Iskola

A Beregszászi Állami Főgimnáziumban éretts. (1928), a prágai Károly Egyetemen magyar–német szakos tanári okl. szerzett (1934). Diákévei alatt az egyetemista ifjúsági mozgalom magyar munkaközösség csoportjának egyik vezetője.

Életút

A Beregszászi Állami Főgimnázium r. tanára és igazgatóhelyettese (1939–1944), a II. vh. végén Kaposvárott telepedett le. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium, majd a Munkácsy Mihály Leánygimnázium r. tanára (1944–1946), felmentették tanári állásából (1946), Kaposvárott magántanításból élt (1946–1951). Rehabilitálása után a kaposvári Közgazdasági Technikum (1951– 1954), majd a Kaposvári Tanítóképző Intézet tanára (1954–1957), a kaposvári Munkácsy Mihály Leánygimnázium igazgatója (1957. dec. 1.–1959. júl. 1.). A Kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet, ill. az átszervezés után a Kaposvári Tanítóképző Főiskola intézeti, ill. főisk. tanára (1959–1976), egyúttal a magyar és idegennyelvi szakcsoport, ill. a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetője. Kárpátalján a Podkarpatszka Ruszin Magyar Kultúregyesület beregszászi szervezetének titkára, majd a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület és az Északkelet-magyarországi Kultúregyesület főtitkára (1938–1944). A kárpátaljai Közművelődési Egyesületek Szövetsége vezetőségi, a Beregszászi Közjóléti Szövetség igazgatósági és a Beregszászi Kaszinó választmányi tagja. Magyarországon a TTIT (= TIT) Irodalmi Szakosztályának elnöke (1955-től). A Somogy Megyei Írócsoport (= Magyar Írók Szövetsége Somogy megyei Szervezete) elnöke. A két vh. közötti csehszlovákiai magyarság jelentős közéleti személyiségeként kárpátaljai magyar irodalomtörténettel, elsősorban Darkó István, Győri Dezső és Mécs László munkásságával foglalkozott. A csehszlovákiai magyar irodalom (1937) c. összefoglaló műve, amely elsők között tett kísérletet a kárpátaljai kortárs irodalom összegzésére a II. vh. idején elveszett. Műfordítóként kortárs szlovák költőket tolmácsolt. Színműírással is megpróbálkozott: Tavaszi ébredés, Nagy érzések és Bujdosók c. darabját felvidéki és kárpátaljai amatőr színjátszó csoportok adták elő. Kaposvárott, főiskolai tanárként elsősorban az anyanyelvtanítás módszertani kérdéseit vizsgálta, új, nagy visszhangot kiváltó, komplex anyanyelv-tanítási módszert dolgozott ki.

Emlékezet

Kritikai és kultúrpolitikai írásait eredeti családnevén, szépirodalmi műveit Bellyei álnéven írta. 1938-tól azonban csak felvett nevét használta. Kaposvárott hunyt el. Prágai egyetemi naplóját a kassai Új Magyar Museum közölte (1943–1944), majd a Prágai Tükör közölt belőle részleteket (2005). A kárpátaljai mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában előadták Bujdosók c. színművét (2003- ban).

Szerkesztés

Kárpátalján a Magyar Munka c. folyóirat főmunkatársa, a Kárpáti Magyar Gazda szerkesztőbizottságának tagja. Irodalmi tanulmányai, kritikái, műfordításai a Magyar Minervában (1932-től), irodalomtörténeti dolgozatai a Magyar Írás c. folyóiratban jelentek meg (1932–1937), naplójából a kassai Új Magyar Museum közölt részleteket (folytatásban, 1943–1944). Magyarországon a Somogyi Írás szerkesztője, kritikái, műfordításai egyéb írásai elsősorban a pécsi Jelenkorban és a szegedi Tiszatájban jelentek meg.