Bartha Katalin
Bartha Katalin

2024. július 21. Vasárnap

Bartha Katalin, D.

nyelvész

Névváltozatok

Deák Györgyné Bartha Katalin; D. Bartha Katalin

Születési adatok

1914. január 1.

Jósvafő, Abaúj-Torna vármegye

Halálozási adatok

2008. augusztus 3.

Vál, Fejér megye

Temetési adatok

2008. szeptember 4.


Család

Nagyszülei, anyai: Mészáros Lajos református lelkész, Benkő Katalin.

Szülei: Bartha József tanító Színpetriben, Mészáros Malvin (1889. júl. 22. Égerszög, Abaúj-Torna vm.–1961. jún. 18. Bp. Temetés: 1961. jún. 23. Budafok).

Férje: 1939–1945: Deák György (†1945) a beregszászi gimnázium testnevelő tanára (1939–1944), a Nagykállói SE és a Beregszászi FTC alelnöke, az Országos Rákóczi Szövetség és a Magyar Atlétikai Szövetség Keleti Kerülete választmányi tagja. Deák Györgyöt a „felszabadító” szovjet csapatok Beregszász elfoglalása után a szolyvai gyűjtőtáborba, majd Boriszovba (ma: Fehéroroszország) hurcolták, további sorsa és halálának körülményei ismeretlenek.

Gyermekei: Deák Árpád, Deák Zoltán, Deák Géza, ill. Artai Balázsné Deák Anikó.

Iskola

Elemi és középiskoláit Debrecenben végezte, Dóczi Refomátus Leánygimnáziumban éretts. (1932), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1937), a nyelvtudományok kandidátusa (1962), doktora (1989).

Életút

A Dóczi Református Leánygimnázium óraadó h. tanára (1937–1939), a Beregszászi Állami Gimnázium r. tanára (1939–1944). A debreceni Révai Miklós Gimnázium és a Fazekas Mihály Gimnázium r. tanára (1947–1950). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszéke tanársegéde (1950–1951), egy. adjunktusa (1951–1952), az ELTE BTK Nyelvtörténeti Tanszéke egy. docense (1952–1979).

Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban nyelvjárástörténettel foglalkozott. Már egyetemi hallgatóként mestere, Csűry Bálint (1886–1941) irányításával nyelvjárási gyűjtőmunkát végzett Szlavónia négy őstelepítésű falujában (Kórógyon, Szentlászlóban, Harasztin és Rétfaluban, 1937–1939). A nyelvjárás a községek idegen környezetének izoláló hatása következtében olyan archaikus nyelvi sajátságokat őrzött meg és annyira egyedien alakult állapotot mutatott, amely minden más magyarországi, ill. kisebbségi magyar nyelvjárástól eltért. Az első bécsi döntés (1938. nov. 2.) után Felvidék és Kárpátalja déli, magyarlakta területei visszakerültek Magyarországhoz: 1939. jan.-tól tizennégy új magyar nemzetiségű tanár kezdte el pedagógusi munkáját a beregszászi magyar gimnáziumban: köztük Bartha Katalin és a Nagykállóból érkezett testnevelő tanár, Deák György (Bartha Katalin férje), valamint Szemerényi Oszvald (1913–1996) nyelvész, az MTA későbbi t. tagja (Semmelweis Ignác unokája). Bartha Katalin még éveken át folytatta gyűjtését, amelyből a szlavóniai nyelvjárás szótárát kívánta elkészíteni. Férjének halála és a beregszászi magyar gimnázium bezárása után Szekfű Gyula (akkori moszkvai követ) közreműködésével sikerült Magyarországon letelepednie. Tizenkét füzetnyi feljegyzéséből azonban csak egy füzet maradt meg (amit korábban, véletlenül a szüleinél hagyott).

A „felszabadulás” után néhány évig felhagyott a tudományos kutatással, középiskolai tanárként működött Debrecenben. Az 1950-es évek elején tért vissza a nyelvtudomány egyik műhelyébe, Bárczi Géza tanszékére (előbb Debrecenbe, majd Budapestre). Ekkor fordult érdeklődése a nyelvtörténet, mindenekelőtt a képzők és szótövek története felé. A szlavóniai nyelvjárási szóképzés leírása pedig figyelmét a történeti szóalaktan és a hangtörténet felé fordította. Feldolgozta a magyar szóképzés, ill. igeképzés történetét, a magyar tővégi magánhangzók történetét és részt vett a magyar történeti grammatikák múltját feltáró akadémiai kutatásokban. A szlavóniai nyelvjárás szóképzése (1952) c. dolgozatát szlavóniai anyagának megmaradt töredéke alapján készítette el, s korábbi és újabb kutatási területét kapcsolta össze. Ezt követte A magyar szóképzés története (1958) c. tankönyve, ill. monográfiája, amelyet számos kisebb-nagyobb történeti tanulmánya egészített ki (pl. a -kodik, -kedik igeképzőről, a -talan, -telen fosztóképzőről stb.) Kandidátusi értekezése pedig a Tővégi magánhangzók történetét foglalta össze a XVI. század közepéig (a Nyelvtudományi Értekezések sorozatban jelent meg 1964-ben). Különösen gyakran visszatért a -kodik, -kedik igeképzőhöz, amely nemcsak az egyik leggyakoribb igeképző, de a legtöbb jelentésárnyalatokban és alakváltozatokban is bővelkedik (ahogy erre szellemesen maga is rámutatott az Adalékok a képzők életrajzához [1980] c. tanulmányában…)

Az 1970-es–1980-as években kutatásának középpontjába a középkori magyarországi kódexek nyelvtörténeti vizsgálata került. Nem tért ki a nyelvemlékek tipizálására, a kódexek valamennyi nyelvjárási vonásainak feltárására, csupán egyes részjelenségeket vont górcső alá (pl. a labiális és illabiális magánhangzók használatának arányát, ingadozásait, egyéb sajátosságait stb.). Arra azonban talán az elsők között figyelt fel, hogy bizonyos kódexek azonos kézírástól származnak. A Nagyszombati Kódex kézírásával azonos kéz írásától származik a Nádor-kódex és a Simor-kódex valamint a Debreceni Kódexnek egy része. Ebből arra a következetetésre jutott, hogy e kódexek nyelvi állapota azonos, így egymás hitelét erősítik. A kódexek és egyéb nyelvi szórványemlékek jelenségeinek elemzése alapján írta a magyar igeképzés történetét két kötetben (az I. kötet A korai ómagyar kor, a II. kötet A kései ómagyar kor címmel jelent meg 1991–1992-ben, ezt előzte meg Az igeképzés története a XVI. század közepéig című akadémiai doktori értekezése 1989-ben).

Emlékezet

D. Bartha Katalin Debrecenben és Budapesten élt és tevékenykedett, Válon hunyt el, temetésén kedves tanítványa, Korompay Klára első írását (A magyar nyelv színelnevezéseiről, 1937) idézte, ami „nyelvészeti pályatétel” tanári szakdolgozat és egyúttal egyetemi doktori értekezés is volt. Az érzékletes stílusban megírt, színekben gyönyörködtető dolgozat olyan volt, amilyen Bartha Katalin élete: a hajnalszíntől a földbarnán át a bánatfeketéig…

Tiszteletére a Beregszászi Gimnázium falán hófehér emléktábláját helyezték el (2013. szept. 5-én).

Elismertség

Az MTA–TMB Nyelvészeti Szakbizottsága tagja (1968–1978).

A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja (1954-től) és jegyzője (1954–1958).

A Finnugor Nyelvtudományi Társaság l. tagja (1970-től).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (ezüst, 1951), Munka Érdemrend (ezüst, 1979). 

Bárczi Géza-díj (1995).

Főbb művei

F. m.: önálló művei, jegyzetei: Leíró magyar nyelvtan történeti magyarázatokkal. Egy. jegyz. (Debrecen, KLTE, 1951 és utánnyomások)
A mai magyar nyelv. Mondattan. Egy. jegyz. (Bp., ELTE, 1953 és utánnyomások)
Szóképzés. Egy. jegyz. (Bp., ELTE, 1955 és utánnyomások)
Magyar történeti szóalaktan. II. A magyar szóképzés története. (Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Bp., Tankönyvkiadó, 1958)
Tővégi magánhangzóink története a XVI. század közepéig. Kand. értek. is. (Nyelvtudományi értekezések. 42. Bp., 1964)
Az igeképzés története a XVI. század közepéig. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1989)
Az igeképzés. I–II. (A magyar nyelv történeti nyelvtana. I. köt. A korai ómagyar kor. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991
II. köt. A kései ómagyar kor. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992).

F. m.: tanulmányai: Antik hatások „Az ember tragédiájá”-ban. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1936)
A magyar nyelv színelnevezéseiről. Szókincstanulmány. Magyar nyelvészeti pályatétel, egyúttal tanári szakdolgozat és egy. doktori értek. is. (A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézete kiadványai. Debrecen, 1937)
Tanulmányutam a szlavóniai magyaroknál. (Magyar népnyelv. A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének Évkönyve. Debrecen, 1939)
Népnyelvi szövegmutatványok. Közli Bakó Elemérrel. (Dolgozatok a debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetéből 17. Debrecen, 1941)
Szlavóniai népnyelvi szövegek. Mutatvány a készülő Szlavóniai Szótárból. (Magyar Népnyelv. A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének Évkönyve. Debrecen, 1941)
A nemek szerint mutatkozó tájnyelvi eltérések kérdéséhez. (Magyar Nyelv, 1951. 2.)
A szlavóniai nyelvjárás szóképzése. – Szlavónia. (Magyar nyelvjárások. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Évkönyve. I. köt. Debrecen, 1952 és külön: A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai 32. Debrecen, 1952)
Az -ng gyakorító képző keletkezése. (Magyar Nyelv, 1955. 1.)
Hangzónyújtó névszótöveink tővégi magánhangzóinak alakulásáról. (Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Bp., 1956)
Adalékok az -n határozórag előtti magánhangzó minőségének kérdéséhez. (Magyar Nyelv, 1958. 2.)
A magyar történeti alaktani kutatások 1945-től 1957-ig. (Magyar Nyelv, 1959. 1.)
A -só, -ső képző eredete. (Magyar Nyelv, 1962. 1.)
A labiális–illabiális tendencia állapota a Nagyszombati Kódex nyelvjárásaiban. 1–2. (Magyar Nyelv, 1970. 3.–1970. 4.)
Adalékok a képzők életrajzához. (Magyar Nyelv, 1980. 4.)
A -talan, -telen képző régi és mai nyelvünkben. (A magyar nyelv grammatikája. A magyar nyelvészek III. kongresszusának előadásai. Bp., 1980).

Irodalom

Irod. és források: B. Lőrinczy Éva: D. Bartha Katalin hetvenéves. (Magyar Nyelv, 1985. 1.)
A Beregszászi Magyar Gimnázium története. Szerk. Benda István és Orosz László. (A Magyarságkutatás Könyvtára 4. Bp., 1990)
Korompay Klára: D. Bartha Katalin köszöntése 80. születésnapján. (Magyar Nyelv, 1994. 2.)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Jónás Frigyes: „Virágok virága. Végső búcsú D. Bartha Katalintól. (Magyar Nyelvőr, 2008. 4.)
Korompay Klára: Búcsú D. Bartha Katalintól. Búcsúbeszéd. Elhangzott D. B. K. temetésén, 2008. szept. 4-én. (Magyar Nyelv, 2008. 4.)
D. Barta Katalin emléktáblájának felavatása. (Magyar Nyelv, 2013. 4.)
Tóth Péter: 100 éve született Deákné Bartha Katalin. (Kárpáti Igaz Szó, 2013. dec. 28.).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RYSH-6C?personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV54M-59W (Mészáros Malvina születési anyakönyve, 1889)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4M7-755?i=96&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AWM6Z-FXMM (Bartha Józsefné Mészáros Malvin halotti anyakönyve, 1961)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/334766 (Bartha Józsefné Mészáros Malvin gyászjelentése, 1961)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2023

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője