Család

Szülei német anyanyelvűek voltak. Fia: Barlai Ervin (1899–1967) erdőmérnök. Unokája: Barlai Zoltán (1926–) geofizikus, gépészmérnök.

Iskola

A győri bencés gimnáziumban tanult, szerzetesi fogadalmat tett, de nem lett szerzetes; a kecskeméti bencés gimnáziumban éretts. (1888), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián vaskohómérnöki okl. (1896), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen vegyészetből bölcsészdoktori okl. szerzett (1902).

Életút

A Hernádvölgyi Magyar Vasipar Rt. korompai hengerművének segédmérnöke (1896–1899), a kudzsiri állami vasgyár üzemmérnöke (1899–1901), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, ill. 1904-től Bányászati, Kohászati és Erdészeti Főiskola Vaskohászattani Tanszék adjunktusa (1903–1904), rk. tanára (1904–1905), r. tanára (1905–1916); közben a Vaskohászati Szakosztály dékánja, majd a főiskola rektora (1912–1914). Főbányatanácsos (1916-tól). A magyarországi vasgyárak gazdaságosságával fogl., részt vett a Saint Louis-i világkiállításon (1904), ahol több amerikai vaskohó és vasgyár berendezéseit tanulmányozta. Nagy érdemeket szerzett a magyarországi kohómérnökképzés, ill. a bányászati és kohászati felsőoktatás fejlesztése és korszerűsítése, az akadémia főiskolává történő átszervezése terén. Nevéhez fűződik a vaskohászati kutatólaboratórium megszervezése. 1919-ben kezdeményezte a főiskola Miskolcra helyezését (csak évtizedekkel később valósult meg).

Szerkesztés

Vaskohászati tanulmányai és a bányászati-kohászati oktatással kapcsolatos dolgozatai a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.