Bogyay Tamás
Bogyay Tamás

2021. szeptember 27. Hétfő

Bogyay Tamás, várbogyai és nagymadi

történész, művészettörténész

Névváltozatok

Bogyay, Thomas von 

Születési adatok

1909. április 8.

Kőszeg, Vas vármegye

Halálozási adatok

1994. február 8.

München, Németország


Család

Ükszülei, apai: Bogyay Ignác, bocsári Svastics Jozefa; Bogyay Péter (†1859. febr. 10. Fajsz, Somogy vm.), bezerédi Bezerédj Magdolna.

Ükszülei, anyai: Pauler Antal (1785–1847. okt. 7. Buda) hadbiztossági tisztviselő, Markovics Terézia (†1864. febr. 5. Buda. Temetés: 1864. febr. 8. Vízivárosi Temető), Markovics Mátyás (1751. szept. 4. Pest–1832. júl. 23. Pest) kir. tanácsos és jogtudós leánya. Deréky István (= Echtelring István, †1849) budai hazafias polgár, helytartótanácsi hivatalnok, Haag Terézia (†1867. máj. 11. Buda. Temetés: 1867. máj. 13. Vízivárosi Temető) Lenhossék Mihály (= Linoschegg Mihály, 1773. máj. 11. Pozsony–1840. febr. 12. Buda) orvos, Magyarország főorvosa, Nisnyánszky Ludovika (†1865. márc. 19. Buda Temetés: 1865. márc. 21. Krisztinavárosi Temető). Károlyi István (= Trattner-Károlyi István, 1794–1863. ápr. 27. Pest. Temetés: 1863. ápr. 30. Kerepesi út, Károlyi-sírbolt) ügyvéd, a Trattner-Károlyi nyomda tulajdonosa, Trattner Johanna Mária.

Lenhossék Mihály dédunokája: Szent-Györgyi Albert (1893–1986) orvos, biokémikus, Nobel-díjas.

Dédszülei, apai: Bogyay Lajos (1803. jan. 9.–1875. dec. 19. Zalahaláp. Temetés: 1875. dec. 23. Keszthely) cs. és kir. kamarás, Zala vármegye megyefőnöke, Bogyay Eleonóra (1808. dec. 14. Kovácsi–1883. dec. 27. Keszthely. Temetés: 1883. dec. 30. Keszthely).

Dédszülei, anyai: Pauler Tivadar (1816. ápr. 9. Buda–1886. ápr. 30. Bp. Temetés: 1886. máj. 2. Kerepesi út) jogász, politikus, igazságügyi miniszter, az MTA tagja, Deréky Sarolta (†1885. okt. 5. Bp. Temetés: 1885. okt. 7. Kerepesi út); Lenhossék György (1819–1865. szept. 5. Pest. Temetés: 1865. szept. 7. Kerepesi út, Károlyi-sírbolt) ügyvéd, károlypatty és vasvári Károlyi Szidónia (= Károlyi Trattner Szidónia, †1893. máj. 21. Bp. Temetés: 1893. máj. 22. Kerepesi út, Károlyi-sírbolt).

Nagyszülei: Bogyay Pongrác (1838–1917. márc. 26. Pécs. Temetés: 1917. márc. 28. Pécs, Központi Temető) királyi törvényszéki bíró, Zala vármegye másodalügyésze, Strohmayer Karolina (1849–1898. nov. 10. Pécs. Temetés: 1898. nov. 12. Pécs-Budai Külvárosi Temető); Pauler Gyula (1841. máj. 11. Zágráb–1903. júl. 8. Badacsonytomaj. Temetés: 1903. júl. 10. Kerepesi út) történész, levéltáros, az MTA tagja, Lenhossék Georgina (†1894. aug. 30. Bp. Temetés: 1894. szept. 3. Kerepesi út).

Szülei: Bogyay Lajos (1874. júl. 15. Csáktornya, Zala vm.–1961) katonatiszt, cs. és kir. főhadnagy, Pauler Katalin (= Pauler Katica, 1877. szept. 23. Bp.–1964. febr. 17. Badacsonytomaj).

Pauler Katalin testvérei: Pauler Ákos (1876. ápr. 9. Bp.–1933. jún. 29. Bp. Temetés: 1933. júl. 1. Kerepesi út) filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja és Pauler Júlia Szidónia (= Pauler Juliska; Pauler Nenne, 1874. júl. 25. Bp.–1957. nov. 25. Badacsonytomaj) Egry József (1883. márc. 15. Újlak, Zala vm.–1951. jún. 19. Badacsonytomaj) festőművész felesége.

Felesége: Hilliarszky Vilma (1912–1990).

Gyermekei, leánya: Bogyay Emese; fia: Bogyay Mihály.

Iskola

A nagykanizsai piarista gimnáziumban éretts. (1927), ahol osztálytársa volt Fejtő Ferenc.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–francia–olasz és – Hekler Antal tanítványaként – művészettörténet szakon tanult (1927–1932), művészettörténetből bölcsészdoktori okl. szerzett (1932).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Klasszika-Archeológiai Intézetének gyakornoka (1932–1933),  a berlini Collegium Hungaricum (1933) és a római Magyar Történet Intézet állami ösztöndíjasa (1933–1934). Zala vármegye tanfelügyelőségén tanügyi segédfogalmazó (1935–1940), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója (1940–1945).

A magyarországi műtárgyállomány kísérőjeként került Németországba (1945. márc.), ahonnan nem tért haza. A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa (Kőszegi Ákos néven, 1952–1974), a müncheni Magyar Intézet igazgatója (1962–1969), igazgatóhelyettese, majd munkatársa (1969-től).

Középkori magyar és egyetemes művészettel, szakrális művészettel, építészettörténettel foglalkozott. Vizsgálta a magyar koronázási ékszereket, a Szent Koronát, Szent István ikonográfiáját. Alapvető jelentőségű dolgozatokat közölt Zalavárról, Zala és Vas vármegyék kora középkori műemlékeiről, a nagykapornaki, a kallósdi templomról, a jáki román kori apátsági templomról, a zalaháshágyi timpanonról. Németországban 1960-ban kérték fel a müncheni Magyar Intézet vezetésére (hivatalosan az intézet 1962. dec. 12-én alakult meg). Irányításával a Magyar Intézet a magyarságtudomány egyik fontos információs központjává fejlődött, számos nemzetközi konferenciát szervezett; magyar és német nyelvű kiadványt szerkesztett, tett közzé és adott ki, vállalva a magyar történelmi, néprajzi, szociológiai témájú doktori értekezések megjelentetését (a Studia Hungarica c. sorozatban).

Történelmi és művészettörténeti írásai többsége német nyelven, Thomas von Bogyay néven jelent meg.

Emlékezet

A II. világháború után Németországban telepedett le, 1952-től Münchenben élt és tevékenykedett, ott is hunyt el, a badacsonyi Szent Donát-kápolnában temették el.

Már 1981-ben meghívták Magyarországra, 1985-től rendszeresen részt vett hazai történeti eseményeken, konferenciákon, szakértőként bekapcsolódott a magyarországi Szent Korona-kutatásba, ill. a magyar koronázási ékszerek eszmetörténeti vizsgálatába. Halála után (1995. jan. 5-én), majd születésének 100. évfordulóján (2009. dec. 14-én, a Magyar Nemzeti Galéria B épületében) a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, valamint az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete emlékülést rendezett. Ézsiás Anikó portréfilmet készített róla (MTV, 1988).

Elismerés

Az ELTE díszdoktora (1990).

Szerkesztés

Az Új Magyar Út c. folyóirat társszerkesztője (1953–1956).

Az Ungarns Geschichtsschreiber c. könyvsorozat szerkesztője (1976–1986).

Főbb művei

F. m.: A művész a korai középkorban. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1932)
A szentmihályfai templom. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1937)
A kapornaki egykori bencés apátság XII. századi bazilikája. 1 táblával. (Történetírás, 1938. 2.)
A kallosdi kerek templom. (Dunántúli Szemle, 1940. 5-6. és külön: A Dunántúli Szemle Könyvei 166. Szombathely, 1940)
Isten báránya. Adatok az Árpád-kori templomkapuk ívmező-díszítéseinek ikonográfiájához. 2 táblával. (Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv. Bp., 1941 és külön: Bp., 1941)
Két Árpád-kori timpanondombormű Zala megyéből. (Technika, 1941. 6.)
Szent István korabeli oltár töredéke Zalavárról, a Vasvármegyei Múzeumban. (Dunántúli Szemle, 1941 és külön: A Dunántúli Szemle Könyvei 173. Szombathely, 1941)
A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Művészettörténeti összefoglalás és vezető a két templom megtekintéséhez. 1–7. (Dunántúli Szemle, 1943. 1-2.–1944. 5-6. és külön egy kötetben: A Dunántúli Szemle Könyvei. 220. Szombathely, 1943)
Adatok a középkori magyar oltádíszítő művészet történetéhez. (Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv. Bp., 1943)
Az ákosi református templom. (Építőművészet, 1944)
Tíz év középkori ásatásainak művészettörténeti eredményei. (Századok, 1944. 7-9.)
L’iconographie de la „porta speciosa” d’Esztergom et ses sources d’inspiration. (Revue des études byzantines, 1950)
A Szent Korona eredete. Kérdések és válaszok. (Új Magyar Út, 1952)
Normannische Invasion. Wiener Bauhütte. Ungarische Romantik. (Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie 2. Wandlungen christlicher Kunst im Mittelalter. Baden-Baden, 1953)
Karolingische Skulpturen am Chiamsee. (Nachrichten des Deutschen Instituts für merowingisch-karolingische Kunstforschung, 1953)
Lechfeld. Ende und Anfang. Geschichtliche Hintergründe, ideeller Inhalt und Folgen der Ungarnzüge. (München, Karpathia, 1955)
Mosapurc und Zalavár. Eine Auswertung der archäologischen Funde und schriftlichen Quellen. (Südost-Forschungen, 1955)
A magyarok eredete az újabb magyar kutatásban. (Katolikus Szemle, 1959. 2.)
Bild und Gedicht. Die zeitgenössischen Illustratoren Vörösmartys. Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Romantik. (Ural-Altaische Jahrbücher. 1959)
Der Eintritt des Ungarnturms in die christlich-europäische Kulturgemeinschaft im Lichte der Kunstgeschichte. (Südost-Forschungen, 1959)
Der Löwe mit dem Kreuz. Das Tympanon von Domanjsovci [Domonkosfa] und verwandte Denkmäler. (Zbornik za umetnostno zgodovino. Ljubljana, 1959)
A magyarok eredete és őstörténete – ahogy a kutatók a második világháború után látják. (Új Látóhatár, 1960. 5.)
Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Methoden und Möglichkeiten ihrer Lokalisierung. (Südost-Forschungen, 1960)
Karolingisches aus Benediktbeuern. (Beiträge zur Kunstgeschichte und Archäologie des Frühmittelalters. Szerk. Fillitz, Hermann. Graz–Köln, 1961)
Kép és látomás. Egy fejezet a magyar romantika történetéből. Kortársak illusztrációi Vörösmarty műveihez. 4 táblával. (Széchenyi Könyvtár. 5. Köln, 1962)
Bayern und die Kunst Ungarns. (Studia Hungarica. 1. München–Zürich, 1964)
Die Barockforschung in Ungarn nach dem Zweiten Weltkrieg. Probleme – Methoden – Ergebnisse. (Südostdeutsches Archiv 7. München, 1964)
Die Selbstbildnisse des Malers Johannes Aquila aus den Jahren 1378 und 1392. (Stil und Überlieferung in der Kunst des Abendlandes. III. Berlin, 1964)
Kontinuitätsprobleme im karolingischen Unterpannonien. Methodio’s Wirken in Mosapurc im Lichte der Quellen und Funde. (Das östliche Mitteleuropa in Geschichte und Gegenwart. Wiesbaden, 1966)
L’homme de l’Occident en face des incursions hongroises. (Miscellanea di studi dedicati e Emerico Várady. Modena, 1966)
Studien zu Jean-Antoine Houdons Werk in Deutschland. (Zeitschrift für Kunstgeschichte, 1964)

Grundzüge der Geschichte Ungarns. 4 térképpel. (Darmstadt, 1967
2. kiad. 1973
3. átd. kiad. 1977
4. kiad. 1990)
Magyarország története távlatból. A Grundzüge der Geschichte Ungarns c. művének átd. magyar kiadása. Ford. Khim Antal. Az előszót Kosáry Domokos írta. (Bécs–Bp.–München, Mérleg Kiadó, 1993)

Honfoglaló magyarok és szlávok. (Katolikus Szemle, 1968. 3.)
Die Kunst der corvinistischen Renaissance. Bemerkungen zum Problem ihrer Entstehung, Wesenszüge und Nachwirkungen. (Südostdeutsches Archiv 13. München, 1970)
Problémák Szent István és koronája körül. (Új Látóhatár, 1970. 2.)
Über Herkunft, Gesellschaft und Recht der Székler. (Ungarn-Jahrbuch, 1970)
L’adoption de la Déisis dans l’art en Europe centrale et occidentale. (Mélanges offerts a Szabolcs de Vajay a l’occasion de son cinquantieme anniversaire. Szerk. Panat, Adhémar de és Ghellinck Vaernewyck, Xavier de. Braga, 1971)
Szent István koporsója. (Katolikus Szemle, 1971. 3.)
Újabb Szent István-kutatások. Három évtized magyar történeti munkájáról. (Katolikus Szemle, 1971. 4.)
A hétszázötven éves Aranybulla. Eredete és történeti hatása. (Katolikus Szemle, 1972. 4.)
Bemerkungen zum Problem der ersten byzantinisch–ungarischen Berührungen. (Überlieferung und Auftrag. Festschrift für Michael de Ferdinandy zum sechzigsten Geburtstag. Szerk. Farkas, Josef Gerhard. Wiesbaden, 1972)
Deér József. (Új Látóhatár, 1973. 2.)
Kopernikuszi fordulat. Létezett-e nagymorva birodalom? (Új Látóhatár, 1975. 6.)

Stephanus Rex. Versuch einer Biographie. 36 táblával. (Wien–München, 1975
magyarul: Bécs, 1976
1. magyarországi kiadás. Bp., Ecclesia Kiadó, 1988)

Adalbert von Prag und die Ungarn. (Ungarn-Jahrbuch 7. München, 1976)
Die heiligen Könige. Szerk. Bak Jánossal és Silagi Gabriellel. (Ungarns Geschitsschreiber. I. Graz–Wien–Köln, 1976)
Szent Adalbert és a magyarok. (Katolikus Szemle, 1977. 1.)
Az ország és koronája. (Katolikus Szemle, 1978. 1.)
Mikes, Kelemen: Briefe aus Türkei. – Törökországi levelek. Vál., szerk., német nyelvre fordította Zathureczky Gyulával. (Ungarns Geschitsschreiber. II. Graz–Wien–Köln, 1978)
A Szent István-kutatás mai állása. Megjegyzések Györffy György könyvéhez. (Katolikus Szemle, 1979. 4.)
Neue Monographien über die Geschichte der Hunnen. Ferdinándy Mihállyal. (Ungarn-Jahrbuch 10. München, 1979)
Történetírás – történetkutatás. (Új Látóhatár, 1979. 3-4.)
Wittelsbachok és magyarok. (Katolikus Szemle, 1980. 4.)
Nemzetteremtő eszme – politikai propagandafegyver – történelem? A dákoromán elméletről. (Új Látóhatár, 1981. 2. és Párbeszéd Magyarországgal. Nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírók. Vál., szerk. Pomogáts Béla. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991)
Über die Forschungsgeschichte der heiligen Krone. (Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichen Ungarn. Szerk. Fülep Ferenc, Kovács Éva, Lovag Zsuzsa. Bp., 1983)
A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője. (Zürich, 1984, Aetas 1987. 1. és Nyugati magyar esszéírók antológiája. München, 1986)
A bántornyai falképek donátorairól. (Ars Hungarica, 1986. 2.)
A magyarság mint „Nyugat védőbástyája”. Egy eszme történeti folytonossága. (Katolikus Szemle, 1986. 2.)
Szent István és Szent Adalbert prágai püspök. (Szent István és kora. Az MTA Történettudományi Intézete, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Katolikus Püspöki Kar által rendezett tudományos ülésszak – 1988. jún. 21–22. – előadásai. Szerk. Glatz Ferenc és Kardos József. Bp., 1988)
Dénes Tibor, a kutató. (Arcok és eszmék a nyugati magyar irodalomban. Tanulmányok. Szerk. Saáry Éva, sajtó alá rend. B. Szabó Péter. (A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör kiadványa. Szeged–Zürich, 1989)
Megjegyzés Mosapurc-Zalavár kérdéséhez és a pannóniai kontinuitás-kutatás módszertanához. (Századok, 1989. 3-4.)
Kritikai tallózás a Szent Korona körül. (Annales de la Galerie nationale hongroise, 1991)
A kereszténység felvétele mint fordulópont. (Egyházak a változó világban. A Nemzetközi Egyháztörténeti Konferencia előadásai. Esztergom, 1991. máj. 29–31. Szerk. Bárdos István és Beke Margit. Tatabánya, 1992)
Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül. Megjegyzések Tóth Sándor A keszthelyi Balaton Múzeum középkori kőtára c. tanulmányához. (Zalai Múzeum, 1992. 4.)
Ják és Bamberg. (Művészettörténet – műemlékvédelem 2. Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Valter Ilona. Bp., 1993)
1956 után. (História, 1993. 9-10.)
Brevnov és a magyar misszió. (Kelet-Közép-Európa szentje: Adalbert. Bp., 1994).

Irodalom

Irod.: források: Elhunyt Károlyi István ügyvéd, a Károlyi-Trattner nyomda tulajdonosa. (Pesti Napló, 1863. ápr. 30.)
Pauler Antalné Markovics Terézia elhunyt. (Hölgyfutár–Pesti Napló, 1864. febr. 9.)
Lenhossék György h. köz- és váltóügyvéd elhunyt. (Pesti Hírnök–Pesti Napló, 1865. szept. 6.)
Várbogyai Bogyay Lajos valóságos aranykulcsos királyi kamarás elhunyt. (Pesti Napló, 1875. dec. 22.)
Özvegy várbogyai Bogyay Lajosné Bogyay Eleonora elhunyt. (Budapesti Hírlap–Fővárosi Lapok, 1884. jan. 1.)
Pauler Tivadarné Deréky Sarolta elhunyt. (Fővárosi Lapok–Nemzet, 1885. okt. 6.)
Pauler Tivadar meghalt. (Ellenzék–Pesti Hírlap, 1886. máj. 1.)
Elhunyt Pauler Gyuláné Lenhossék Georgina. (Budapesti Hírlap–Pesti Hírlap, 1894. szept. 1.)
Elhunyt Bogyay Pongráczné Strohmayer Karolin úrnő, Bogyay Pongrácz kir. törvényszéki bíró neje. (Pécsi Figyelő, 1898. nov. 13.)
Várbogyay Bogyay Lajos cs. és kir. huszárfőhadnagy oltárhoz vezette Pauler Katalint, Pauler Gyula országos főlevéltárnok leányát. (Vasárnapi Ujság, 1902. 11.)
Pauler Gyula meghalt. (Budapesti Hírlap–Független Magyarország, 1903. júl. 10.)
Elhunyt Bogyay Pongrác. (Dunántúl, 1917. márc. 28.)
Pauler Ákos meghalt. (Nemzeti Újság–Pesti Hírlap, 1933. júl. 1.)
Elhunyt özvegy Bogyay Lajosné Pauler Katalin. Vele a Pauler család kihalt. (Magyar Nemzet, 1964. febr. 25.).

Irod.: források: Stadtmüller, G.: Ein Wort des Dankes: Thomas von Bogyay 70 Jahre alt. (Ungarn-Jahrbuch, 1979)
Almási Tibor: Történészpályák. Bemutatjuk Bogyay Tamás Münchenben élő magyar történészt. (Aetas, 1987. 1.)
Jákli István: Bogyay Tamás nyolcvan esztendős. (Katolikus Szemle, 1989. 4.)
Vajay Szabolcs: Lectoribus salutem – auctori honor. Bogyay Tamás 80 éves. (Új Látóhatár, 1989. 2.)
Szántó Konrád: Bogyay Tamás egyháztörténeti munkássága. (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1992. 1.)
Ruffy Péter: Hun volt? Hun nem volt. Bogyay Tamás a koronakutatásról, új felvetésekről, a „hun megrendelésről”, a szent korona római és bizánci eredetének kérdéséről. (Magyar Nemzet, 1993. szept. 25.)
K. Lengyel Zsolt: Bogyay Tamás. 1–2. (Hungarológiai Értesítő, 1994. 1-2–3-4.)
Rónay Zoltán: Bogyay Tamás halálára. (Vigilia, 1994. 9.)
Szilágyi István: In memoriam Bogyay Tamás. (Vasi Szemle, 1994. 4.)
Televíziós interjú Bogyay Tamással. Riporter Szénási Sándor és Marosi Ernő. (Ars Hungarica, 1994. 2.)
Vajay Szabolcs: B. T. (Turul, 1994. 1-2.)
Wehli Tünde: Bogyay Tamás. Művei bibliográfiájával. (Művészettörténeti Értesítő, 1994)
Bertényi Iván, ifj.: Bogyay Tamás-emlékülés. (Turul, 1995. 1-2.)
Bogyay Tamás-emlékszám: Szántó Konrád: Bogyay Tamás emlékezete. A Bogyay Tamás-emlékülés bevezető előadása. Adriányi Gábor: Bogyay Tamás és a Müncheni Magyar Intézet. – Prokop Mária: Bogyay Tamás XIV. századi művészettörténeti kutatásai. (Vasi Szemle, 1995. 2.)
K. Lengyel Zsolt: Thomas von Bogyay. (Südost-Forschungen, 1995)
Bogyay Tamás pályaképe. Riporter Győrffy László. (Új Horizont, 1996. 2.)
Magyar egyháztörténeti évkönyv. – Annales historiae ecclesiae. II. köt. Bogyay Tamás emlékére. Szerk. Bertényi Iván és Dóka Klára. (Bp., 1996)
K. Lengyel Zsolt: B. T. magyarságtudományi tevékenysége az emigrációban. (Ars Hungarica, 2007. 1.).

Irod.: műveiről: Dercsényi Dezső: B. T.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. (Századok, 1944. 7-9.)
Gosztonyi Gyula: B. T.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. (Dunántúli Szemle, 1944. 5-6.)
Palkó István: B. T.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. (Írott Kő. Irodalmi és művészeti folyóirat, 1944. 7.)
Zsigmond Endre: Magyar történet – német olvasó. B. T.: Grundzüge der Geschichte Ungarns. (Új Látóhatár, 1968. 6.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. (Köln–Detroit–Wien, 1966)
Hungarians in America. (New York City, 1963
2. kiad. 1966. 3. kiad. 1971)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Művészeti kislexikon. Szerk. Lajta Edit. (Bp., 1973)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. (Zalaegerszeg, 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Zalai életrajzi lexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-899C-GDJ2?i=206 (Pauler Gyula születési anyakönyve, 1841)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465540 (Pauler Antal gyászjelentése, 1847)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/163969 (Károlyi István gyászjelentése, 1863)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465541 (Pauler Antalné Markovics Terézia gyászjelentése, 1864)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/147301 (Lenhossék György gyászjelentése, 1865)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/147311 (Lenhossék Mihályné Nisnyánszky Ludovika gyászjelentése, 1865)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/401197 (Deréky Istvánné Haag Terézia gyászjelentése, 1867)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/351451 (Bogyay Lajos gyászjelentése, 1875)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/351455 (Bogyay Lajosné Bogyay Eleonóra gyászjelentése, 1883)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465555 (Pauler Tivadarné Deréky Sarolta gyászjelentése, 1885)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465551 (Pauler Tivadar gyászjelentése, 1886)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/147302 (Lenhossék Györgyné Károlyi Szidónia gyászjelentése, 1893)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465546 (Pauler Gyuláné Lenhossék Georgina gyászjelentése, 1894)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/351465 (Bogyay Pongrácné Strohmayer Karolina gyászjelentése, 1898)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6MHQ-XWQ?i=34&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3ADRM8-3JN2 (Bogyay Lajos és Pauler Katalin házassági anyakönyve, 1902)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465542 (Pauler Gyula gyászjelentése, 1903)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9R1L-4JZ?i=515 (Pauler Gyula halotti anyakönyve, 1903)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9PBD-9S7V?i=83&wc=92ST-FMS%3A40680101%2C48561001%2C40827901&cc=1452460 (Bogyay Pongrác halotti anyakönyve, 1917)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1SP-Q3?i=226&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A89S2-HF3Z (Pauler Ákos halotti anyakönyve, 1933)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTM8-V7G?i=231&wc=923N-2NY%3A40679501%2C41202701%2C41135801&cc=1452460 (Egry Józsefné Pauler Júlia halotti anyakönyve, 1957)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TM8-JSB?i=43&wc=923N-L2Q%3A40679501%2C41202701%2C41229901&cc=1452460 (Bogyay Lajosné Pauler Katalin halotti anyakönyve, 1964)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021