Bartis Ferenc
Bartis Ferenc

2022. augusztus 12. Péntek

Bartis Ferenc

író, költő, műfordító

Születési adatok

1936. július 4.

Gyergyószárhegy, Hargita megye

Halálozási adatok

2006. június 9.

Budapest


Család

Fia: Bartis Attila (1968–) író.

Iskola

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatója (1956–1957), politikai okokból elítélték (1957–1964), a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–román szakos tanári okl. (1968), a bukaresti Stefan Gheorghiu Akadémia Újságíró Karán újságírói okl. szerzett (1985).

Életút

A Hargita című lap szerkesztője (1968–1970), az Új Élet riportere (1970–1984). Áttelepült Magyarországra (1984), a Magyar Média Kft. művészeti tanácsadója, majd szerkesztője (1984–1985), a Képes 7 kulturális rovatvezetője (1986–1988) és az Antikva Könyvkiadó igazgatója (1986–1988), a Magyarok (1988–1989), A Céh alapító főszerkesztője (1990-től). Erdélyben ötször tartóztatták le, elsőként mindössze 13 éves korában államellenes összeesküvés koholt vádjával. Az 1956-os forradalom után elsők között tartóztatták le Romániában: a házsongárdi temetőben elszavalt verse, ill. a házában lefoglalt tiltott írások után előbb halálra, majd évtizedes börtönre ítélték. Szabadulása után kényszerlakhelyre költöztették; 1984-ben végleg kiutasították az országból. Műfordítóként elsősorban kortárs román, francia és német irodalmat tolmácsolt.

Emlékezet

Budapesten, az V. kerület Vas utca 19-ben lakott. A bp.-i Szent István-bazilikában ravatalozták fel (2006. jún. 21-én), majd Gyergyószárhegy templomának szomszédságában temették el. Szülőhelyén utcát neveztek el róla.

Elismertség

Az Összmagyar Testület tagja, ill. elnöke (1989-től). A clevelandi Árpád Akadémia tagja (1992-től), Az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, főtitkára (1995-től).

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. Charles Zágonyi-emlékérem (1988), Gábor Áron-emlékérem (1988), Transsylvania Emlékérem (1988), 1956-os Emlékérem (1988), a Magyar Nemzetért (bronz, 1988), Október 23. Emlékérem (1989), Árpád Érem (arany, 1990), Budapest V. kerület (= Belváros– Lipótváros) díszpolgára (1994), Budapest Főváros Nagy Címeres Gyűrűje (1994), Pro Urbe Budapest (1994), Gyergyó díszpolgára (1994).

Szerkesztés

Esszéi a Héviz című művészeti-művelődési folyóiratban jelentek meg (1994–2001).

Főbb művei

F. m.: Konok szeretet. Versek. Bev. Katona Szabó István. (Bukarest, 1970)
Felsült próbatevő. Színpadi karikatúra. (Marosvásárhely, 1972)
Kegyetlen szépség. Versek. (Kolozsvár-Napoca, 1975)
Két fiú meg egy forró nyár. Ifj. reg. (Bukarest, 1976)
Ha éjfélkor virrad. Pódiumjáték. (Bukarest, 1979)
Hat színjáték. (Bukarest, 1979)
Kövek és fűszálak. Történetek, kisreg. (Bukarest, 1980)
Rácsok között Romániában. Erdélyben éjfélkor virrad. Visszaemlékezések. A kronológiát Csatári Dániel állította össze. (Bp., 1988)
Életre hívó halotti beszéd. Versek. Szerk. Gyevi Károly. (Bp., 1989)
Útravaló érkezőknek. Versek. (Bp., 1989)
Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! Novellák. (Bp.–Ungvár, 1993)
Bartók. Didergő lángok. Dráma. (Bp., 1993)
Rovások az idő mestergerendáján. Versek. (Bp.–Ungvár, 1993)
Kitalálós kérdések. Gyermekversek. (Bp., 1993)
Szelíd sárkányok. Lírai esszék. (Bp.–Ungvár, 1993)
Rovások az idő mestergerendáján. Politikai beszédek. – Bartók. Drámák. (Bp.–Ungvár, 1994)
Kőlavina zuhog az égből. Versek. (Bp.–Ungvár, 1994)
Jelenkor múlt időben. Napló. 1987–1993. (Bp., 1994)
A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete. Szövegrészletek. (Bp.–Ungvár, 1994)
Hány óra van magyarok? Publicisztikai írások. (Bp.–Ungvár, 1994)
Betűk nyomdokain. Töprengések. (Bp.–Ungvár, 1994)
A séta. Reg. (Bp., 1995)
Föltámadás előtt, avagy a költészet megkísértése. Fohászok és szitkok. (Bp., 1996)
Mikor kezdődött a holnap? Reg. (Bp., 1996)
A túlélő megdicsőülése. Három dráma. (Bp., 1996)
Ellopták a világ lelkét, avagy pokoljárás a mennyországban. Versek. (Bp., 1998)
Örökbe fogadtam a Földet. Iránytű pokoljáróknak. Versek. (Bp., 2001)
Fekete tűzijáték. Visszatávozóban. Versek. (Bp., 2003)
Életátvitel. Szeretetfüggőségben. Versek. (Bp., 2004)
Arccal a falnak. Kínvallatók alvilága. Reg. (Bp., 2005)
Az összmagyar eszme. Megmaradásunk módszertana. (Bp., 2005)
Hányan kellene lennünk? Mekkora nemzet lehetnénk? Publicisztikai írások. (Bp., 2006)
És mégis élünk. Vál. költemények. Sajtó alá rend. Maróti István. (Bp., 2006).

Irodalom

Irod.: Mózes Attila: Paradoxon útvesztőin (Utunk, 1976)
Molnos Lajos: Gyerekeknek – gyerekekről (Utunk, 1981).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője