Család

Sz: Bodola Lajos (1825–1897) bányamérnök, Montano Adél.

Iskola

Gyermekkorát Itáliában töltötte; Genovában és Cataniában tanult (1879-ig, ekkor a családja Magyarországra költözött). A József Műegyetemen mérnöki okl. (1885), a geodézia tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1889). Az MTA tagja (l.: 1905. máj. 12.).

Életút

A József Műegyetem Grafostatika és Hídépítéstani Tanszék tanársegéde (1885–1887), a mechanika és grafostatika, ill. a geodézia tantárgy ún. korrepetítora (1887–1889), magántanára (1889–1891), ny. rk. (1891–1896), ny. r. tanára (1896–1912), egyúttal a Mérnöki és Építészeti Osztály dékánja (1904–1906), majd a József Műegyetem rektora (1910–1911). Sághegyen ő végezte el br. Eötvös Loránd geofizikai kísérleteihez a szükséges csillagászati megfigyeléseket (1891). A Bodola-féle kettős szögprizma megalkotója (1893), ill. ő szerkesztette az Erzsébet-híd deformációmérő műszereit is, a mértékekről és a mértékek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat kidolgozója (1899–1900). Geodézián kívül csillagászati, fizikai és mechanikai kérdésekkel is fogl., a geodéziát a közelítő matematika példájaként értelmezte. A Párizsi Világkiállításon geodéziai műszereit oklevéllel jutalmazták (1900).

Elismertség

Az Állami Központi Mértékhitelesítési Bizottság igazgatója, a Középítési Tanács tagja. A Nemzetközi Súly- és Mérték Bizottság (CIPM) magyar tagja (1894–1928), a CIPM titkára (1923-tól), tb. tagja (1929-től). A mexikói Antonio Alzate Tudós Társaság tb. tagja.

Elismerés

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem (1910), a József Műegyetem tb. doktora (1922). Az MTA Hollán-díja (1893), a párizsi világkiállítás „hors concours” díszoklevele (1900).