Bárczi Géza
Bárczi Géza

2024. október 6. Vasárnap

Bárczi Géza

nyelvész

Születési adatok

1894. január 9.

Zombor, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1975. november 7.

Budapest


Család

Sz: Bárczi (1880-ig Brix) Iván (1855–1920) pénzügyi igazgató, pusztaszánthói Sántha Berta.

Iskola

Középiskoláit Zomborban végezte, a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–latin–görög, majd magyar–francia szakon tanult (1911–1914), ösztöndíjjal Franciaországba ment (1914), a lausanne-i egyetemen francia, olasz, spanyol nyelvet és irodalmat, valamint romanisztikát tanult (1917–1919). A bp.-i tudományegyetemen magyar–francia szakos tanári okl. (1920), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), az ófrancia nyelv és nyelvtörténet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1932). Az MTA tagja (1.: 1939. máj. 12.; r.: 1947. jún. 6.).

Életút

Az I. vh. alatt Franciaországban tanult, ahol, mint ellenséges ország állampolgárát internálótáborba zárták (1914–1917), a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével rossz egészségi állapota miatt Svájcba távozhatott (1917). Az összeomlás után a bp.-i Ponty utcai és a Mester utcai kereskedelmi iskola (1919–1920), a bp.-i Eötvös József Reálgimnázium (1920–1929), a Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziuma r. tanára (1929–1941). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem (1932–1940) és a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1938–1951); a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen a magyar és összehasonlító finnugor nyelvészet ny. r. tanára és a Magyar Népnyelvkutató Intézet igazgatója (1941–1952), az ELTE BTK II. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. aug. 30.–1971). Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban romanisztikával, a francia–magyar nyelvi és művelődési kapcsolatok történetével fogl. Az 1940-es évek elejétől kibontakozott széles körű magyar nyelvészeti kutatásai során legjelentősebb eredményeit a magyar nyelvtörténet, ezen belül a történeti hang- és alaktan területén érte el. A módszeres történeti nyelvjáráskutatások magyarországi megindítója. ő kezdeményezte és szervezte meg az ELTE BTK-n a helyes kiejtési versenyeket. Számos közép- és általános iskolai francia nyelv- és nyelvtankönyvet, nyelvművelő és tudománynépszerűsítő könyvet írt.

Emlékezet

A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1981-ben Bárczi Géza-emlékérmet, 1994-ben Bárczi Géza-díjat alapított (a magyar nyelvtudomány, különösen a történeti nyelvtudomány területén kiemelkedő eredmények elismerésére). Átadására a Társaság közgyűlésén kerül sor. Emlékét őrzi továbbá a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány (1999-től), amely évente megrendezi a Bárczi Géza Kiejtési Versenyt. Az alapítvány 2002-ben Bárczi-harang-díjat alapított azok számára, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az előadóművészet valamelyik ágában. (A harang anyaga bronz, s oklevéllel együtt nyújtják át a díjazottaknak; a harang tervezője: Gyulavári Pál szobrászművész). Róla nevezték el a Bárczi Géza Általános Iskolát (1039 Budapest, Bárczi Géza u. 2.).

Elismertség

A Finn Tudományos Akadémia tagja (külső: 1967). A helsinki Finn-Ugor Társaság tagja (külső: 1942; t.: 1958).

Elismerés

A KLTE BTK t. doktora (1973). Munka Érdemrend (1955; arany 1964 és 1974). Kossuth-díj (1952), Állami Díj (1970).

Szerkesztés

A La Verda Standardo (1914), a Revue de Études Hongroises (Molnos Lipóttal, 1933–1935), a Magyar Népnyelv (1941–1949) és a Magyar Nyelvjárások c. sorozat szerkesztője (1951-től). A magyar nyelv értelmező szótára szerkesztője (I–VII. Országh Lászlóval. Bp., 1959–1962; 5. kiad. 1992). A magyar nyelvjárások atlasza főszerkesztője (I–VI. Bp., 1968–1977).

Főbb művei

F. m.: A francia r hang történetéhez. (Szeged, 1926)
Ófrancia jövevényszavaink problémái. (Bp., 1930)
A pesti nyelv. (Bp., 1932
hasonmás kiad. 1977)
Ófrancia hang- és alaktan. (Pécs, 1933)
A középkori vallon-magyar érintkezésekhez. (Bp., 1937)
A magyar nyelv francia jövevényszavai. (Bp., 1938)
Magyar szófejtő szótár. (Bp., 1941
új kiad. 1991)
Francia hatás a középkori magar hangjelölésben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1941. máj. 5.
megjelent franciául: Influence francaise dans l’’orthographie hongroise du moyen áge. Acta Linguistica, 1951/52)
A városi népnyelv kérdéséhez. (Debrecen, 1941)
A nyelvtörténet felhasználása az élő nyelvek tanításában. (Bp., 1942)
A magyar nyelvatlasz előkészítése. (Bp., 1944)
Az oláh nyelvatlasz magyar adatai. (Bp., 1944)
Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. (Bp., 1947)
Régi magyar nyelvjárások. (Bp., 1947)
XVI. századi nyelvjárásaink kérdéséhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1949. ápr. 25.)
Fonetika. (Bp., 1951
3. kiad. 1960)
A magyar szókincs eredete. (Bp., 1951
2. bőv. kiad. 1958
hasonmás kiad. 2001)
Sztálin és az általános nyelvtudomány. (Bp., 1951)
A tihanyi apátság alapító levele, mint nyelvi emlék. (Bp., 1951)
Bevezetés a nyelvtudományba. (Bp., 1953
új kiad. 1990)
Magyar hangtörténet. (Bp., 1954
2. bőv. kiad. 1958)
A magyar ly hang kérdéséhez. Pais Dezsővel, Benkő Lóránddal. (Bp., 1955)
A Magyar nyelvatlasz munkamódszere. Szerk. (Bp., 1955)
Anyanyelvünk magyarsága. (Bp., 1956)
Magyar történeti szóalaktan. I. A szótövek. (Bp., 1958)
A magyar nyelv életrajza. (Bp., 1963
új kiad. 1996
németül: Innsbruck, 2001)
A magyar nyelv története. Egy. tankönyv. Benkő Lóránddal, Berrár Jolánnal. (Bp., 1967
11. kiad. 1999)
Nyelvművelésünk. (Bp., 1974)
A magyar nyelv múltja és jelene. Vál. tanulmányok. Összeáll., szerk. Papp László. Měvei bibliográfiájával. (Bp., 1980)
A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. Sajtó alá rend., szerk. E. Abaffy Erzsébet, N. Abaffy Csilla. (Bp., 1982)
B. G. a nemzetközi nyelvről. Szerk. Benczik Vilmos. (Bp., 1987)
A magyar igeragozás története. (Bp., 1990)
tankönyvei: Francia nyelvkönyv. 1–2. Reáliskolai tankönyv. (Bp., 1926–1927)
Francia nyelvkönyv. 1–2. Reálgimnáziumi tankönyv. (Bp., 1926–1927)
Francia irodalmi olvasókönyv. 1–2. (Bp., 1928–1930).

Irodalom

Irod.: Benkő Loránd: B. G. (Magyar Tudomány, 1976)
Szathmári István: B. G. és a magyar nyelvtudomány. (Nyelvtudományi Közlemények, 1978)
Kálmán András–Szabics Imre: B. G. romanisztikai munkássága. (Bp., 1988)
B. G.-centenáriumán. Szerk. Békési Imre, H. Tóth Imre. (Szeged, 1994)
B. G.-emlékkönyv születésének 100. évfordulója alkalmából. Szerk. E. Abaffy Erzsébet, B. Lőrinczy Éva, Szathmári István, (Bp., 1994)
Szathmári István: B. G. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1995)
Szeli István: Egy tudományos világkép gyökerei. Életrajzi B. G. ifjúkoráról. B. G. ifjúkori versei. (Újvidék, 1996)
Kardos István: Egy nagy magyar nyelvész B. G. (Ezredvég, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője