Család

Sz: Bodor János mérnök, műszaki főtanácsos, Vései Piroska. F: 1946-tól Rády Márta (†). Özvegy. Fia: Bodor András (1947–) és Bodor István (1950–); leánya: Bodor Márta (1948–) és Bodor Beáta (1953–).

Iskola

A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) vegyészmérnöki okl. (1943), műszaki doktori okl. szerzett (1949), a kémiai tudományok kandidátusa (1957).

Életút

A JNMGE, ill. a BME Vegyészmérnöki Kar Általános Kémiai Tanszék gyakornoka (1942–1943), egy. tanársegéde (1943–1945), egy. adjunktusa (1945–1954); egyúttal az Állami Műszaki Főiskola Egyesített Vegyésztagozatának tanára is (1950–1954). A Veszprémi Vegyipari Egyetem Általános és Szervetlen Kémiai Tanszék tanszékvezető egy. adjunktusa (1954–1956), egy. docense (1956–1963), egy. tanára (1963. júl. 30.–1981. dec. 31.); közben a Vegyészmérnöki Kar dékánhelyettese (1957), majd az egyetem rektorhelyettese (1964–1965).

Szilárd fázisú reakciókkal, analitikai kémiával, polarográfiával, gázabszorpciós vizsgálatokkal és a bór kémiájával foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén Erdey László akadémikus irányításával nemzetközileg is jelentős analitikai kémiai módszer kidolgozásában vett részt (aszkorbinometria), később a magyarországi polarográfiai kutatások irányítója, iskolateremtő személyisége lett. Különösen értékes pedagógiai tevékenysége: az első, kvantumkémiai szemléleten alapuló, több mint negyven éve forgalomban lévő egyetemi tankönyve (Szervetlen kémia, 1968) a magyar kémiai szakirodalom klasszikusa. Nevéhez fűződik – többek között – az Országos Középiskolai Tehetséggondozó Program elindítása (1970-től), jelentős szerepet játszott az Irinyi János Középiskolai Kémiai Verseny szervezésében, ill. ő volt a főszervezője a Magyarországon rendezett Kémiai Diákolimpiának (1975-ben és 1987-ben).

Emlékezet

Veszprémben élt és alkotott, a budapesti Szent Gellért-templomban nyugszik.

Elismertség

Az MTA Szervetlen és Analitikai Kémiai Főbizottsága tagja (1952–1954). A Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) Veszprém megyei csoportjának elnöke (1984–2003) és az MKE Etikai Bizottságának elnöke (1990–1995).

Elismerés

Than Károly-emlékérem (1985), Pro Universitate Veszprémiensis (1996), Pro Meritis Díj (1996), Preisich Miklós-díj (1999), Gizella- díj (2002), Polinszky Károly-díj (2004).

Szerkesztés

A Veszprémi Vegyipari Egyetem Közleményei (1957–1972) és a Hungarian Journal of Industrial Chemistry c. folyóiratok főszerkesztője (1973–2003).