Bárány Tamás
Bárány Tamás

2025. február 9. Vasárnap

Bárány Tamás

író

Születési adatok

1922. március 21.

Budapest

Halálozási adatok

2004. november 10.

Budapest


Iskola

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán tanult (1941–1943), a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, művészettörténet és régészet szakon végzett, bölcsészdoktori okl. szerzett (1946).

Életút

Budapest székesfőváros tisztviselője (1941–1945), a Világosság munkatársa (1945), könyvtáros (1946–1947), a Budapest című lap segédszerkesztője (1947–1948), az Új Magyar Könyvkiadó (1950–1951), a Magvető Könyvkiadó lektora (1955–1956). A Magyar Írók Szövetsége ellenőrzőbizottságának elnöke (1956–1957), az érdekvédelmi bizottság elnöke (1968–1986), a választmány tagja (1970-től), a Szerzői Jogvédő Hivatal elnökségi tagja (1970–1989), az Írók és Zeneszerzők Nemzetközi Szövetsége Irodalmi Tanácsa tagja (1972–1988), az Irodalmi Alap vezetőségi tagja (1975–1991), a PEN Club alelnöke (1989-től). Költőnek készült, 15 éves korában jelent meg első verseskötete (1937); majd korai prózáját a II. vh. hatására a szürrealizmus jellemezte (1945-ig). Később olvasmányos stílusú, realista technikájú regényeivel, fiktív riportregényeivel aratott sikereket. Azok közé az írók közé tartozott, akik a Nyugat harmadik–negyedik prózaíró nemzedékének törekvéseihez igazodva saját generációjuk útját, tájékozódását és világnézeti elhelyezkedését mérték fel, az elbeszélést a nyilvános gondolkodás és számvetés alkalmának tekintették, és a modern regény – elsősorban a francia irodalom – technikai újításain okulva dolgoztak. A modernebb regénytechnika adaptálása azonban csak fiatalkori kaland lehetett, időközben megtörtént az irodalmi fordulat, Bárány Tamás is a realista módszer vonzásában tájékozódott. 1953-ban megjelent Húsz év című regénye az úgynevezett „nagyrealizmus” koncepcióját próbálta megvalósítani, nagyszabású epikus tárgyat választott, totális ábrázolásra törekedett. A magyar munkásosztály két évtizedes életének, sorsának extenzív bemutatását kísérelte meg, a történelmi mozgás erővonalait, az osztály rétegeinek és emberi típusainak életét akarta megvilágítani, arra törekedve, hogy figyelmének köréből lehetőleg semmi se maradjon ki. Írt történelmi témájú ifjúsági regényt (Rákóczi zászlai, 1955), humoros-szatirisztikus könyvet (Kormányválság Paranában, 1955). Egyik legjobban sikerült műve a Város, esti fényben (1968) c. „közösségi regénye” az országjárás tapasztalata, a riporteri figyelem nyomán született, fiktív kerettörténete szerint az író arra készült, hogy önálló könyvben örökítse meg egy születő nagyváros, Fűzfőpatona életét. Könnyed elbeszélő stílusa, szituációteremtő készsége gyakran igényes témaválasztással, közéleti érzékenységgel párosult. Stílusában és szerkesztésmódjában Kosztolányi Dezsőt tekintette mesterének, csattanós, kihegyezett novellaépítkezését ugyancsak a „nyugatos” elbeszélő irodalom hatása nyomán alakította ki. Novelláiban (Téves kapcsolás, 1969) gyakran az ironikus, szatirikus hang uralkodott. Szívesen mondott példázatokat, akár meseszerű parabolát, amely az Ezeregyéjszaka kellékeinek és díszleteinek játékos felhasználásával jelenítette meg a köznapi élet apró emberi konfliktusait (Palackposta, 1968). Iróniája gyakran a pesti kispolgár életvitelét és gondolkodását pellengérezte ki. Fényes rokonság (1972) című regényében groteszk történet keretében leplezte le a kispolgári önzést és idegenmajmolást. Szerette a meglepő, kalandos történeteket. A Nagy idők tanúja (1974) című könyve ironikus pikareszkregény, amely egy mások hiszékenységéből élő kalandor sikereit és kudarcait meséli el. Az Emberi hang (1975) című novelláskötetében is a szatirikus előadásmód, a groteszk iránt megnyilvánuló érdeklődés uralkodik. A komédia mögött gyakran tragikus összeütközések rejlenek, az író egyszerre érez szánalmat és fölényt mulatságos hősei iránt. Irodalmi paródiákat is írt.

Emlékezet

Életműsorozata 1984-től jelenik meg.

Elismerés

József Attila-díj (1954 és 1969), Gábor Andor-díj (1972), SZOT Díj (1979), a Művészeti Alap Irodalmi Díja (1993), Fábry Zoltán-díj (1994), Arany János-díj (1996), Fityisz Díj (1997), Artisjus Díj (2002).

Szerkesztés

A Világosság munkatársa (1945), a Budapest című lap segédszerkesztője (1947–1948), az Új Magyar Könyvkiadó (1950–1951), a Magvető Könyvkiadó lektora (1955–1956).

Főbb művei

F. m.: Álomváros. Versek. (Bp., 1937)
Szélcsend. Reg. (Bp., 1943)
És megindulnak a hegyek. Reg. (Bp., 1947)
Válj bennem verssé! Versek. (Bp., 1948)
Farkasok. Reg. (Bp., 1952)
Fiatalok. Színmű. (Bp., 1953)
Húsz év. Reg. (Bp., 1953)
Kormányválság Paranában. (Bp., 1955
2. kiad. Államcsíny Paranában címmel Bp., 2002)
Rákóczi zászlai. Reg. (Bp., 1955)
Csigalépcső. Reg. (Bp., 1956
németül: Berlin, 1976)
Sírás. Elb.-ek. (Bp., 1957)
Rettentő Misi. Ifj. reg. (Bp., 1958)
Róka Rudi a falurossza. Verses képeskönyv. Németh Istvánnal. (Bp., 1959)
Apátlan nemzedék. (Bp., 1960
cseh nyelven: Prága, 1965)
A fiam nem a lányom. Kisregények és elb.-ek. Bp., 1964)
…és így írunk mi. Irodalmi paródiák. (Bp., 1965)
Ágytól asztaltól. Reg. (Bp., 1967)
Sziget. Reg. (Bp., 1967)
Palackposta. Mesék felnőtteknek. (Bp., 1968)
Város esti fényben. Reg. (Bp., 1968
franciául: Párizs, 1976
oroszul: Moszkva, 1978
lengyelül: Varsó, 1980)
Futótűz. Keserű komédia. (Bp., 1969)
Téves kapcsolás. (Bp., 1969)
Velünk kezdődik minden. Reg. (Bp., 1969)
Fényes rokonság. Reg. (Bp., 1972)
Emberi hang. Novellák. (Bp., 1975)
Kitagadottak. Reg. (Bp., 1975)
A bíró története. Reg. (Bp., 1978
németül: Berlin, 1988)
Félszárnyú pegazus. Irodalmi paródiák. (Bp., 1982)
Zsonglőrök. Regények. (Bp., 1982)
A fészek melege. Reg. (Bp., 1983)
Fortuna kegyeltje. Kisreg. és elb.-ek. (Bp., 1983)
Rongyszőnyeg. Reg. (Bp., 1987)
Villanófény. Visszaemlékezések. (Bp., 1987)
Kutyaharag. Reg. (Bp., 1990)
Trójában háború volt? (Bp., 1992)
Megjelenés fehér szmokingban. Reg. (Bp., 1993)
A világ közepe. Ifj. reg. (Bp., 1993)
Két emberöltő. A szerző válogatása életművéből. (Bp., 1994)
A férfi Názáretből. Reg. (Orpheus Könyvek. Bp., 1997)
Kis magyar irodalomtöri. Vál. paródiák. Ill. Sajdik Ferenc. (Bp., 1998)
Zsibvásár. Versek prózában. (Bp., 2000)
Válogatott novellák. (Bp., 2000)
Lázadók. Három reg. (Bp., 2002)
Nagy idők tanúja. (Bp., 2003).

Irodalom

Irod.: Zsugán István: Látogatóban B. T.-nál. (Élet és Irodalom, 1969. 50.)
Beke Albert: B. T. öt könyvéről. (Kortárs, 1970)
Vidor Miklós: B. T. köszöntése. (Kortárs, 1982)
B. T.: Egy írói indulás emlékeiből. (Kritika, 1986).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője