Bárdos Artúr
Bárdos Artúr

2024. december 8. Vasárnap

Bárdos Artúr

rendező, színházigazgató, újságíró

Névváltozatok

Bárdos Arthur 

Születési adatok

1882. április 2.

Budapest

Halálozási adatok

1974. augusztus 10.

Buffalo, USA


Család

Sz: Bárdos (1881-ig Burstein) Károly MÁV-hivatalnok, Brachfeld Vilma. Fia: Bárdos Tamás (1915–) kémikus, gyógyszervegyész.

Iskola

A bp.-i Barcsay utcai gimnáziumban éretts. (1900), a bp.-i tudományegyetemen jogtud. doktori okl (1905), színháztudományból magántanári képesítést szerzett (1948).

Életút

A Pesti Napló (1901–1907 és 1912–1913), az Egyetértés újságírója (1905–1907 és 1910–1911). A hamburgi Neues Theater-ben Max Reinhardt asszisztense (1909–1910), hazatérése után a Színjáték című folyóirat főszerkesztője (1910–1911) és a Nyugat munkatársa (1910-től). Az Új Színpad (1912), a Modern Színpad (1915–1918), a Belvárosi Színház (1916–1923, 1925–1926, 1932–1938, 1945–1948), az Andrássy úti Színház (1918–1923), a Renaissance Színház (1922–1926), a berlini Theater im Palmenhaus (1928), a Révay u.-i Művész Színház (1932) és a Nagymező u.-i Művész Színház igazgatója (1936–1938), kormányfőtanácsos (1936-tól). A zsidótörvények miatt 1938-ban leváltották. A II. vh. után a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, de tervezett színháztudományi előadásait már nem tarthatta meg (1948). Az USA-ban telepedett le (1948), a washingtoni Catholic University of America vendégtanára (1949), a New York-i Magyar Nemzeti Színpad igazgatója (1954), egyúttal az Amerika Hangja és a Szabad Európa rádiók számára hangjátékokat rendezett.

A bp.-i Eötvös Szabadkőműves Páholy tagja (1910), majd a Budapest Páholy alapító tagja és szónoka (1912-től).

Pályáját költőként kezdte, 1901-től írt verseket A Hét c. folyóiratba és az Egyetemi Lapokba, első verseskötete Két ösvény címmel jelent meg (1903). A Pesti Napló munkatársaként színházi kritikákkal bízták meg, ekkor érdeklődése a színház elmélete felé fordult. Berlinben, Lipcsében és Hamburgban tanulmányozta a modern színházi technikákat, hazatérése után megalapítja a kor egyik legszínvonalasabb színházi folyóiratát (Színjáték, 1910–1911), majd a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) székházában (a mai Dembinszki u.–Dózsa György út sarkán) Révész Bélával létrehozza az Új Színpadot (bemutató előadás: 1912. márc. 14.; Vámos Árpád: Az efezusi özvegy; második előadás: Krúdy Gyula: Tátrai kaland). Későbbi színházai az Andrássy úti Modern Színpad és a Belvárosi Színház (ma: Katona József Színház, Petőfi Sándor u. 6.; bemutató előadás: 1916. nov. 9.) a modern kiszolgálóhelyiségekkel jóval sikeresebbek; sorra adja elő az új magyar drámákat, elsősorban Gellért Lajos Heltai Jenő, Herczeg Ferenc műveit. A Renaissance Színházban (Nagymező u., a volt Radius Moziban) elsők között törekedett a modern színházművészet és a filmművészet házasítására (mindkét művészeti ágban rendeztek előadásokat: itt, a színházban tűntek fel felfedezettjei Tőkés Anna, ill. Somogyi Erzsi). Miután ismét a Belvárosi Színház igazgatója lett, ismét új embereket foglalkoztatott: itt szerepeltek állandóan először (még álnéven) női szerzők: Gáspár Margit (Gáspár Miklós), Meller Rózsi (Frank Maar), ill. Békeffi István. Itt kezdődött színészpályafutása – többek között – Bulla Elmának, Muráti Lilinek, Páger Antalnak, Simon Zsuzsának, Turay Idának stb. is. Rendezéseiben a színjáték valamennyi alkotóelemének összhangjára törekedett; színházaiban a közönségdarabok mellett modern kortárs műveket és klasszikus drámákat is bemutatott. Miután származása miatt háttérbe szorították elméleti könyveket írt, amelyek a mai magyar színháztudomány alapmunkái. A II. vh. után ismét a Belvárosi Színház igazgatói posztjával bízták meg (utolsó felfedezettje itt: Kállai Ferenc). Miután megszerezte magántanári habilitációját, de nem kezdhette meg egyetemi előadásait: váratlanul úgy döntött, hogy eladja színházát. A fiához költözött az USA-ba. Amerikában ottani magyar kolóniáknak rendezett magyar klasszikusokat, majd visszavonult Buffalóba. Élete utolsó éveiben ismét verseket írt: Alkonyat című kötete halála előtt néhány évvel jelent meg. Az USA-ban hunyt el, de végakaratának megfelelően Bp.-en, a Farkasréten temették el (1975-ben).

Emlékezet

Budapesti lakóházán (XI. ker. Bartók Béla út 60., 1992. nov.-től) és a Katona József Színház falán emléktábla őrzi emlékét (2007. ápr. 2-ától).

Szerkesztés

A Pesti Napló (1901–1907 és 1912–1913), az Egyetértés újságírója (1905–1907 és 1910–1911). A Színjáték című folyóirat főszerkesztője (1910–1911) és a Nyugat munkatársa (1910-től). Az Új Színpad Könyvtára szerkesztője (Révész Bélával, 1912); elméleti cikkei megjelentek – többek között – a Magyar Géniuszban (1902–1903), a Jövendőben (1905–1906), a Modern Művészetben (1905–1906), a Művészetben (1907–1914), a Magyar Iparművészetben és A Toll című lapban (1914-től).

Főbb művei

F. m.: írásai: Az ideális színház. (Bp., é. n.)
Két ösvény. Versek. (Bp., 1903)
Az új színpad. (Bp., 1911)
Uralkodók és komédiások. (Bp., 1936)
Játék a függöny a mögött. (Bp., 1942)
A színház műhelytitkai. (Bp., 1943)
Alkonyat. Versek. (Buffalo, 1967)

 

ford.: Maeterlinck: Aglavaine és Sélysette. Dráma. (Bp., 1911)
Sarment, J.: Az árnyhalász. Dráma. (Bp., 1923)
Delacroix naplója. (Bp., 1942).

 

F. m.: rendezései: Strindberg: Hattyúvér. (Új Színpad, 1912
Belvárosi Színház, 1919)
Géraldy: Szeretni. (Renaissance Színház, 1924)
Rolland: A szerelem és halál játéka. (Belvárosi Színház, 1925)
Shaw, G. B.: Szent Johanna. (Belvárosi Színház, 1925)
Shakespeare: Romeo és Júlia. (Belvárosi Színház, 1948). 

Irodalom

Irod.: Bálint Lajos: Aki mindig újrakezdi. (B. L.: Karzat és páholy. Bp., 1967)
S. V.: B. A. (Fim, Színház, Muzsika, 1974. aug. 24.)
Bulla Elma: B. A. igazgató úr. (Fim, Színház, Muzsika, 1975. márc. 15.)
Cenner Mihály: B. A. emlékezete. (Színház, 1975)
Gajdó Tamás: Direktorsors Magyarországon. (Színház, 1991)
Gajdó Tamás: A színpadi tér B. A. műveiben és rendezéseiben. (Pro philosophia füzetek. Veszprém, 1995)
Gajdó Tamás: Szent Johanna: Bulla Elma – rendezte: B. A.: (Theatron, 1998)
B. A. (színészkönyvtár.hu, 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője