Család

Sz: Bata István napszámos, mezőgazdasági cseléd, Benke Júlia. Fia: Bata László, a katonai elhárítás volt osztályvezetője.

Iskola

Hat elemit végzett (1916–1923). A moszkvai Katonai Akadémián tanult (1949–1950).

Életút

Budapesten kifutófiú, tejhordó (1923–1930-as évek eleje), a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (BSZKRT) váltókezelője (1930?–1936), villamosvezetője (1936–1945), a Szépilona Kocsiszín állomásvezetője (1945–1947); közben katonai szolgálatot teljesített (1934–1936).

Az MSZDP tagja (1930–1938; kilépett), szociáldemokrataként került kapcsolatba az illegális KMP-val. A Villamos Alkalmazottak Szakszervezetének titkára (1935-től), a Központi Vezetőség tagja (1938–1942). Illegális kommunista tevékenysége miatt büntetőszázadba sorolták (1942), hat hónap fogházra ítélték (1943, amelyet felfüggesztettek). A II. világháború végén bombaszilánktól megsebesült, bal szemére megvakult (1944. dec.). Moszkvából való hazatérése után visszatért régi munkahelyére, haláláig a BKV-nál dolgozott: remízigazgató, majd a Baleset-elhárítási Osztály vezetője (1958–1982).

A BSZKRT üzemi párttitkára, óbudai párttitkár (1948–1949). Katonai előképzettség nélkül ezredesi rendfokozattal hivatásos állományba vették (1949. jún. 1-jétől), az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokhelyettese (1949. jún. 1.–1950. júl. 31.), parancsnoka (1950. aug. 1.–1950. okt. 6.); vezérőrnaggyá (1950. máj. 23.), majd altábornaggyá nevezték ki (1950. okt. 7.). A Magyar Honvédség (MH), ill. 1951. jún. 1-jétől a Magyar Néphadsereg (MN) vezérkari főnöke (1950. nov. 7.–1953. aug. 11.). Az MDP KV póttagja (1951. márc. 1.–1953. jún. 28.), tagja (1953. jún. 28.–1956. okt. 31.), az MDP PB póttagja (1953. jún. 28.–1956. okt. 23/24.). Vezérezredesi rangban honvédelmi miniszter (1953. júl. 4.–1956. okt. 27.). Hegedűs András miniszterelnökkel együtt ő írta alá a Varsói Szerződés alapító okmányát (1955. okt. 14-én). Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1950. máj. 8.–1953. máj. 17. és 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.). A KV éjszakai ülésén minden funkciójából felmentették (1956. okt. 23/24.). A tököli szovjet katonai bázisra menekült, ahonnan Moszkvába repült (1956. okt. 29-én). Távollétében tartalékállományba helyezték (1956. okt. 31-én), kizárták a pártból (1956. nov. 16-án). 

Vezérkarfőnöki beosztása alatt felgyorsultak a déli és nyugati országhatárok megerősítési munkálatai, amelyekre 6 milliárd 273 millió Ft-ot költöttek (1950–1953). Minisztersége idején a hadsereg létszáma kb. 50 000 fővel csökkent, korlátozták a hadiipari megrendeléseket, mindezek 4 milliárd forint megtakarítást eredményeztek. Ez inkább volt a Nagy Imre-kormány programjának, mint munkásságának eredménye; ugyanakkor rendkívüli károkat okozott a hadseregnek, az országnak.

Varsóban ő és Hegedűs András miniszterelnök írta alá a Biztonsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést (Varsói Szerződés, 1955. máj. 14.). Az 1956-os forradalmi események idején támogatta Tyihonov altábornagy, szovjet főtanácsadó véleményét, amely szerint Budapesten szovjet csapatokat kell bevetni (1956. okt. 23.). Ugyanezen a napon a fővárosba rendelte a piliscsabai 8. gépesített ezredet – lőszer nélkül. Felmentése után szovjet páncélgépkocsin elhagyta Budapestet (1956. okt. 24.) és a tököli repülőtérről Moszkvába repült (1956. okt. 28.).

A forradalom leverése után visszatért Szolnokra (1956. nov. 4.), majd ismét visszairányították Moszkvába. Távollétében tartalékállományba helyezték (1956. dec. 31), újabb hazatérése után kizárták az MSZMP-ből (1958. szept.). Az Elnöki Tanács megfosztotta rendfokozatától, honvéddé fokozta le (1959. febr. 13.).