Iskola

A selmecbányai Erdészeti és Bányászati Akadémián tanult (1858–1860), Bécsben államvizsgát tett (1862).

Életút

Miután megszakította tanulmányait a selmecbányai Erdészeti és Bányászati Akadémián földméréssel foglalkozó díjtalan gyakornok (1861–1862), Vukováron és Illokon erdőpénztárnok (1862–1868). A diósgyőri ún. koronauradalom főerdésze (1862–1868), erdőrendezője (1868–1879), Máramarossziget erdőrendezője (1879–1880). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) erdőfelügyelője (1880–1881), fő-erdőfelügyelője (1881–1884), az Erdőrendezési Ügyosztály vezetője (fő-erdőtanácsosi rangban, 1884–1898). Jelentős szerepet játszott az 1879. évi erdőtörvény végrehajtási utasításainak kidolgozásában, amellyel a korszerű erdőrendezés, erdőföldmérés és erdőállapot-nyilvántartás magyarországi megteremtője. Az állami erdőrendezés megindításán kívül még az erdőföldmérésben használatos újszerkezetű távmérőt és fatörzsmérő műszert is készített. Két kötetesre tervezett erdőrendezés- tani kézikönyvét már nem tudta befejezni.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Az erdőtörvényhez általa készített erdőrendezési üzemtervek – a magyar erdészettörténet egyik legfontosabb forrásai – hatósági példányai mindmáig megtalálhatók a legtöbb megyei levéltárban.

Szerkesztés

Az Erdészeti Lapok (1864-től) és a Bányászati és Kohászati Lapok munkatársa.