Család

Sz: Bolgár Ignác (1865–) kereskedő, lapszerkesztő. Kétszer nősült, két házasságából két fia született.

Iskola

Középiskoláit Budapesten és Sopronban végezte, a soproni líceumban éretts. (1911), a bp.-i tudományegyetemen (1911–1912), a Frankfurt am Main-i újságíró-iskolában tanult (1912–1913).

Életút

Tanulmányait megszakítva, Bécsben egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített (1913–1914), az I. vh. kitörése után a szerbiai fronton harcolt, gránátnyomást kapott és rokkanttá nyilvánították (1914), a belgrádi haditudósító-központban teljesített szolgálatot (1915–1917). Budapesten újságíró (1917–1918), az összeomlás után részt vett a forradalmi mozgalmakban és támogatta a Tanácsköztársaságot (1919). A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe menekült (1919), ahol különböző osztrák lapok munkatársa (1919–1926), a Radiowelt újságírója (1926–1931), főszerkesztője (1931–1932). Bécsben értékes újságírói tevékenységet fejtett ki, korán felismerte a rádióműsorok forradalmi kommunikációs jelentőségét: ausztriai és magyar lapokban rendszeresen tudósított a rádióban történtekről, tkp. az első rádiókritikusként népszerűsítette az első hangjátékokat. Kezdeményezésére a bécsi rádióban előadták Az ember tragédiáját (Mohácsi Jenő fordításában, 1930-ban; később a bécsi Burgtheater is előadta). Műfordítói tevékenysége is jelentős, elsősorban kortárs német nyelvű irodalmat, ill. skandináv irodalmat tolmácsolt (ez utóbbit német nyelvből).

Emlékezet

Családjával Sopronban, a Templom utcában lakott. Portréját (Bielitz Margit ceruzarajza) a soproni Liszt Ferenc Múzeum őrzi, de gyakran ült modellt Ágoston Ernő helyi művésznek is. 1919-től Bécsben élt, halála előtt néhány hónappal Dornbachban bérelt villát, ott hunyt el, váratlanul. A bécsi szellemi élet egyik fontos személyiségeként, igen nagy és értékes kéziratgyűjteménye volt: Felix Saltentől Thomas Mannig az osztrák és a német irodalmi élet megannyi fontos írójával, művészével levelezett.