Iskola

A bécsi műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1882), az MTA tagja (t.: 1927. máj. 5.).

Életút

A budapesti MÁV gépgyár műhely és szerkesztési osztályának mérnöke (1881-1883), a Ganz és Társa elektromos osztályának gépszerkesztő mérnöke (1883-tól), főmérnöke, utóbb igazgatója, s végül műszaki tanácsos. Sokoldalú egyéniség volt. Fiatal korában szenvedélyesen kerékpározott maga tervezte közvetlen hajtású, nagy hajtottkerék átmérőjű, utóbb fogaskerekes, nagy áttételű kerékpárjain. Elismert kutyatenyésztő, országos kiállításon első díjat nyert (1908), a keleti szőnyegek szakértőjének is számított. Nagy nyelvtehetsége bámulatos memóriával párosult; bonyolult sakkfeladványokat is készített. A soklépéses sakkfeladványok máig legjelentősebb alkotója. Mattfeladványban a 200 lépéses, önmattfeladványban a 300 lépéses határt is átlépte. Műveinek nemcsak magas lépésszáma, hanem művészi hatása, szerkesztési technikája is rendkívüli. Déri Miksával és Zipernovszky Károllyal megalkotta a transzformátor alkalmazásán alapuló új áramelosztási rendszert (1884– 1885), Zipernovszkyval elkészítette az első hornyos armatúrájú egyenáramú gépet (1887), forgalomba kerültek szabadalmazott indukciós fogyasztásmérői (1889, a mai villanyórák lényegében ugyanilyen szerkezetűek). Nagy érdemeket szerzett az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztésében (1890-1891), a villamosművek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszabályozót készített vízturbinák számára (1891), ezzel lehetővé vált, hogy vízi erőmű és gőzerőmű egyszerre tápláljon egy nagyobb villamos hálózatot. 1903-tól négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett. A Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert váltakozó áramú generátoron alkalmazott törthoronyszámú tekercselésével (1900); négypólusú turbógenerátoraihoz ún. hüvelyes pólusmegoldást készített (1908), szabadalmaztatta a számlálók hitelesítésére szolgáló stroboszkópos eljárását (1912), szellemes tervet készített az egyiptomi asszuáni gáttal tárolt vízi energia leggazdaságosabb kihasználására (1914). Nevéhez fűződik a magyar turbógenerátor-gyártás megindítása. Kandó Kálmán halála után (1931) átdolgozta és befejezte a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját.

Emlékezet

Emlékére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bláthy-díjat alapított (1958).

Elismertség

A Magyar Sakkszövetség alelnöke, utóbb társelnöke. a Magyar Elektronikai Egyesület t. tagja (1903).

Elismerés

A József Műegyetem (1917) és a bécsi műegyetem t. doktora (1917). Az MTA Wahrmann-díja (1909), Kandó Kálmán-emlékérem (1932), Marczibányi-díj (1935).