Bárczi Gusztáv
gyógypedagógus, orvos
Névváltozatok
1898-ig Kratina Gusztáv
Születési adatok
1890. szeptember 13.
Nyitraudvarnok, Nyitra vármegye
Halálozási adatok
1964. augusztus 9.
Budapest
Temetési adatok
1964. augusztus 15.
Budapest
Farkasrét
Család
Sz: Bárczi (Kratina) Gusztáv néptanító, Szabó Terézia.
Iskola
A lévai tanítóképző intézetben tanítói képesítést (1910), a budapesti gyógypedagógiai tanárképző intézetben gyógypedagógiai tanári okl. (1913), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett és fül-orr-gégészet (1921), iskolaorvos (1926) és sportszakorvos vizsgát tett (1928).
Életút
Mártonfalván tanító (1910–1911), a budapesti siketnémák intézetének r. tanára (1913–1937); közben egy évig harcolt az I. világháborúban, megsebesült, majd hosszasan betegeskedett. Több gyógypedagógiai intézmény szakorvosa (1921–1945); egyúttal a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) a gyógypedagógiai ügyek referense (1935–1936). A budapesti Alkotás utcai Gyógypedagógiai Nevelőintézet r. tanára (1935–1936), igazgatója (1936–1942); a Középiskolai Tanárképző Intézetben az iskola-egészségtan előadó tanára (1932-től). A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója (1942–1963) és tanszékvezető főisk. tanára (1946–1963).
Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Front, ill. Hazafias Népfront; 1953–1964).
Gyógypedagógiai pszichológiával, hallássérültek és értelmi fogyatékosok pedagógiájával, rehabilitációjával, a siketség diagnosztikai kérdéseivel, a halláskárosodás vizsgálatával, a hazai gyógypedagógus-képzés és az ezzel összefüggő intézményrendszerek helyzetének általános feltárásával foglalkozott: a magyarországi gyógypedagógia egyik legjelentősebb 20. századi tudósa. A magyar beszédhangok képzése (1928) c. első, fontosabb művével elsőként mutatta be a magyar beszédhangok képzését és a hangképző szervek helyzetét „röntgenográfiákon.” Nemzetközileg is nagy feltűnést keltett az általa tervezett ún. optifon – megafonból, mikrofonból és fejhallgatókból álló különleges készülék – amelynek segítségével a hangingerek több csatornán jutottak el az agy különböző mezőihez. Legismertebb eredménye az agykérgi siketség (= surdomutitas corticalis) kórképének leírása (1934), amely alapvető jelentőségű volt a különböző halláskárosodások, a hallásmaradványok és az épen maradt kisebb-nagyobb hangszigetek felismerésében, valamint azok gyógypedagógiai kezelésében. A magyar siketnéma intézetek diákjain végzett kísérleteivel megállapította, hogy a siketnémák döntő többségének nem károsodtak a hallószervei, hanem az agykéreg hangérzékelő központjában történt sérülés. Ebből a tényből Bárczi arra a következtetésre jutott, hogy az akusztikus észlelésért felelős agyi funkciók sérültek meg, a kezelést tehát a halláskárosodás megállapítása után a sérült hangfelvevő központok „újraindításával” kell megkezdeni. A korán felismert halláskárosodás mértékét egy alaposan megtervezett belső beszéd alapján, a fülön keresztüli beszédérzékelés és a vizuális és manuális észlelés segítségével sikerült nagyothallássá finomítania. Ezt a komplex módszert már a kortársak is Bárczi-módszernek hívták.
Különösen értékes pedagógiai szervező munkássága. Már legelső dolgozataiban sürgette a gyógypedagógiai tanárképzés magyarországi reformját, később nagyhatású írásaiban és előadásaiban szorgalmazta az iskolaorvosi és az iskolanővéri országos hálózat kialakítását, a gyógytorna bevezetését valamennyi magyarországi állami és felekezeti iskolába, továbbá az iskolai gyermekneurológusok alkalmazását a korai „ideges” gyermekek szűrésére és gyógyításuk megkezdésére. A hallássérültekkel elért eredményeit Bárczi a gyógypedagógia más területein is alkalmazhatónak tartotta. Tapasztalatai alapján megújította a hazai középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek oktatását. Igazgatása alatt átszervezte az Alkotás utcai intézetet, bevezette a munkával munkára nevelés programját, amelynek lényege, hogy nincs osztályozás, viszont egy fejlettségi értékeket kidolgozó pontrendszert dolgozott ki a képességek és a munkateljesítmények alapján. Gyógypedagógiai programja alapján, kezdeményezésére és irányításával jött létre Brandenburgban (NDK) az értelmi fogyatékosok nevelésére szakosodott Barczi-Haus (1958). A II. világháború után, mint a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója sikeresen harcolt a főiskola önállóságának megőrzéséért, újabb tanszakok elindításáért, mozgásterápiai, konduktív pedagógiai, pszichopedagógiai és kriminálpedagógiai intézetet szervezett meg, ill. fogadott be. Terve, az egyetemi szintű gyógypedagógiai képzés azonban nem valósult meg.
