Bölöni György
Bölöni György

2021. október 22. Péntek

Bölöni György, nagybölöni

író, újságíró, műfordító, művészeti író

Névváltozatok

Bölöny György, nagybölöni

Születési adatok

1882. október 30.

Szilágysomlyó, Szilágy vármegye

Halálozási adatok

1959. szeptember 11.

Budapest

Temetési adatok

1959. szeptember 14.

Budapest

Kerepesi út


Család

Nagyszülei: Bölöni Sámuel, Kraszna vármegye főszolgabírója, Veres Mária.

Szülei: Bölöni Sándor ügyvéd, a Szilágy-Somlyó c. társadalmi folyóirat kiadója, Krausz Szidónia.

Testvére: Bölöni Erzsébet, Veres Sándor (†1903) zilahi főszolgabíró felesége.

Felesége: 1913. jan. 20.–1951. aug. 13.: Márkus Ottília [Itóka] (= Marchisiu Ottília 1873. okt. 8. Középhomoród, Szatmár vm.–1951. aug. 13. Bp.) írónő, Marchisiu György és Vultur Julianna leánya. Özvegy.

Iskola

A zilahi református kollégiumban éretts., ahol Ady Lajos osztálytársa volt (1900), a budapesti tudományegyetemen (1900–1903), a párizsi egyetemen jogot hallgatott (1903–1904), egyúttal Párizsban, az École de Beaux Arts-on művészettörténetet is tanult (1903-tól); a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1906).

Életút

Miután megszakította jogi tanulmányait a Magyarország munkatársa (1902-től), a lap párizsi tudósítója (1903–1909), egyúttal a Népszava műkritikusa. Párizsban, a Café de la Paix-ben ismerkedett meg Ady Endrével és későbbi feleségével, Márkus Ottíliával (aki akkor Anatole France titkárnője és Kozmutza Kornél felesége volt). A Magyar Nemzet belmunkatársa (1909–1910), a Világ főmunkatársa, kulturális rovatvezettője, ill. ez utóbbi lap tudósítója is a balkáni háborúkról és az I. világháborúról (1910–1918). A Modern Művészet (1906–1907), a Vasárnapi Ujság (1906–1908) és a Renaissance c. folyóirat külső munkatársa (1910–1911). Az összeomlás után a Károlyi-kormány svájci sajtóattaséja (1918–1919). – Bécsbe emigrált (1919), a Bécsi Magyar Ujság szerkesztője (1919–1920), Bukarestben, ismét Bécsben, Berlinben élt (1920–1923), Párizsban telepedett le ahol írásaiból és műfordításaiból élt (1923-tól), a Párisi Hírlap munkatársa, rovatvezetője és szerkesztője, a Le Monde Magyar Könyvei c. könyvsorozat szerkesztője (1932–1940). Franciaország német megszállása idején a nemzeti ellenállás résztvevője, a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője (1940–1944).

A II. világháború után rk. követ és meghatalmazott miniszter (1948. jún. 9-étől), Magyarország hollandiai követe (1948. aug. 7.–1951. júl. 31.). Az Irodalmi Alap igazgatója (1950–1959), az Élet és Irodalom alapító főszerkesztője (1957. márc. 15.–1959. szept. 11.). Az Irodalmi Tanács és a Magyar PEN Club intézőbizottságának elnöke (1957–1959).

A Martinovics Szabadkőműves Páholy tagja (Basch Imre és Marschan Géza ajánlására, 1910. nov. 10-étől).

A Polgári Radikális Párt tagja (1914. jún.-tól).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Győr-Moson-Sopron vármegyei területi lista, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.).

Egyetemi hallgatóként került a Magyarország c. napilap szerkesztőségébe (mint parlamenti munkatárs, 1902-től). A lap párizsi tudósítójaként ismerkedett meg Szikszay Ferenc (1870–1908) festőművésszel, aki kiterjedt kapcsolatai révén kiállításokra, színházi bemutatókra, irodalmi estekre és egyéb művészeti eseményekre invitálta fiatal honfitársát. Az 1904-es Tavaszi Szalonon mutatta be Auguste Rodin (1840–1917) szobrászművész Gondolkodó c. híres alkotását. Ez a „pheidiászi” remekmű Bölöni György számára meghatározó jelentőségűvé vált. Szikszay látta a fiatalember érdeklődését, rávette, hogy művészeti tapasztalatairól számoljon be a budapesti lapoknak (mindenekelőtt a Magyarországnak és a Népszavának). A Népszavában jelent meg nagy feltűnést keltő interjúja Rodinnel (1907. dec. 25-én), ill. művészi esszésorozatokban mutatta be a francia művészeti élet kiemelkedő képviselőit (elsősorban Paul Cézanne és Paul Gauguin munkásságát). Még Párizsból rendezett a budapesti Nemzeti Szalonban Rodin rajzaiból egy nagy kiállítást (1906), majd hazatérése után bejárta a vidéki városokat, ahol a Keresők, a későbbi Nyolcak műveiből szervezett kiállításokat (1909). A Világ kulturális rovatvezetőjeként úgy vélte, hogy a Nyolcak forradalmi jelentőségű a magyar művészet történetében, hatása olyan, mint Ady Endre modern költészete. Bölöni szervezte a Nyolcak első kiállításait (1911–1913), ő mutatta be művészetüket a Világ c. lapon kívül az Aurórában (a Cserna Andor szerkesztésében megjelent modern művészeti és irodalmi folyóiratban, 1911-től). Bölöni György az 1910-es években Ady barátja és az új művészeti forradalom egyik meghatározó kritikusa és publicistája volt. A modern művészeti jelenségeket elemző kulturális nézetei a politikától motivált önfejlődése miatt radikalizálódtak. Véleménye szerint az alkotás értelme nem lehet más, mint a társadalmi haladás szolgálata, azaz a művészet csak akkor töltheti be hivatását, ha elfogadja a társadalom radikális átalakításának szükségességét.

Bölöni György 1904-ben Párizsban találkozott először Ady Endrével (1877–1919), és ez a találkozás egész életének meghatározó élményévé vált. Ady Endre első párizsi utazása előtt a diákkori osztálytárs és jóbarát Ady Lajos levélben kereste meg Bölönit, hogy „legyen gondja” testvérére. A költő 1911-ig hét alkalommal időzött hosszabb-rövidebb ideig Párizsban, ezen időszakokban (1904–1909-ig) Bölöni és élettársa, későbbi felesége Itóka, valamint a Diósy házaspár (Diósy Ödön és Léda, azaz Brüll Adél) voltak leghűségesebb barátai, életviharainak elviselői, Ady Párizs-élményének elmélyítői és árnyalói. Bölöni már Ady életében írt néhány kisebb cikket a költőről, ill. Ady több versét is neki és Itókának ajánlotta. A költő halála után, második emigrációjában döntött úgy, hogy összegyűjti Ady Endre párizsi emlékeit, valamint Ady emlékének megőrzésével és ápolásával ideológiai ellenállást is hirdetett az 1920-as–1930-as évek Magyarországával szemben. Feleségével megalapította a párizsi Ady Endre Kultúrtársaságot, amely rendszeresen szervezett kultúrdélutánokat, emlékünnepségeket (1924-től, azaz Ady halálának 5. évfordulójától minden esztendőben megemlékeztek Ady Endréről. Felavatták emléktábláját és a párizsi Magyar Házban szobrát is leleplezték.) A Párizsba érkező magyar emigránsok számára hívószóként hangzott el Ady Endre neve, a Bölöni házaspár és barátai (pl. Halász Gyula [Brassaï] és Kertész Andor [André Kertész]) tevékenysége nyomán pedig idővel a Magyar Ház irodalmi kultuszhellyé alakult. Bölöni 1925–1926-ban ismerte meg André Kertészt, aki néhány évvel később elmesélte Bölöninek, hogy szeretné lefotózni Ady párizsi emlékhelyeit. Bölöni ekkor már évek óta gyűjtötte Ady párizsi tartózkodásának emlékeit, valószínűleg közös ötlet volt, hogy az Ady párizsi életét feldolgozó művet André Kertész illusztrálja. Kertész 1930 őszétől 1934 tavaszáig fényképezhetett Az igazi Ady (Párizs, 1934) c. kötete számára (az André Kertész fotóival illusztrált mű előszavát Bölöni 1934. szept.-ben írta). A kultikus jelentőségű kötet az Ady-kutatás alapvető forrásává vált (1978-ig hat kiadást élt meg, közel százezer példányban). A kötetbe Kertész 16 fotó választott, ám ennél jóval több készült, a teljes sorozatot a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi (a Bölöni-hagyaték révén került a gyűjteménybe).

Bölöni György kritikusként, Adyn kívül elsősorban Balázs Béla, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond és Török Gyula munkáit ismertette, ill. a több újság részére küldött művészeti kritikákat, kiállítási tudósításokat. Második emigrációjában, Párizsban gr. Károlyi Mihály környezetéhez, a polgári radikalizmus balszárnyához tartozott. A Párisi Hírlap szerkesztőjeként kezdeményezte a Le Monde Magyar Könyvei c. sorozatot, amely elsők között fordította magyar nyelvre a nyugat-európai szocialista és a fiatal szovjet irodalom műveit. A II. világháború után visszatért Magyarországra, egyike volt annak a nyolc kiemelkedő közéleti, tudományos és művészeti személyiségnek, akiket pártállásra való tekintet nélkül megválasztottak az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának, utóbb az 1945. évi Nemzetgyűlés is tagjává választotta, valamint elvállalta Magyarország hollandiai követséget. Újabb és újabb Ady írásaiban, ill. nagyobb tanulmányaiban elsősorban a költő forradalmiságát hangsúlyozta: Ady forradalmisága miatt fordult érdeklődése az Adyt megelőző nemzedék felé. Táncsics Mihály (1799–1884) regényes életrajza (Hallja kend, Táncsics!, 1946) az első sikeres törekvés arra, hogy Táncsicsot elhelyezze az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc nemzeti panteonjában. Az 1950-es években a magyarországi irodalmi élet egyik befolyásos vezetőjeként, és Ady Endre harcostársaként igen nagy tisztelet övezte. Támogatta a szocialista realista művek megjelenését, irodalomszervezőként legfőbb célja volt, hogy az Ady-féle forradalmi hagyományt követő kortárs szocialista írók (pl. Barta Lajos, Gergely Sándor stb.) elfoglalhassák a – véleménye szerint – őket megillető helyüket a magyar irodalomban. Az Irodalmi Alap igazgatójaként kezdeményezte az irodalmi alkotóházak létesítését. Az első alkotóházat 1951-ben Visegrádon avatta fel, majd megszerezte az íróknak a szigligeti egykori Esterházy-kastélyt alkotóháznak (1953-ban, a Magyarországon megjelent szépirodalmi alkotásoknak közel a fele technikailag ott készült). Élete utolsó éveiben, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után elvállalta az Irodalmi Újság helyébe lépő új kulturális hetilap, az Élet és Irodalom első főszerkesztői tisztét. A Magyar Pen Club intézőbizottsága elnökeként sokat tett azért, hogy a nemzetközi szervezet magyar tagozata visszakapja eredeti jogait a szövetségen belül (a PEN Club frankfurti ülésén, 1957-ben).

Műfordítóként 19–20. századi klasszikus francia irodalmat tolmácsolt, legismertebb munkája Anatole France A pingvinek szigete c. szatirikus regényének magyarra fordítása (1912).

Emlékezet

Nagybölöni előnevű régi partiumi nemesi családból származott. Bölöny György néven született, de már középiskolai tanulmányai idején a Bölöni György névváltozatot (ritkábban a sajtóban a Bölönyi György is előfordult) használta. Középiskolai tanulmányait Zilahon végezte (egy osztályba járt Ady Endre, a költő öccsével, Ady Lajossal; utóbb az Ady testvérek lettek házassági tanúi). Budapesten kezdte el jogi tanulmányait, 1903-tól 1909-ig – kisebb megszakításokkal – Párizsban élt. Kolozsvárott szerezte meg államtudományi oklevelét (valószínűleg 1906-ban, ekkor néhány írása dr. Bölöni György néven jelent meg). A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben telepedett le (1919), 1923-tól 1945-ig ismét Párizsban élt, 1945-ben tért vissza Magyarországra.

Bölöni György a fővárosban hunyt el, temetésének megrendezésére bizottság alakult. A bizottság tagjai: Aczél György, Benke Valéria, Földessy Gyula, Illés Béla, Kelen Béla, Orbán László és Szakasits Árpád. A Kerepesi úti Temető halottasházában ravatalozták fel, a ravatal előtt díszőrsége állt Kállai Gyula és Münnich Ferenc, az MSZMP PB tagjai, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Orbán László, az MSZMP KB osztályvezetője, Gyáros László, a Tájékoztatási Hivatal elnöke, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke és Darvasi István, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője. A gyászszertartáson Benke Valéria a forradalmi munkás–paraszt kormány nevében, Illés Béla Kossuth-díjas író az Irodalmi Tanács és a magyar írók nevében, Szakasits Árpád az újságíró társadalom, Földessy Gyula irodalomtörténész, az MTA tagja a kollégák és a barátok nevében búcsúzott. A Román Népköztársaság nevében Alexandru Buican, a Román Kulturális Kapcsolatok Intézete alelnöke és Eugen Jebeleanu költő helyezett el koszorút a ravatalra. Bölöni György a Kerepesi úti Temetőben (= Fiumei úti Iemető, Nemzeti Sírkert) a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyen nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Halála után a budapesti Szépirodalmi Kiadó megjelentette életműsorozatát (Bölöni György művei, Erki Edit szerkesztésében, 1965–1968). Alakját Ady Endre a Margita élni akar c. művében örökítette meg (1912); a költő több versét is neki ajánlotta. Emlékére a Művészeti Alap Irodalmi Szakosztálya irodalmi díjat alapított (Bölöni György-jutalom, 1987-től). Fiatalkori portréját Tihanyi Lajos festette meg (Bölöni György arcképe, 1912), mellszobra a szigligeti alkotóház udvarán látható (bronz, Martsa István alkotása, 1972. okt. 31.). Róla nevezték el Budapesten, a II. kerületben a Bölöni György utcát (1968-ban).

Elismertség

A Budapesti Újságírók Egyesülete választmányi tagja (1906-tól).

Elismerés

Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1952), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1957).

Baumgarten-díj (1948), Kossuth-díj (1955).

Főbb művei

F. m.: Háborús Balkán. Magyar Lajossal. (Bp., Dick Manó kiadása, 1912)

Az igazi Ady. 24 táblával. A könyv párizsi felvételeit André Kertész készítette. (Paris, 1934)
Az igazi Ady. (2. kiad. Bp., Szikra Könyvkiadó, 1947)
Az igazi Ady. (3. kiad. Bp. Magvető Kiadó, 1955 és a 3. kiad. címlapkiadása. Bukarest, Állami Irodalmi Kiadó, 1955
Az igazi Ady. (B. Gy. művei. 4. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966)
Az igazi Ady. A címlapot Szántó Tibor tervezte. (5. kiad. Bp., Magyar Helikon, 1974)
Az igazi Ady. Szerk. Belia György. (6. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978)

Hallja kend, Táncsics! Regényes életrajz. (1–2. kiad. Bp., Szikra Könyvkiadó, 1946)
Hallja kend, Táncsics! (Táncsics Könyvtár. 12. 3. kiad. Bp., Táncics Könyvkiadó, 1958)
Hallja kend, Táncsics! (B. Gy. művei. 4. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965)

Ady, mint újságíró. (Újságírók szakmai előadásai és vitái a Magyar Újságírók Országos Szövetségében 17. Bp., MÚOSZ, 1954)
Ady, az újságíró. 8 táblával. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1956)
Magyarság – emberség. Tanulmányok, esszék. 8 táblával. (Bp., 1959)
Nemzedékről nemzedékre. Kritikák, cikkek, tanulmányok. Vál., szerk. Erki Edit. (B. Gy. művei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966)
Képek között. Cikkek, tanulmányok. Vál., szerk. Erki Edit. (B. Gy. művei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967)
Friss szemmel. Publicisztikai írások, memoár. Vál., szerk., az utószót írta Erki Edit. (B. Gy. művei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968)
Egy forradalmi nemzedék. Publicisztikai írások, portrék. Vál., szerk. Mátis Lívia. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982).

F. m.: fontosabb írásai: Rodin. (Magyarország, 1904. dec. 29.)
Szikszay. [Szikszay Ferenc, Párizsban élő festőművész.] (Magyarország, 1905. febr. 16.)
A párisi Salonok. (Jövendő, 1906. jún. 12.)
Madame Carpeaux-nál. [Carpeaux, Jean-Baptiste francia szobrászművész özvegyénél.] (Magyarország, 1906. aug. 26.)
Az öreg Adéle Colin. [Musset nevelőnőjéről.] (Magyarország, 1906. okt. 3.)
Rodin művészete. (Művészet, 1907. 4.)
Gauguin. (Népszava, 1907. máj. 11.)
Szegény Lélián. Paul Verlaine-ről. (Népszava, 1907. jún. 12.)
Claude Monet és Pisarro. (Népszava, 1907. júl. 14.)
Baudelaire. (Népszava, 1907. okt. 20.)
A modern művészet felé. 1–3. (1. Népszava, 1907. szept. 22., 2. szept. 24. és 3. szept. 25.)
Rodin és a Munka Tornya. A művész nyilatkozik a Népszavának. – Cézanne. (Népszava, 1907. dec. 25.)
Van Gogh. (Népszava, 1908. ápr. 19.)
Tiepolo karcai. (Renaissance, 1910. 2.)
Egy commis voyageur. [De Gerando Félixről.] (Renaissance, 1910. 6.)
Székely Bertalan. (Renaissance, 1910. 10.)
Tölgyessytől Glatzig. (Renaissance, 1910. 11.)
Noa-noa. – Hollósy. (Renaissance, 1910. 13.)
Greco és egyebek. (Renaissance, 1910. 14.)
Művészet és kultúra. (Aurora, 1911. 1.)
Rippl-Rónai József. (Aurora, 1911. 3.)
Vedres Márk. (Aurora, 1911. 4.)
Berény Róbert. (Aurora, 1911. 5.)
Kernstok Károly. (Aurora, 1911. 6.)
Márffy Ödön. (Aurora, 1911. 7.)
Tihanyi Lajos. (Aurora, 1911. 8.)
Pór Bertalan. (Aurora, 1911. 9.)
Czigány Dezső. (Aurora, 1911. 10.)
A Székely Bertalan-kiállítás. (Világ, 1911. febr. 3.)
Az elhagyott magyarság. (Világ, 1911. ápr. 22.)
A Nyolcak. (Világ, 1911. ápr. 29.)
Készül a magyar mozi. (Világ, 1911. jún. 4.)
Munkácsy. (Világ, 1911. jún. 18.)
Nagybánya. (Világ, 1911. júl. 27.)
A bútor történeti fejlődése. (A lakás, 1912)
Új festők: Hatvany és Boromisza. (Világ, 1914. jan. 10.)
Munkácsy-kiállítás. (Világ, 1914. márc. 18.)
Magyarok Bécsben. (Világ, 1914. márc. 24.)
Művészi reformok. A Szépművészeti Múzeumért. – A magyar impresszionista festészet. Rózsa Miklós könyve. (Világ, 1914. ápr. 12.)
Vonagló falvak. Révész Béla regénye. (Világ, 1914. jún. 28.)
A dzsentri bűne. (Világ, 1918. aug. 23.)
A dzsentri a mérlegen. (Nyugat, 1918. 17.).

F. m.: írásai a Korunkban: Prix Séverine. (1931. 3.)
Egy magyar író Amerikában. Lengyel Emil. (1931. 5.)
A meghamisított és a nem alkuvó Ady Endre. (1931. 12.)
Ady a halottak élén. (1934. 5.)
Hétszilvafa árnyékában. Ady Endre osztálygyökerei. (1935. 1.)
Henri Barbusse. (1935. 10.)
Tihanyi. [Tihanyi Lajos festőművész, a Nyolcak tagja.] (1938. 7-8.)
Az asszimiláció a magyar irodalomban. (1939. 9.)
Egy parasztcsalád története. Darvas József könyve. (1939. 12.).

F. m.: írásai az Élet és Irodalomban: Március és október. (1957. 1.)
Magyar–Szovjet Társaságot! (1957. 3.)
Az irodalmi kibontakozásért. (1957. 11.)
Türelem és bizalom. (1957. 16.)
Lengyel Géza: Ady a műhelyben. (1957. 20.)
Nemzedékről nemzedékre. (1957. 25–26.)
Barátságos figyelemmel. Tamási Áron: Szellemi tisztesség. (1958. 2.)
Számvetés az irodalomban. (1958. 12.)
A mi ünnepünk. (1958. 14.)
Írók a mérlegen. (1958. 26.)
A népi vita. (1958. 41.)
Új horizontok. (1958. 51-52.)
A 90 éves Lyka Károly. (1959. 2.)
Új március. (1959. 11.)
A szovjet írók kongresszusa után. (1959. 23.)
Az új Románia – gigászi műhely, amelyben a jövendőt kovácsolják. B. Gy. egyik utolsó írása, amelyben köszönti a román népet és az írókat. (1959. 39.) és a Kortársban: Ady Endre. (1957. 1.)
Egy arckép alá. (1957. 2.)
Vörös lobogó. (1959. 3.)
Darvas József: Kormos ég. (1959. 6.).

F. m.: másodközlések az Ezredvégben: A realizmus mestere. A fiatal és az öreg Nagy Lajos. (1999. 10.)
Fényes Adolfnál. (2001. 8-9.)
Regény a móltból a mának. Sándor Kálmán: Szégyenfa. (2003. 1.)
Tihanyi. (2004. 3.)
Brancusi. (2005. 1.)
Kernstok. (2007. 8-9.)
Nagy Lajos, a realizmus mestere. (2008. 4.)
Pór Bertalan. (2008. 10.)
Van Gogh. (2018. 1.)
Ady nem alkuszik. – Ady, az újságíró. (2019. 1.) és az Erdélyi Művészetben: „Eltörölt a szép isteni tudata.” Erdélyi művészek Itáliában. (2007. 1.).

F. m.: szerk.: Hollós József: Két világháború között. B. Gy. előszavával. (Kultúrkönyv 5. New York, 1936)
Ady Endre válogatott versei. Sajtó alá rend. Vargha Kálmán. Szerk. Többekkel. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952)
Barta Lajos: Magyar világ. Elbeszélések. Szerk., a bevezető tanulmányt írta B. Gy. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953)
Gábor Andor: Összegyűjtött versek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta B. Gy. (G. A: összegyűjtött művei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954)
Madarász Emil: Tegnap és tegnapelőtt. Két poéma. A bevezetést írta B. Gy. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1955)

Ady Endre válogatott versei. Vál. B. Gy., a jegyzeteket írta Czibor János. (A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., Ifjúsági Könyvkiadó, 1955)
Ady Endre válogatott versei. (2. bőv. kiad. Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1960)
Ady Endre válogatott versei. Vál. B. Gy. Az előszót Rónay György, a jegyzeteket Tótfalusi István írta. (Kozmosz Könyvek. 3. bőv. kiad. Bp., Kozmosz, 1968
Ady Endre válogatott versei. (Kozmosz Könyvek. 4. bőv. kiad. Bp., Kozmosz, 1976)

Barbusse, Henri: A tűz. Egy raj naplója. Ford. Faludy György. A bevezetést írta B. Gy. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1956)
Bölöni Györgyné [Itóka]: Szenvedések könyve. Visszaemlékezések. Szerk., sajtó alá rend., a bevezetőt írta B. Gy. (Szépirodalmi Könyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957)
Kaffka Margit: Farben und Jahre. Roman. [Színek és évek. Regény.] A német kiadás előszavát írta B. Gy. (Berlin, Volk und Welt, 1958)
Révész Béla: Szemtől-szemben. Vál. írások. Vál., a bevezető tanulmányt írta B. Gy. (Táncsics Könyvtár 7. Bp., Táncsics Könyvkiadó, 1958)
Ébredés. Novella-antológia. Szerk. Szamos Rudolf és Fábián Zoltán. A bevezetést írta B. Gy. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1959)
Gergely Sándor: Dózsa György. I–III. köt. Közös tokban. Történelmi regény. A bevezetést írta B. Gy. Ill. Pór Bertalan. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960
5. kiad. 1966
6. kiad. 1970)
Gábor Andor, Gelléri Andor Endre és Nagy Lajos válogatott írásai. Vál., sajtó alá rend. Gábor Emil. A bevezető tanulmányokat írta Illés Bélával és Kosztolányi Dezsővel. (Iskolai Könyvtár. Bukarest, 1962)
Peterdi Andor: Üzenet. Versek. A bevezető tanulmányt B. Gy., az utószót Fodor József írta. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1968).

F. m.: ford.: Dumas, id.: Napoleon élete. Életrajzi regény. Az előszót írta Pogány József. Ford. B. Gy. (Világkönyvtár. Bp., Révai, 1912
2. kiad. 1914)
France, Anatole: A pinguinek szigete. Szatirikus regény. (Athenaeum Könyvtár 6. Bp., 1912
2. kiad. 1925 és utánnyomások
4. kiad. 1962)
Maeterlinck, Maurice: A szegények kincse. Regény. Ford. B. Gy. (Világkönyvtár. Bp., Révai, 1912
3. kiad. 1919
4. kiad. 1922 és utánnyomások)

France, Anatole: Az istenek szomjaznak. Regény. (1–79. Világ, 1912. márc. 3.–1912. jún. 5.
önállóan: Athenaeum Könyvtár. 17. Bp., 1913
2. kiad. 1925
3. 1926
4. kiad. 1944 és utánnyomások)

Balzac, Honoré de: A vörös korcsma. Elbeszélések. (Világosság Könyvtár. 14–16. Bp., Népszava, 1918
A Magyarországi Szocialista Párt kiadványa. 2. kiad. 1919)
Maupassant, Guy de: Egy majoroslány története. – A csavargó. Két elbeszélés. (Világosság Könyvtár. 106–107. Bp., Népszava, 1919)
Glaeser, Ernst: A 902-esek. Regény. (A Monde magyar könyvei. Paris, 1930)
Balzac, Honoré de: A vörös korcsma. Elbeszélés. Ill. Schönberger Armand. (Balzac: Gobseck és más elbeszélések. Olcsó Könyvtár. 28. Bp., 1956)
France, Anatole: A pingvinek szigete. Regény. Ford., az utószót írta B. Gy.. Ill. Hincz Gyula. A jegyzeteket Szávai János írta. (Új kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1956 és Bratislava, 1956
2. kiad. 1957)
France, Anatole: A pingvinek szigete. Regény. Ford. B. Gy., az utószót írta Bajomi Lázár Endre. (3. kiad. Bp., Európa Könyvkiadó, 1962)
Rebreanu, Liviu: Akasztottak erdeje. Regény. Ford. B. Gy. (3. kiad. Bukarest, Kriterion, 1970)
Dumas, id.: Napóleon Bonaparte élete. Pogány József előszavával. (Regényes történelem. Bp., Új Palatinus Könyvesház. Bp., 2006)
France, Anatole: A pingvinek szigete. Regény. Ford. B. Gy. (Irodalmi Nobel-díjasok könyvtára. 3. 4. kiad. Bp., Metropolis Media, 2010).

Irodalom

Irod.: források: Az Irodalmi Alap és az írók kapcsolatáról beszél Bölöni György. (Magyar Nemzet, 1951. ápr. 27.)
Mikes Miklós: A kibuktatott író-elnök visszatér. Nyílt levél Bölöni Györgyhöz. (Szabad Magyarság, 1957. jún. 14.)
Fodor József: Bölöni György emlékének. Vers. (Kortárs, 1959. 10.)
Párizs meghajtja zászlaját. Részvétnyilatkozatok Bölöni György halálhírére: Kozma Joseph, Gaucheron Jacques és Guilevic, Eugen. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Benke Valéria: Végigjárta Ady Endre útját. A művelődésügyi miniszter emlékbeszéde. Elhangzott a Kerepesi úti Temetőben, Bölöni György búcsúztatásán. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Györe Imre: Sirató. Bölöni György emlékének. Vers. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Kassák Lajos: Halk szavak. Bölöni György sírjánál. Vers. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Telekes Béla: Bölöni György halála napján. Vers. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Tisztelgés Bölöni György emléke előtt. (Alföld, 1959. 3-4.)
Györe Imre: Utazás. Mondja Bölöni György. Vers. (Élet és Irodalom, 1960. 37.)
Itóka önéletrajzi jegyzetei. Közli: Maior, Nicolae. (Utunk, 1971. 45.)
Ady és Bölöni Párizsában. Itóka naplójegyzeteiből. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Illés Ilona. (A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa. Bp., 1974)
Dénes Zsófia: Úgy ahogy volt. Visszaemlékezések. (Bp., Gondolat, 1974)
Városutópia. Vágó József és Bölöni György levelezése. (Lapis angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Hajdú Virág. Bp., 1998)
Bölöni György levele Hajdú Győzőnek. (Ezredvég, 1999. 11.)
Kincses Károly–Kolta Magdolna: Hazai anyag. Fotónapló. André Kertész és a magyarok. (A Magyar Fotográfusok Háza–Mai Manó Ház kiadványa. Bp., 2005)
Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója. 1906–1912. Vál., a jegyzeteket és az előszót írta Nagy Csaba. (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 2005).

Irod.: műveiről: Ady Lajos: Az igazi Ady. B. Gy. könyve. (Nyugat, 1935. 4.)
Fábry Zoltán: Az aktuális Ady. [B. Gy.: Az igazi Ady c. könyvéről.] (Korunk, 1935. 6.)
Féja Géza: B. Gy.: Az igazi Ady. (Válasz, 1935. 5-6.)
Illyés Gyula: Az igazi Ady. B. Gy. könyve. (Gondolat, 1935. 2.)
K. S.: B. Gy.: Az igazi Ady. (Diárium, 1935. 5.)
-s: Az igazi Ady. Arcát mindenki saját képére és hasonlatosságára szeretné formálni. B. Gy. új könyve is. (Nemzeti Újság, 1935. ápr. 28.)
Vajthó László: Három könyv Adyról: Schöpflin Aladár: Ady Endre, Révész Béla: Ady és Léda, B. Gy.: Az igazi Ady. (Budapesti Szemle, 1937)
Kerékgyártó Elemér: B. Gy.: Hallja kend, Táncsics! (Társadalmi Szemle, 1946. 10.)
V. L.: B. Gy.: Az igazi Ady. (Diárium, 1947. 3.)
Zsoldos Jenő: B. Gy.: Hallja kend, Táncsics! (Magyar Nyelvőr, 1948. 4.)
Gellért Oszkár: Az igazi Ady. B. Gy. könyvéről. (Népszabadság, 1957. febr. 24.)
Izsák József: B. Gy.: Az igazi Ady. (Igaz Szó, 1957. 11.)
Poszler György: B. Gy.: Az igazi Ady. (Irodalomtörténet, 1957. 2.)
Varga József: B. Gy.: Ady, az újságíró. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1958. 4.)
Kárpáti Aurél: B. Gy.: Hallja kend, Táncsics! (Élet és Irodalom, 1959. 18.)
Koczkás Sándor: A forradalmas Ady-könyv. B. Gy.: Az igazi Ady. (Élet és Irodalom, 1959. 40.)
Krajkó András: B. Gy.: Hallja kend, Táncsics! (Kortárs, 1959. 8.)
Illés László: B. Gy.: Magyarság – emberség. B. Gy. posztumusz tanulmánykötete. (Népszabadság, 1960. márc. 1.)
Pölöskei Ferencné: B. Gy.: Hallja kend, Táncsics! (Irodalomtörténet, 1960. 1.)
Máté György: B. Gy.: Magyarság – emberség. (Társadalmi Szemle, 1961. 3.)
Barabás Tibor: B. Gy.: Hallja kend, Táncsics! – Búcsú Bölöni Györgytől. (B. T.: A könyv hatalma. Írások az irodalomról. Bp., 1961)
Györe Imre: Nemzedékről nemzedékre. B. Gy. könyve. (Magyar Nemzet, 1967. márc. 5.)
T. Á.: B. Gy.: Képek között. (Népszabadság, 1967. máj. 31.)
Rózsa Gyula: Kétféle időszerűség, Bölöni György műkritikái. B. Gy.: Képek között. (Élet és Irodalom, 1967. 25.)
Sinka Erzsébet: B. Gy.: Nemzedékről nemzedékre. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 4.)
Varga József: B. Gy.: Képek között. (Kritika, 1967. 11.)
(bé): Az istállótulajdonos lapja rejtette a cikket. Megjelent Bölöni publicisztikájának új gyűjteménye. B. Gy.: Friss szemmel. (Esti Hírlap, 1968. dec. 29.)
Szabó György: B. Gy.: Képek között. (Társadalmi Szemle, 1968. 1.)
Illés Béla: B. Gy.: Friss szemmel. (Élet és Irodalom, 1969. 8.)
Varga József: B. Gy.: Friss szemmel. (Kritika, 1969. 7.)
Vezér Erzsébet: B. Gy.: Friss szemmel. Egy hiteles kortanú vallomásai. (Irodalomtörténet, 1969. 1.).

Irod.: Bölöni György 70 éves. (Magyar Nemzet, 1952. nov. 1.)
Gách Marianne: Egy óra a hetvenéves Bölöni Györggyel. (Béke és Szabadság, 1952. 46.)
Simon Magda: Ady váradi íróasztalánál. [Bölöni György és Ady Endre.] (Utunk, 1954. 5.)
Öten az új Kossuth-díjasok közül: Bölöni György. Szocialista realista irodalmat teremtünk, amely segíti a szocializmus győzelmét. (Szabad Nép, 1955. márc. 18.)
Simon Magda: Ady nyomában. Váradon és a hepehupás vén Szilágyban. [Adyról Bölöni Györggyel.] (Előre, 1955. jan. 27.)
Gergely Sándor: Bölöni György hetvenötéves. Ill. Zádor István. (Népszabadság, 1957. okt. 30.)
Halász Gyula: Ady nyomain Párizsban. Úti napló. (Adyról és Bölöni Györgyről.] (Utunk, 1957. 14.)
Lengyel Géza: Bölöni György hetvenötéves. (Magyar Nemzet, 1957. okt. 30.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1959. szept. 12.)
Búcsú Bölöni Györgytől. (Népszabadság, 1959. szept. 13.)
Cs. Szabó László: Bölöni György halála. (Új Látóhatár, 1959. 6.)
Kemény István: Emlék. [Bölöni György.] (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Köpeczi Béla: Bölöni György. (Kortárs, 1959. 10.)
Tamás Aladár: Kései csokor. Bölöni György emlékének szánva. (Élet és Irodalom, 1959. 42.)
Varga József: Bölöni György. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960. 4.)
Waldapfel József: Magyarság – emberség. Bölöni Györgyről. 1–2. (Élet és Irodalom, 1960. 19–20.)
Fodor József: „Valaki az Értől elindult.” Bölöni György nyolcvan esztendeje. (Élet és Irodalom, 1962. 43.)
Varga József: Bölöni György. (Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Szerk. Illés László és Szabolcsi Miklós. Bp., 1963)
Fodor József: Emlékezés Bölöni Györgyről. Halála ötödik évfordulóján. (Élet és Irodalom, 1964. 37.)
Sós Endre: Bölöni György. (Jelenkor, 1964. 11.)
Pascu, Petre: Brancusi – Bölöni György emlékezetében. (Előre, 1965. okt. 22.)
Fodor József: Bölöni György utca. (Élet és Irodalom, 1968. 44.)
Tasnádi Attila: Bölöni György, a kritikus. (Kortárs, 1968. 5.)
Goda Gábor: Az élő Bölöni. (Élet és Irodalom, 1969. 37.)
Komját Irén: Emlékek és gondolatok Bölöni Györgyről. (Magyar Sajtó, 1969. 9.). Varga József: Bölöni György emlékezete. (Kortárs, 1969. 9.)
Bajomi Lázár Endre: Fotós vendégünk: André Kertész. [Bölöni György Ady-könyvének illusztrációiról.] (Ország–Világ, 1970. 34.)
Illés Endre: György úr, az úrmagyar. (I. E.: Krétarajzok. Bp., 1970)
Varga József: Adytól máig. Tanulmányok. (Bp., Szépirodalmi, 1970)
Dévényi Iván: Bölöni György. (Látóhatár, 1971. 7-8.)
Dévényi Iván: Bölöni György, a művészeti író. (Művészet, 1971. 2.)
Hatvany Lajos: Emberek és könyvek. Sajtó alá rend. Belia György. (Bp., Szépirodalmi, 1971)
Fodor József: Az indulás: Bölöni György. Tizenötéves az Élet és Irodalom. (Élet és Irodalom, 1972. 11.)
László Gyula: Szigligeti árnyak. Bölöni György öröksége. (Népszava, 1974. szept. 28.)
Marthy Barna: Ady a jóbarát szemével. [Adyról Bölöni György.] (Ország–Világ, 1977. 15.)
Tasnádi Attila: Bölöni György emlékezete. (Népszava, 1979. szept. 11.)
Tasnádi Attila: Egy kritikai koncepció forrásvidékén. Bölöni György indulása. (Művészettörténeti Értesítő, 1980. 2.)
E. F. P.: A hűséges ember. Bölöni György centenáriumára. (Kritika, 1982. 10.)
Erki Edit: Ady vonzásában. Bölöni György. Száz éve született. (Új Tükör, 1982. 44.)
Erki Edit: Bölöni György következetessége. Születésének századik évfordulójára. (Szovjet Irodalom, 1982. 10.)
Funk Miklós: Szilágysomlyótól Szigligetig. Bölöni György századik születésnapjára. (Népszava, 1982. okt. 30.)
Jovánovics Miklós: Bölöni György hagyatéka. (Magyar Nemzet, 1982. okt. 30.)
Király István: A Bölöni-példa. (Tiszatáj, 1982. 10. és K. I.: Útkeresések. Tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák. Bp., 1989)
Kovalovszky Miklós: Bölöni György példája. (Napjaink, 1982. 9.)
Markovits Györgyi: Bölöni palettája. (Magyarország, 1982. 34.)
Molnár Margit: Bölöni György. (Pártélet, 1982. 10.)
Sarkadi László: A szellem lelkiismerete. Bölöni György születésének századik évfordulóján. (Népszabadság, 1982. okt. 30.)
Simon Gy. Ferenc: Bölöni. (Képes Újság, 1982. 42.)
Varga József: Bölöni Györgyre emlékezve. (Nagyvilág, 1982. 10.)
Varga József: Száz éve született Bölöni György. (Magyar Hírlap, 1982. okt. 30.)
Laczkó András: „Mély nesztelenségek.” Bölöni György és a festő. (L. A.: Ecset és toll. Rippl-Rónai József és az irodalom. Bp., 1983)
Tasnádi Attila: André Kertész fotográfiái. (Népszava, 1984. márc. 23.)
Zöldi László: A Bölöni-korszak. Az Élet és Irodalom alapításáról. (Jel–Kép, 1986)
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Harminc éve halt meg Bölöni György. (Magyar Nemzet, 1989. okt. 12.)
Tasnádi Attila: Bölöni György és a Nyolcak. (Ezredvég, 2004. 10.)
Tasnádi Attila: Bölöni György, a kritikus. Akit a sorsok kultúrába löktek. (Irodalomtörténeti füzetek. 160. Bp., 2006)
E. Csorba Csilla: „Az ő számára külön kinyílnak a tárgyak és kitárják rejtett arcukat.” André Kertész és Bölöni György Ady léptei nyomában. (Napút, 2019. 3.).

 

Irod.: Bölöni László: A nagybölöni Bölöni-család. (Turul, 1894)
Bölöni László: A nagybölöni Bölöni-család – Bewlewn-nemzetség – története. (Kolozsvár, 1903)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja. (Bp., 1988)
A szocialista mozgalomban. A Tanácsköztársaság nemzedéke. (A magyar irodalom története. 1945–1975. III/1. köt. Bp., 1990)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Standeisky Éva: Az írók és a hatalom. 1956–1963. (Bp., 1996)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Főkonzulok, követek és nagykövetek. 1945–1990. Szerk. Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos. (Bp., 2015).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6F9W-C1?i=12&cc=1452460 (Bölöni György Sámuel és Marchisiu Ottilia házassági anyakönyve
tanúk: Ady Endre és Ady Lajos)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1DQ-LB4?i=201&wc=92QV-T38%3A40678301%2C65066501%2C1077266703&cc=1452460 (Bölöni Györgyné halotti anyakönyve)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DKG9-LBY?i=4&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AZNM7-5YZM (Bölöni György Sámuel halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/358371 (Bölöni György gyászjelentése)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021