Család

Apja gimnáziumi tanár volt Selmecbányán. Nős, három gyermeke született.

Iskola

A selmecbányai evangélikus líceumban éretts. (1916), a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán kohómérnöki okl. szerzett (1926), a műsz. tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1964); a miskolci NME-n doktorált (1965).

Életút

A csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémmű anyagvizsgáló laboratóriumának beosztott mérnöke (1922–1926), tüzelőtechnikusa (1926–1932), a kémiai laboratórium helyettes vezetője (1932–1935), üzemvezető főmérnöke (1935–1944). Az Ajkai Alumíniumkohó mérnöke (1945–1948), a Délkelet-európai Iparfejlesztő Vállalat szakértője (1948), az Iparügyi Minisztérium Színesfémipari Főosztályának vezetője (1948–1949), a Könnyűfémipari Beruházási Vállalat (1949–1952), a Könnyűfémipari Tervező Iroda (KÖTERV) vezetője (1952–1953), a Fémipari Kutató Intézet Kohászati Osztályának tud. munkatársa (1953–1955), az Elektrometallurgiai Osztály vezetője (1955–1969). A magyar alumíniumipar kimagasló egyénisége, az első magyar alumíniumkohó tervezője (1934–1935). Jelentős eredményeket ért el az alumíniumelektrolízis, az alumíniumkohók tervezése és fejlesztése, ill. az ezzel összefüggő ún. áramaddíciós kísérletek terén. Tevékenysége nyomán készült el a magyaróvári timföldgyár korszerűsítése, az első magyarországi műkorundgyár. Személyesen tervezte és helyezte üzembe az Inotai Alumíniumkohót (1952). A magyar kohászat történetével is fogl.

Elismerés

Munka Érdemrend (1952), Szocialista Munkáért Érdemérem (1955).

Szerkesztés

A Bányászati Kohászati Lapok alumínium- (1949–1953), és fémkohászat-rovatának vezetője (1971–1974).