Család

Sz: Boleman István (1839–1905) fürdőorvos, a magyar balneológia úttörője.

Iskola

Középiskoláit Selmecbányán, Brassóban és Budapesten végezte; a bp.-i belvárosi (IV. kerület) főreáliskolában éretts. A József Műegyetemen gépészmérnöki okl. (1898), magántanári képesítést szerzett (Sopron, 1904); a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

A bp.-i Ganz-gyár villamos osztályának mérnöke (1898–1899), a vihnyei Kachelmann-gépgyár mérnöke (1899). A József Műegyetem Gépszerkezettani Tanszék tanársegéde, egyidejűleg a bp.-i Fegyver- és Gépgyár dízelmotor osztályának szerkesztő-mérnöke (1899–1900); a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, ill. Főiskola Matematikai Tanszék adjunktusa (1900–1901), a Mechanikai–bányagéptani Tanszék helyettes tanára (1901–1904), a Fizikai–elektrotechnikai Tanszék ny. rk. tanára (1904–1906), ny. r. tanára (1906–1918). A soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola, ill. a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola ny. r. tanára (1918–1934); közben a Főiskola rektora (1922–1923 és 1928–1930). Az átszervezések után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó-, és Erdőmérnöki Kar Bánya- és Kohómérnöki Osztályán a fizika-elektrotechnika ny. r. tanára (1934–1946). Nyugdíjazása után a Magyar Agrártudományi Egyetem soproni Erdőgazdaság-tudományi Kara ny. r. tanára (1947–1948). Tudományos pályafutásának kezdetén számos, akkor újdonságnak ható gőzgépet szerkesztett (pl.: gyorsanjáró gőzgép, Vihnye, 1899), majd részt vett a bp.-i Fegyver- és Gépgyár által kifejlesztett, 60 lóerős dízelmotorának tervezésében (1900). Áthelyezése után nevéhez fűződik a selmecbányai (később soproni) Bányászati és Erdészeti Akadémián az elektrotechnikai oktatás megszervezése, a Fizikai-elektrotechnikai Tanszék oktatási profiljának kidolgozása. Számos elektrotechnikai akadémiai tankönyv és egyéb segédkönyv szerzője és szerkesztője. Elektrotechnika (1917) címmel írt munkája a szakterület első, évtizedeken át használatban volt, magas színvonalú szakkönyve.

Emlékezet

Szobrát a soproni Erdészeti Egyetem (ma: Nyugat-magyarországi Egyetem) Botanikus Kertjében állították fel (mészkő mellszobor, Kalló Viktor alkotása, 1966-ban).

Elismertség

A Magyar Mérnök- és Építész Egyesület (MMÉE) alelnöke, a Magyar Természettudományi Társulat választmányi tagja. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) t. elnöke (1961).

Elismerés

Munka Érdemrend (1956). A Magyar Mérnök- és Építész Egyesület (MMÉE) Nagy Aranyérme (1920), Zipernowszky Károly Jubileumi Emlékérem (1928).