Bata István
Bata István

2024. október 12. Szombat

Bata István

honvéd tábornok, politikus

Születési adatok

1910. március 5.

Tura, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1982. augusztus 17.

Budapest


Család

Sz: Bata István napszámos, mezőgazdasági cseléd, Benke Júlia. Fia: Bata László, a katonai elhárítás volt osztályvezetője.

Iskola

Hat elemit végzett (1916–1923). A moszkvai Katonai Akadémián tanult (1949–1950).

Életút

Budapesten kifutófiú, tejhordó (1923–1930-as évek eleje), a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (BSZKRT) váltókezelője (1930?–1936), villamosvezetője (1936–1945), a Szépilona Kocsiszín állomásvezetője (1945–1947); közben katonai szolgálatot teljesített (1934–1936).

 

Az MSZDP tagja (1930–1938; kilépett), szociáldemokrataként került kapcsolatba az illegális KMP-val. A Villamos Alkalmazottak Szakszervezetének titkára (1935-től), a Központi Vezetőség tagja (1938–1942). Illegális kommunista tevékenysége miatt büntetőszázadba sorolták (1942), hat hónap fogházra ítélték (1943, amelyet felfüggesztettek). A II. világháború végén bombaszilánktól megsebesült, bal szemére megvakult (1944. dec.). Moszkvából való hazatérése után visszatért régi munkahelyére, haláláig a BKV-nál dolgozott: remízigazgató, majd a Baleset-elhárítási Osztály vezetője (1958–1982).

 

A BSZKRT üzemi párttitkára, óbudai párttitkár (1948–1949). Katonai előképzettség nélkül ezredesi rendfokozattal hivatásos állományba vették (1949. jún. 1-jétől), az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokhelyettese (1949. jún. 1.–1950. júl. 31.), parancsnoka (1950. aug. 1.–1950. okt. 6.); vezérőrnaggyá (1950. máj. 23.), majd altábornaggyá nevezték ki (1950. okt. 7.). A Magyar Honvédség (MH), ill. 1951. jún. 1-jétől a Magyar Néphadsereg (MN) vezérkari főnöke (1950. nov. 7.–1953. aug. 11.). Az MDP KV póttagja (1951. márc. 1.–1953. jún. 28.), tagja (1953. jún. 28.–1956. okt. 31.), az MDP PB póttagja (1953. jún. 28.–1956. okt. 23/24.). Vezérezredesi rangban honvédelmi miniszter (1953. júl. 4.–1956. okt. 27.). Hegedűs András miniszterelnökkel együtt ő írta alá a Varsói Szerződés alapító okmányát (1955. okt. 14-én). Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1950. máj. 8.–1953. máj. 17. és 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.). A KV éjszakai ülésén minden funkciójából felmentették (1956. okt. 23/24.). A tököli szovjet katonai bázisra menekült, ahonnan Moszkvába repült (1956. okt. 29-én). Távollétében tartalékállományba helyezték (1956. okt. 31-én), kizárták a pártból (1956. nov. 16-án). 

Vezérkarfőnöki beosztása alatt felgyorsultak a déli és nyugati országhatárok megerősítési munkálatai, amelyekre 6 milliárd 273 millió Ft-ot költöttek (1950–1953). Minisztersége idején a hadsereg létszáma kb. 50 000 fővel csökkent, korlátozták a hadiipari megrendeléseket, mindezek 4 milliárd forint megtakarítást eredményeztek. Ez inkább volt a Nagy Imre-kormány programjának, mint munkásságának eredménye; ugyanakkor rendkívüli károkat okozott a hadseregnek, az országnak.

 

Varsóban ő és Hegedűs András miniszterelnök írta alá a Biztonsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést (Varsói Szerződés, 1955. máj. 14.). Az 1956-os forradalmi események idején támogatta Tyihonov altábornagy, szovjet főtanácsadó véleményét, amely szerint Budapesten szovjet csapatokat kell bevetni (1956. okt. 23.). Ugyanezen a napon a fővárosba rendelte a piliscsabai 8. gépesített ezredet – lőszer nélkül. Felmentése után szovjet páncélgépkocsin elhagyta Budapestet (1956. okt. 24.) és a tököli repülőtérről Moszkvába repült (1956. okt. 28.).

A forradalom leverése után visszatért Szolnokra (1956. nov. 4.), majd ismét visszairányították Moszkvába. Távollétében tartalékállományba helyezték (1956. dec. 31), újabb hazatérése után kizárták az MSZMP-ből (1958. szept.). Az Elnöki Tanács megfosztotta rendfokozatától, honvéddé fokozta le (1959. febr. 13.).

Irodalom

Irod.: Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Ács Tibor–Balogh Gyula–Bencze László: Honvédelmi miniszterek. 1848–1994. (Bp., 1994)
Okváth Imre: A katonai elit metamorfózisa. 1945–1950. (Katonai perek. 1949–1958. Szerk. O. I. Bp., 2001)
Maruzs Roland: Tábornoki kar, 1945–1956. (Bp., 2001)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpwv7d7a.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője