Család

Testvére: Barta István (1892–1976) festőművész és Barta Mária (1897–1969) festőművész, grafikus, iparművész.

Iskola

A bp.-i Iparművészeti Iskolában Zutt Richard keramikus tanítványa (1911–1915), majd Telcs Ede magántanítványa (1915–1916), az iglói faipari iskolában művészi fafaragást tanult (1917). Olaszországi (1920–1922), majd párizsi tanulmányútja után hazatérve Aba Novák Vilmos szabadiskoláját látogatta (1925–1927).

Életút

Olaszországi tanulmányútja idején Milánóban terrakottagyári munkás (1920–1922), majd a bp.-i Tim Terrakottagyár munkása (1923–1924). Kiállító művész (1925-től). Külföldre távozott (1965): a rolandsecki művésztelepen alkotott (1965–1970), Párizsban dolgozott (1970–1974), majd Kölnben telepedett le. A magyar absztrakt szobrászművészet egyik jelentős képviselője, korai plasztikáit még az art-déco stílus jelemezte. Miután megismerkedett Rozsda Endrével egy újabb párizsi tanulmányútja (1938–1943), eredményeként jutott el a nonfiguratív művészetig. Szürrealista alkotásaival csatlakozott a Bp.-en megalakult Európai Iskolához (1946). „Hivatalosan” azonban realista stílusban kényszerült alkotni, az I. magyar képzőművészeti kiállításról Boldog család című művét megvásárolták az Elnöki Tanács számára, néhány kisplasztikáját (Kalapácsvető; Futballista; Lengyel mazurka; Olvasó honvédek) a herendi porcelángyár sokszorosította. 1956. szept.-ben aláírta a Formalista művészek a formalizmusról című nyilatkozatot, amelyben a „modern” művészek egy csoportja – az Európai Iskola tagjainak egy része, az ún. Hetek – teret és nyilvánosságot követelt nézeteinek és műveinek. A csoporttal együtt állított ki 1956. okt.-ben az esztergomi Keresztény Múzeumban. Az 1960-as évek elején készített monumentális, nonfiguratív művei díszítőplasztikaként közterületre – játszóterekre – kerültek (pl. Hullám, Pécs, 1960; Lovacskák, Bp., 1964). Az NSZK-ban és Franciaországban monumentális köztéri plasztikai megbízásoknak tett eleget. Az alapvető térformákból építkezett, a nonfiguratív művészethez élete végéig hű marad.

Emlékezet

1967-ben 19 szobrot és 5 rajzot ajándékozott a székesfehérvári István Király Múzeumnak. Idekerült közel 100 plasztikából és 1000-nél több rajzból álló hagyatéka is (1986). Néhány műve (Libapásztorlány, 1937; Fiúfej; Leányfej, 1950-es évek; ill. Bábu; Napóra; Plasztika, 1960-as évek első fele) megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában (MNG).