Család

Szülei: Bodnár Gábor malommester, surányi Soós Terézia.

Testvérei: Jászberényi Jánosné Bodnár ? és Bodnár Lajos.

Felesége: Kelemen Erzsébet.

Gyermekei: Bodnár Gábor, Bodnár János és Bodnár László; Csurka Péterné Bodnár Erzsébet és Kompán Istvánné Bodnár Ilona.

Unokája: Csurka István (1934. márc. 27. Bp.–2012. febr. 4. Bp.) író, szerkesztő, politikus.

Iskola

A gimnázium alsóbb osztályait Szatmáron, a tanítóképzőt Máramarosszigeten végezte (1896).

Életút

Gr. Festetich János zalai uradalmának nevelője (1896–1897), a hódmezőváráhelyi tanyákon tanító (1897–1898), Nagyváradon községi tanító, igazgató-tanító (1898–1912). A nagyváradi városi könyvtár vezetője (1912–1919), igazgatóhelyettese (1919–1933).

A Nagyvárad város nyilvános könyvtárának jelentései szerkesztője (1912–1916, I–V. füzet, 1913–1917).

A 20. század eleji nagyváradi közélet egyik jelentős, megbecsült személyiségeként több kisebb könyvtárat alapított, majd kezdeményezte a helyi tanítóegyesületi könyvtárnak a városi könyvtárba olvadását. Az egységes nagyváradi könyvtár igazgatójaként a Partium egyik legnagyobb könyvtárát alapította meg, amely az 1910-es években kulturális központként is működött. Igen jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki: számos szépirodalmi művet, történeti esszét és pedagógiai dolgozatot írt, illetve több tankönyvet is szerkesztett. Feldolgozta a nagyváradi könyvtár első éveinek történetét.

Szerkesztés

Az Alsó-Lendva és Vidéke szerkesztője (1897). A Népnevelési Közlöny felelős szerkesztője (1906–1916).

Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Néptanítók Lapja (1896–1908), a Nevelés (1896–1908), az Állami Népoktató (1897), a szatmári Heti Szemle (1897), a Hódmezővásárhely (1897), a Képes Családi Lapok (1897–1898), a Debreceni Ellenőr (1898), a Tiszántúl (1898–1916), a nagyváradi Szabadság (1900–1918), a Népnevelők Lapja (1907), a Máramarosi Lapok (1910–1916, a Nagyvárad (1910–1916), a Nagyváradi Napló (1913), a Nemzeti Kultúra (1913) c. lapokban jelentek meg.