Család

Fia: Bartis Attila (1968–) író.

Iskola

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatója (1956–1957), politikai okokból elítélték (1957–1964), a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–román szakos tanári okl. (1968), a bukaresti Stefan Gheorghiu Akadémia Újságíró Karán újságírói okl. szerzett (1985).

Életút

A Hargita című lap szerkesztője (1968–1970), az Új Élet riportere (1970–1984). Áttelepült Magyarországra (1984), a Magyar Média Kft. művészeti tanácsadója, majd szerkesztője (1984–1985), a Képes 7 kulturális rovatvezetője (1986–1988) és az Antikva Könyvkiadó igazgatója (1986–1988), a Magyarok (1988–1989), A Céh alapító főszerkesztője (1990-től). Erdélyben ötször tartóztatták le, elsőként mindössze 13 éves korában államellenes összeesküvés koholt vádjával. Az 1956-os forradalom után elsők között tartóztatták le Romániában: a házsongárdi temetőben elszavalt verse, ill. a házában lefoglalt tiltott írások után előbb halálra, majd évtizedes börtönre ítélték. Szabadulása után kényszerlakhelyre költöztették; 1984-ben végleg kiutasították az országból. Műfordítóként elsősorban kortárs román, francia és német irodalmat tolmácsolt.

Emlékezet

Budapesten, az V. kerület Vas utca 19-ben lakott. A bp.-i Szent István-bazilikában ravatalozták fel (2006. jún. 21-én), majd Gyergyószárhegy templomának szomszédságában temették el. Szülőhelyén utcát neveztek el róla.

Elismertség

Az Összmagyar Testület tagja, ill. elnöke (1989-től). A clevelandi Árpád Akadémia tagja (1992-től), Az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, főtitkára (1995-től).

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. Charles Zágonyi-emlékérem (1988), Gábor Áron-emlékérem (1988), Transsylvania Emlékérem (1988), 1956-os Emlékérem (1988), a Magyar Nemzetért (bronz, 1988), Október 23. Emlékérem (1989), Árpád Érem (arany, 1990), Budapest V. kerület (= Belváros– Lipótváros) díszpolgára (1994), Budapest Főváros Nagy Címeres Gyűrűje (1994), Pro Urbe Budapest (1994), Gyergyó díszpolgára (1994).

Szerkesztés

Esszéi a Héviz című művészeti-művelődési folyóiratban jelentek meg (1994–2001).