Iskola

Nyomdászmesteri képesítést szerzett.

Életút

Szakmájában dolgozott, majd a Nyomdász Segélyező Egylet tisztviselője (1912–1918). A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyletének vezetője, az SZDP tagja. Az őszirózsás forradalom után egyik kezdeményezője a KMP és az SZDP egyesítésének (a Gyűjtőfogházban – többek között – ő tárgyalt Kun Bélával, 1919. febr.), majd a nagy budapesti nyomdászsztrájk szervezője és vezetője (1919. márc. 20.). A Tanácsköztársaság idején a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács elnökségi tagjaként és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagjaként elsősorban szociális ügyekkel foglalkozott (1919. márc. 21.–1919. aug. 1.). A proletárdiktatúra bukása után letartóztatták (1919. aug.), két év és három hónap börtönbüntetésre ítélték (1919–1921), fogolycsere útján a Szovjetunióba (= Szovjet-Oroszország) került (1921). A moszkvai Nemzetközi Agrárintézet nyomdájának igazgatója és a moszkvai Sarló és Kalapács c. folyóirat szerkesztője (1922-től).

Emlékezet

Születésének 100. évfordulójára a Magyar Posta emlékbélyeget adott ki (tervező: Vagyóczky Károly, 1976). Róla nevezték el Budapesten, a III. kerületben a Bogár Ignác utcát (Békásmegyeren, 1976-ban; 1991-től Hatvany Lajos utca).

Szerkesztés

A moszkvai Sarló és Kalapács c. folyóirat szerkesztője (1922-től).