Család

Testvére: Batizfalvy István (1824–1899) pedagógus.

Iskola

Középiskoláit Osgyánban és Rozsnyón végezte, Lőcsén bölcseleti tudományokat és evangélikus teológiát hallgatott (1848-ig). A pesti tudományegyetemen orvostudori okl. (1855), sebésztudori és szülészmesteri okl. (1856), a testegyenészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1859), az MTA tagja (l.: 1868. márc. 18.).

Életút

A forradalom és szabadságharcban, mint honvéd hadnagy vett részt (1848–1849), Polgár város térparancsnoka (1849. márc.–máj.), majd Egerben (1849. máj.–júl.), utóbb a 131. zászlóaljban szolgált (1849. júl.–aug.; aug.-tól főhadnagyként). A pesti Szt. Rókus Közkórház segédorvosa (1854–1855), a pesti tudományegyetem Sebészeti Intézetében Balassa János tanársegéde (1855–1857), külföldi tanulmányai után uo. a a testegyenészet (= ortopédia) magántanára (1859-től). A Nemzeti Torna Egylet (NTE) igazgatója, a Magyar Természettudományi Társulat másodtitkára. A magyar ortopédia és ortpédsebészet megalapítója, a gyógytorna magyarországi kezdeményezője és hazai szaknyelvének kialakítója. Az első magyar sebészeti és testegyenészeti magángyógyintézet alapítója (Pesten, a Király és a Rózsa utca sarkán, 1859- ben). Az intézet – amelynek haláláig igazgatója volt – 1872-ben a Városligeti fasorba költözött, ahol később vízgyógyászattal bővűlt.

Szerkesztés

Az orvosok és természetvizsgálók XII. nagygyűlése munkálatai szerkesztője (Rózsay Józseffel, Rimaszombat, 1868).