Iskola

A bp.-i, a prágai német és a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen tanult, Pécsett ált. orvosi okl. (1924), a vérképző szervek kór- és gyógytana tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1933), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1959).

Életút

A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka, egy. tanársegéde (1924–1936) és magántanára (1933– 1936); közben a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1929–1931). A Mohácsi Városi Kórház belgyógyász főorvosa (1936– 1944), a zsidótörvények miatt elbocsátották, és mint munkaszolgálatos, az Erdődi Állami Közkórházban teljesített szolgálatot (1944–1945). A II. vh. után a mohácsi kórház igazgató-főorvosa (1947–1960), a POTE I. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanára (1960. febr. 28.–1968). A hematológiai morfológia nemzetközileg is elismert kutatójaként a világon az elsők között fogl. élő emberben a csontvelő elváltozásaival. Megalkotta a csontvelő-dysplasia fogalmát, elsőként írta le az ún. reticulum-sejtek típusait, vizsgálta a csontvelő mikrocirkulációját, a reticulosis jelenséget és számos hematológiai kórképet.

Elismertség

A Magyar Haematológiai Társaság elnöke (1961-től).