Család

Fia: Batka István (1927–1980) építész, Ybl-díjas.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1921).

Életút

Oklevelének megszerzése után visszatért Makóra ahol haláláig iskolaorvosként, majd reumatológus orvosként, ill. főorvosként dolgozott. A Maros vízgyűjtő területéről évente kb. 8,5 millió köbméter hordalékanyagot hord magával, és szállít a Tiszába. Az út folyamán apró részekre: homokká töredeznek, és lisztszerűvé, iszappá kopnak. Hordalékanyaga szervetlen alkotórészekből áll. Orvosként Batka István figyelt fel elsőként arra, hogy a marosi strandon, sőt a makói Gyilkos-tavon is idősebb fürdőző asszonyok lábukat, főleg térdüket iszappal vastagon bekenték, beborították. Ezek az iszapkúrák javulást eredményeztek. Ez a felismerés vezette arra, hogy kutassa az iszap gyógyhatását. Egyszerű kísérletet végzett: röntgenfilmre fémpénzt, és arra egy zacskó iszapot helyezett. A néhány nap múlva előhívott filmen kirajzolódott a pénz formája. Ez sugárzó anyagtartalomra utalt. Batka István a marosi iszap vizsgálatára elsőnek a Magyar Állami Földtani Intézetet kérte föl. Csajághy Gábor az iszap kémiai és fizikai tulajdonságairól megállapította, hogy „új típust képvisel az eddig megvizsgált hazai gyógyiszapok között. Kedvező szemcseösszetétele és képlékenységi tulajdonságai egyaránt alkalmassá teszik a balneotherápiás felhasználásra.” Az Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazolta, hogy az iszapnak radioaktív ereje van; az Országos Reumatológia és Fürdőügyi Intézet szerint gyógyítási célra fölhasználható. (hivatalosan 1961-ben nyilvánították gyógyiszappá, 1963-tól Makói Termál és Gyógyfürdő). Az 1950-es években az ő kezdeményezésére indult meg a makói fürdőépítés: az első makói kútfúrás 1956. jún.- ban volt a helyi járási tanács udvarán. Nagy hozamú, 41 Celsius fokú alkálihidrogén-karbonátos ásványvíz tört fel 993 m mélyből.

Emlékezet

Szobrát (bronz, kő posztamens) a makói városi fürdő előterében állították fel (Makó, Marczibányi, tér).