Emlékezet
1936-tól Budapesten (XI. kerület Bartók Béla út 56.) élt és tevékenykedett, lakóhelyét emléktábla jelzi (2000. okt. 16-ától). A Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1975-ben vette fel a nevét (2000-től az ELTE része: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar néven). Emlékét őrzi a budapesti VII. kerületi (= Erzsébetváros) Dohány utcai Foglalkoztató Iskola (2002-től: Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola). Nevét vette fel továbbá a kaposvári Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény. Az iskolán bronz domborművét is elhelyezték (Trischler Ferenc alkotása, 1989). A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete halála után Bárczi Gusztáv-emlékérmet alapított. Születésének 100. évfordulóján Bárczi Gusztáv-emlékkonferenciát tartottak (Budapest–Szirák, 1990. okt. 18–20.).
Elismertség
A Nagyothallók Egyesülete elnöke (1922-től), a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának tagja (1928-tól), a Magyar Gyógypedagógiai Társaság elnökségi tagja (1930-tól), a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesülete választmányi tagja (1933-tól). A Magyar Fül-, Gége- és Orr-szakorvosok Egyesülete elnöke (1943–1944). Az Országos Katolikus Legényegylet (KALOT) orvos-tanácsadója (1923-tól), az Iskolaorvos Egyesület örökös t. elnöke (1943–1944).
Elismerés
Munka Érdemrend (1960 és 1963).
Kossuth-díj (1953).
Szerkesztés
A Magyar Siketnéma-Oktatás (1921–1923), a Nótás Búfelejtő (1930-tól), ill. a Budapesti Állami Gyógypedagógiai Nevelőintézet Évkönyvei szerkesztője (1940–1943).
Főbb művei
F. m.: A némák megszólaltatása vagyis a siketnémák beszédtanításának kezdete. (Magyar Gyógypedagógia, 1913)
A magyar siketnéma-intézeti tanárképzés újjászervezése. Emlékirat-javaslat. Bihari Károllyal. (Magyar Siketnéma-Oktatás, 1916)
Az érzékszervek kiegyenlítő munkája. (Természettudományi Közlöny, 1919)
A nagyothallók oktatásának pedagógiai technikája. (Orvosi Hetilap, 1921. 29.)
Siketnémaságtan. – Nagyothallók oktatása. (Magyar Siketnéma-Oktatás, 1922)
Adatok a siketnéma gyermekek orvosi vizsgálatához. 1–4. (Magyar Siketnéma-Oktatás, 1923–1924)
Egészségtani vázlatok. (Bp., 1925)
Testünk és egészségünk. Tankönyv az elemi iskolák V–VI. osztálya számára. Gubacs Gáborral, (Bp., 1926)
Egészségtani próbatanítások. Összeáll. (Bp., 1927)
A fertőző betegségek következményeiről. – Pályaválasztás. (Városi Szülők Lapja, 1927)
Egészségtani próbatanítások. (Bp., 1928)
A magyar beszédhangok képzése. Monográfia. (Bp., 1928)
Az iskolás gyermekek betegségei és az iskolaorvos. (Magyar Gyógypedagógia, 1928)
A nagyothallók és a később megsiketültek orvosi és gyógypedagógiai védelme. (Magyar Gyógypedagógia, 1929)
Hallásvizsgálat. – A siketek és némák selectiója. (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1929)
Orvosi tanácsadó. – A levegő. (Magyar Szülők Lapja, 1929)
Az emberi idegrendszer a rádió megvilágításában. (Magyar Gyógypedagógia, 1930)
Felnőtt siketnémák egészségügyi oktatása. – Az egészségtan tanítása. – Szervezetünk és a rádió hasonlatosságai. (Egészségvédelem, 1930)
A túlterhelt gyermek. (Egészségvédelem, 1931)
A rádió felhasználása a siketeknél és a nagyothallóknál. (Orvosi Hetilap, 1932. 32.)
Az egészségtan tanítás általános irányelvei. Perjéssy Kálmánnal. (Iskola és Egészség, 1933)
A siketnémaság diagnosztikája és az erre alapított újabb gyógypedagógiai eljárás. (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1933 és külön: Bp., 1934)
Surdomutitas corticalis. B. G. előadása a VI. Nemzetközi Phonetikai és Beszédgyógytani Kongresszuson. (A Siketnémák Állami Intézete kiadványa. Bp., 1934)
A siketnémák egy csoportjának hallóvátétele. Gyógypedagógiai és orvostudományi szempontból. Két érkezés. Ranschburg Pállal. (A Magyar Gyógypedagógiai Társaság kiadványa. Bp., 1935)
Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve. Összeáll. (Bp., 1935
2. kiad. 1940)
A surdomutitas corticalis gyógypedagógiai befolyásolása. (Bp., 1935)
A siketség átöröklődése és az ezzel kapcsolatos praeventio. (Orvosképzés, 1936 és Magyar Gyógypedagógia, 1936)
Egészségtana gimnáziumok III. osztálya számára. Tankönyv. (Bp., 1937)
Az agykérgi siketnémaság és a siketnémák hallásos beszédfejlesztése. (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1937)
Hallásébresztés–hallásnevelés. (A Siketnémák és Vakok Tanárainak Országos Egyesülete kiadványa. Vác, 1938
németül: Salzburg, 1937)
Egészségtan a leánygimnáziumok 8. osztálya számára. Tankönyv. (Bp., 1942)
A siketnémák nevelése. (Egészség, 1942)
Adatgyűjtés a siketség örökléstanához. (Bp., 1943)
Egészségtan a gimnáziumok IV. osztálya számára. Tankönyv. (Bp., 1945)
Gyengeelméjű gyermekek nevelése. (A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola kiadványa. Bp., 1949)
Általános gyógypedagógia. Főisk. jegyz. (Bp., 1950
9. kiad. 1958)
Gyakorlati fonetikai és hibásbeszéd-javítás. Főisk. jegyz. (Bp., 1950)
A gyógypedagógia elméleti és gyakorlati kérdései. B. G. hét előadása. Főisk. jegyz. is. (Bp., 1953)
A kiejtés, az olvasás és az írás tanításának fiziológiai vonatkozásai. Összeáll. (Bp., 1954)
A magyar gyógypedagógia a pavlovi fiziológia szemléletében. (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1955 és külön: Bp., 1955)
A magyar gyógypedagógia eredményei. (Természet és Társadalom, 1955)
A környezet szerepe az ember fejlődésében. (Természet és Társadalom, 1956)
A gyógypedagógia néhány, a pedagógiát is érdeklő tapasztalata. (Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Bp., 1958)
Tanulmányok a magyar nyelv és beszéd neveléstana köréből. Főisk. jegyz. is. (A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola kiadványa. Bp., 1958)
A gyógypedagógia lélektani problémái. (Pszichológiai Tanulmányok. II. köt. Bp., 1959)
Általános gyógypedagógia. Főisk. tankönyv. (Bp., 1959)
A gyógypedagógiai pszichológia egyik problémája: a beszédhallás fejlesztése. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1960)
A fejlődési zavarban szenvedő gyermek. (Thalassa, 1995).
Irodalom
Irod.: Sarbó Artur: A siketnémák egy új oktatási módjáról B. G. módszere alapján. (Magyar Gyógypedagógia, 1935)
Bács László–Duráczky József: Hitvallás a Bárczi-módszerről. (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1936)
Szabó Pál: B. G.: Általános gyógypedagógia. (Pedagógiai Szemle, 1960)
Halálhír. (Népszabadság, 1964. aug. 11.)
Szentgyörgyi Gusztáv: B. G. (Gyógypedagógia, 1964)
Gordosné Szabó Anna: B. G. (Pedagógiai Szemle, 1964 és Magyar Pedagógia, 1965)
Kapronczay Károly: B. G. (Orvosi Hetilap, 1974. 36.)
Gordosné Szabó Anna–Göllesz Viktor: B. G. szakirodalmi munkáiból. (Bp., 1975
2. bőv. kiad. 1990)
Göllesz Viktor: B. G. és a szociálpolitika. (Gyógypedagógiai Szemle, 1985)
Subosits István: A beszéd és a rehabilitáció összefüggése B. G. elméleti munkásságában. (Gyógypedagógiai Szemle, 1985)
Gordosné Szabó Anna: B. G. a gyógypedagógia történetében. Illyés Sándor: Az elméletmegújító B. G. – Csányi Yvonne: B. G. és a mai szurdopedagógia. (Gyógypedagógiai Szemle, 1989)
Göllesz Viktor: B. G. és a fogyatékosokról való szociális gondoskodás. (Gyógypedagógiai Szemle, 1990)
Subosits István: 100 éve született B. G. (Fejlesztő Pedagógia, 1990)
Subosits István: Emlékezés B. G.-ra. (Szociális Munka, 1990)
Nemzetközi tudományos konferencia B. G. születésének centenáriuma alkalmából. 1990. okt. 18–20. Budapest–Szirák. Előadások. Szerk. Buday József. (Bp., 1993)
Göllesz Viktor–Subosits István: B. G. munkásságának hatása a magyar fonetika fejlődésére. (Nyelvtudományi Közlemények, 1991)
Kappéter István: 100 éve született B. G. (Psychiatria Hungarica, 1991)
Palotás Gábor: B. G. (Orvosi Hetilap, 1992. 14.)
Pedagógiai Lexikon. I–III. köt. (Bp., 1997)
Gordosné Szabó Anna: Arcképcsarnok. B. G. Az ELTE BGGYK névadója születésének 120. évfordulóján. (Gyógypedagógiai Szemle, 2010 és Fejlesztő Pedagógia, 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)