Beliczay Imre
Beliczay Imre

2025. február 6. Csütörtök

Beliczay Imre, jeskófalvi és beliczi

mézeskalácsos, cukrász, viaszöntő

Születési adatok

1806. november 19.

Alásony, Veszprém vármegye

Halálozási adatok

1872. július 13.

Pest


Család

Sz: Beliczay (Bellicz) Jónás (1764–1845) evangélikus lelkész. Apja evangélikus esperes volt, aki 1806-ban került Vanyoláról Alásonyba (s 1809-ig szolgált ott). Testvére: Beliczay Benjamin épületfa-kereskedő. Unokaöccse: Beliczay Gyula (1835–1893): zeneszerző, zongoraművész, gépészmérnök.

Iskola

Gyermekkorát Kemeneshőgyészen töltötte, rövid ideig Sopronban tanult, majd Keszthelyen, egyik rokonuk mézeskalácsműhelyében beállt inasnak. Később Pozsonyban, Bécsben, Kőszegen és Miskolcon tanult; Rozsnyón, a Fialka-műhelyben gyertyaöntő (1826), Pesten, Horváth Imrénél mézeskalácsos és cukrász mesterlevelet szerzett (1832).

Életút

Pesten mézeskalácsos iparjogot kapott és önálló műhelyt nyitott (1833-tól; közben részt vett az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharcban, ezért csak 1851-ben térhetett vissza). Horváth Imre elnöksége idején az általa alapított pesti mézeskalácsos céh alcéhmestere (1843–1848), főcéhmestere (Horváth Imre halála után, 1848–1872). A Pesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (1869–1872). Pest város tanácsának tagja (1858–1865). A magyarországi ipari mézeskalács-készítés megalapítója, melynek hagyományait családja öt generáción keresztül ápolta és vitte tovább. Egyszerű mézeskalácstáblákon kívül igen nagy mennyiségben és változatban készített (az évszakoknak megfelelően, gyümölcsökkel díszített) különleges figurákat is; ezzel kapcsolatban számos cukrászati és ipari újdonság kitalálója és bevezetője. A mézet (és gyertyaöntéshez a viaszt) erdélyi és felvidéki vállalkozóktól hozatta, kezdetben szekerekkel, később vasúton. Forgalma pl. 1842-ben 80–100 mázsa sárga- és 50–60 mázsa, saját maga fehérítette méhviasz volt, ill. 800–1000 mázsa mézet adott el Odesszába, Morvaországba és a Felvidékre. A modern iparjog úttörőjeként beadvánnyal fordult a magyar országgyűléshez és a Kossuth Lajos által vezetett Iparmű Egyesülethez a mézeskalácsos ipar alapanyagának védelmében. Kérte, hogy a mézeskalács csakis valódi mézből készülhessen, a század elején felfedezett, s akkortájt elterjedt növényi és állati zsiradékban gyakori sztearin helyett (1843. aug.-ban!). Ezzel összefüggésben, kezdeményezésére alakult meg a pesti mézeskalácsosok céhe, amely csakis valódi mézből készült árukat forgalmazhatott. Iparkamarai elnökként javasolta a tanoncképzés átalakítását, továbbfejlesztését, valamint szorgalmazta a magyar áruk részvételét a nemzetközi ipari vásárokon és a világkiállításokon. A Beliczay cég 1862-től valamennyi világkiállításon, ill. párizsi, bécsi, berlini nemzetközi ipari vásáron és árubemutatón részt vett, s szinte mindegyikről aranyérmekkel távozott. Cége szállította az 1867-es királykoronázásra a díszes viaszgyertyákat, amelyek annyira megnyerték Ferenc József tetszését, hogy Beliczay Imrét arany érdemkereszttel tüntette ki.

Emlékezet

Mézeskalácsos és viaszöntő műhelye kezdetben Pesten, a Király utcában működött (a mai Gozsdu-udvar helyén, 1833-tól), majd a pesti árvíz miatt az erzsébetvárosi Kismező utcába (1878-tól Csányi utca) költözött. Pesten hunyt el, földi maradványait családja a 20. sz. elején a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temető Nemzeti Pantheonja árkádsorába, a hírességek közé hozatta át. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Mesterségét fia, Beliczay Béla, majd unokái, ill. dédunokái folytatták (a cég államosításáig, 1949-ig). Számos monogramjával jelzett mézeskalácsformát faragott, amelyek közül néhány Magyarország múzeumaiban is látható.

Irodalom

Irod.: Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. (Bp., 1887)
Beliczay László–Rudnay János: Mézkönyv. A méz és a mézeskalácsosság története. (Bp., 1987)
Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a XIX. századig. (Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 2003)
Lázin Miklós András: Mézeskalácsból épült birodalom. (Menedzsment fórum, 2007)
Szűcs Tamás: Nagyalásony szülötte: B. I. (www.nagyalasony-online.hu, 2010).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője