeállt a kormányzói jogkör kiterjesztésére irányuló törekvésekkel, részletesen bírálta a tervezett (és elvetett 1940. nov. 18.-ai) alkotmányreformot, s bebizonyította, hogy a parlament korporációs alapon álló átalakítása ellentétes a magyar alkotmány alapelveivel és a jogfejlődéssel. Levélben hívta fel a figyelmet a Jugoszlávia megtámadását bevezető kormányzói kiáltvány közjogi tévedéseire és a támadás megokolására csoportosított érvek tarthatatlanságára (1941. ápr.), majd levelet írt F. D. Roosevelt amerikai elnöknek a Bárdossy-féle hadüzenet közjogi érvénytelensége érdekében (1941). Az 1940-es években kultúrtörténeti jelentőségű vitát folytatott a Baráth Tibor-féle szélsőjobboldali történelemszemlélettel. A Magyar Nemzet vezércikkírójaként igen jelentős közéleti hatást fejtett ki egy német- és nyilasellenes nemzeti ellenállás érdekében. Magyarország német megszállása után illegalitásba vonult, részt vett a nagytétényi deportáló táborból való fogolyszabadításban, a nyilasok elfogták, de megszökött (1944 végén). Az illegális Kettőskereszt Szövetség vezetője (1944), a Magyar Front alapító tagja, a polgári ellenállás összehangolására alakított Magyar Társaskör főtitkára, ügyvezető elnöke (1944–1945). A II. vh. után az Ideiglenes Nemzetgyűlés felkérésére részt vett számos alaptörvény (az államhatalom ideiglenes gyakorlásáról, az államfői jogkörről, a köztársaságról szóló törvény stb.) kidolgozásában. Közjogi szakértőként részt vett a Bárdossy-perben (1945–1946): szakértői véleménye különösen az orosz hadüzenet elbírálása kérdésében döntő jelentőségű volt. Különösen jelentős a magyarországi választások, ill. a magyarországi kormányok történetét feldolgozó lexikográfiai és kormányzattörténeti tevékenysége. A nyugati magyarság életrajzait összefoglaló lexikona kéziratban maradt.

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1947).

Szerkesztés

A Magyar Nemzet állandó vezércikkírója, a Politikai Hullámok c. rovat vezetője (1938–1942). Közjogi cikkei és közéleti vitairatai a II. vh. után elsősorban a Kis Ujságban jelentek meg (1945–1947). A Jogtudományi Közlöny szerkesztőbizottságának tagja (1945–1948), a Századok rovatvezetője (1968–1973).