Család

Sz: Bruckner Alajos vendéglős, Hassman Katalin.

Iskola

A bp.-i Piarista Gimnáziumban éretts. (1907), a bécsújhelyi Terézia Katonai Akadémián végzett, hadnaggyá avatták a kecskeméti cs. és kir. 8. huszárezredhez (1910), laibachi vezérkari tanfolyamot (1917), bp.-i Hadiakadémiát végzett (1921); közben a Keleti Akadémia hallgatója is (1918–1919).

Életút

Csapatszolgálatot teljesített (1910–1914), majd ezredével részt vett az I. vh.-ban (1914–1916), a bp.-i cs. és kir. 32. gyaloghadosztály, ill. az 1. népfölkelő dandár vezérkari tisztje (1917–1918). A Vörös Hadsereg bp.-i 2. hadosztályának vezérkari tisztje (1919), a Tanácsköztársaság bukása után belépett a Nemzeti Hadseregbe. A Hadügyminisztériumban, ill. a Honvédelmi Minisztériumban (HM) szolgált (1919–1920), a HM VI–2 osztályának beosztott tisztje (1924–1926), katonai szakelőadó Varsóban (1926–1927), Londonban katonai attasé (1927–1931), egyúttal akkreditálva Washingtonba is (1930. aug. 1.-jétől). Hazatérése után rövid ideig csapatszolgálatot teljesített a soproni gr. Nádasdy Ferenc 3. huszárezrednél, majd a HM Elnökség B. csoportjában beosztott tiszt, később a csoport vezetője (1932–1936). A nyíregyházi gr. Hadik András 4. huszárezred parancsnoka (1936–1937), a kecskeméti 2. lovasdandár mb. parancsnoka (1937. máj. 1.–1937. okt. 1.). A nyíregyházi 1. lovasdandár parancsnoka (1937. okt. 1.–1940. dec. 24); tábornoki rangfokozatban (1939. nov. 1.). A Toldi Miklós Sporttanár és Vívómesterképző Intézet parancsnoka (1940. dec. 24.–1941. aug. 11.), a HM VIII. csoportfőnöke, az Ifjúság Honvédelmi Nevelése és a Testnevelés (IHNETOV) országos vezetője (1941. aug. 11.–1943. febr. 1.); közben rövid ideig a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék alelnöke is (1941. febr. 1.-jétől), altábornagyi rangban (1941. nov. 1). Az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének országos vezetője (IHNOV, 1943. febr. 1.–1944. szept. 26.); vezérezredesi rangban (1944. jan. 1). A Nemzetőrség parancsnoka (1944. szept. 26.–okt. 16.), a nyilas hatalomátvétel után német fogságban volt (1944. okt. 16.–nov. 20.), megszökött, majd a szovjet csapatok bevonulásáig bujkált. A II. vh. után jelentkezett a debreceni ideiglenes kormánynál (1945. jan. 19.), ahol a fegyverszüneti bizottság katonai elnöke (1945. jan. 19.–febr. 12.), rövid ideig szóba került, hogy ő legyen a majdani békedelegáció katonai vezetője. Nem sokkal később azonban a Politikai Rendőrség letartóztatta (1945. febr. 12.), a bp.-i Népbíróság, mint háborús bűnöst kötél általi halálra ítélte (1945. júl. 20.). A Népbíróságok Országos Tanácsa az ítéletet jóváhagyta. A Nemzeti Főtanács a főbüntetést kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára változtatta, a mellékbüntetést (vagyonelkobzás, politikai jogainak 10 évi felfüggesztése) helybenhagyta (1945. aug. 13.). Elítélését megelőzően lefokozták és a Honvédségből kicsapták (1945. jún. 19.). A rendszerváltás után az ellene hozott ítéletet, mint törvénytelent megsemmisítették (1994. nov. 21.). A Balaton Úszók Egylete úszója (1904–1907), az ún. rendkívüli athéni olimpián 4. (Halász Alajos néven, 1906: 400 m gyors). A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) alelnöke (1920-tól), a vidéki úszósport szervezője. Az Országos Testnevelési Tanács (OTT) alapító tagja (1925).

Emlékezet

Budapesten, a börtönkórházban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). A II. vh. idején írt munkanaplóját a Hadtörténelmi Levéltár őrzi (Blasszauer Róbert adta ki, 2002- ben).