Család

Sz: Csiszár Rozália.

Életút

Az MSZDP, ill. az SZDP tagja (1925-től). A II. vh. után az SZDP pártalkalmazottja (1945-től), az Adminisztrációs és Pénzügyi Osztály vezetője (1946–1947), a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára (1947. aug. 13.–1948. aug. 31.), egyúttal államtitkári rangban az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke is (1947. nov. 1.–1948. aug. 31.). Az MDP tagja (1948-tól). Az SZDP országgyűlési képviselője (Országos lista, 1947–1949), a Közgazdasági és Közlekedésügyi Bizottság elnökhelyettese. Az Állami Biztosító vezérigazgató-helyettese (1949–1950). Államellenes szervezkedésben való részvétel koholt vádjával letartóztatták, 15 év börtönre ítélték (ebből 5 évet letöltött, magánzárkában: 1950–1955; szabadult: 1955; a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában felmentett, rehabilitálták: 1956). Nyugdíjasként a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátó-ipari Dolgozók Szakszervezetében (KPVDSZ) dolgozott. Az Általános Kereskedelmi és Ipari Rt. (1945–1947) és a Szén- és Olajipari Rt. igazgatóságának tagja (1946–1947). Az SZDP-n belül gazdasági ügyekkel fogl. A párton belül kezdeményezte, hogy az SZDP hozzon létre közös vállalatokat, ill. vállalkozásokat a szociáldemokráciával együttműködni szándékozó magántőkésekkel. Egyik elkészítője volt a Pártvállalatok átszervezése című dokumentumnak (1946 dec.; a tervezetet a Politikai Bizottság elfogadta: 1946. dec. 21.). Az SZDP külső gazdasági-pénzügyi tevékenységének a felügyelője (1947-től). Országgyűlési képviselőként a bauxitbányászat és az alumíniumtermelés államosításáról, ill. a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat előadója.

Elismerés

Tanácsköztársasági Emlékérem (1959).