Barankovics István
Barankovics István

2022. január 17. Hétfő

Barankovics István

politikus

Születési adatok

1906. december 13.

Polgár, Szabolcs vármegye

Halálozási adatok

1974. március 13.

New York, York


Család

Sz: Barankovics István (1879–1939) kántortanító Polgáron, Bartha Erzsébet tanítónő (1879–1936). F: 1937-től Stern Lívia (1907– 1995). Testvérei: Barankovics Erzsébet (1908–1987), Barankovics Sarolta (1910–1968), Barankovics László (1913–1980), Barankovics Irén (1915–1983).

Iskola

Az egri ciszterci főgimnáziumban éretts. (1925), a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi tanulmányait folytatott (1925–1929), tanulmányait megszakítva újságíró lett, majd államtud. doktori okl. szerzett (1944).

Életút

A Deák Ferenc Társas Kör lapjának, Az Ország Útja c. államtudományi és nemzetpolitikai folyóiratnak társszerkesztője (Dessewffy Gyulával, 1937. márc.–1943. máj.), a Kis Újság segédszerkesztője, majd külpolitikai rovatvezetője (1940), az Esti Kis Újság szerkesztője (1941–1944), a Magyar Nemzet felelős szerkesztője és kiadója (1943. máj.–1944. márc.). A II. vh. után a Keresztény Demokrata Néppárt, ill. a Demokrata Néppárt (DNP) alapító igazgató bizottságának tagja (1944. okt.–1945. febr.), a párt főtitkára és három tagú intézőbizottságának tagja (1945. febr.–máj.). A DNP Hazánk című lapjának főszerkesztője (1945. okt.–1949. jan.). Pártja listavezetőjeként ogy.-i képviselő (Győr, 1947–1949). A politikai nyomás hatására nyilatkozatban bejelentette a párt megszűnését (1949. febr. 2.), és elmenekült az országból. A magyar emigráció egyik jelentős vezetőjeként Ausztriában (1949–1951), majd az USA-ban élt (1951-től). A salzburgi menekültügyi iroda vezetője (1949–1950), a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságának tagja (1950–1957), a vallás- és közoktatásügyi bizottság vezetője (1951–1957), a Magyar Keresztény Népmozgalom bizottsági tagja (1949–1955). Egykori pártja az emigrációban egyesült a Közi-Horváth József vezette Keresztény Népmozgalommal (Magyar Keresztény Népmozgalom néven, 1951. szept.), majd híveivel kivált és újjászervezte a Keresztény Demokrata Néppártot (1955). Az emigráció művelődési elveinek kidolgozója (Az emigráció kultúrpolitikai programja, 1952). A Magyar Bizottság tagja (1958-tól), a New York-i Kelet- Európai Kereszténydemokrata Unió elnöke (1958-tól). Egyetemi tanulmányai alatt a Szent Imre Kollégium tagja, az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség főtitkára (1928– 1929). Politikai pályafutását a katolikus diákok szociális reformokat sürgető táborában kezdte. A katolikus ifjúsági értelmiség vezetőjeként radikális födreformot javasolt (1929), később legitimista alapon élesen szembehelyezkedett a bal- és a jobboldali radikalizmussal. A II. vh. idején kapcsolatot tartott az antifasiszta körökkel, csatlakozott a Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívásához (1942. márc.). A nyilas uralom idején bujkálni kényszerült (1944. okt.–1945. febr.). A II. vh. után a Keresztény Demokrata Néppárt, ill. a Demokrata Néppárt (DNP) alapító igazgatóbizottságának tagja (1944. okt.–1945. febr.), a párt főtitkára és három tagú intézőbizottságának tagja (1945. febr.–máj.). A DNP 1945 nyarán a gr. Pálffy József elnök és a Barankovics által vezetett szárnyra szakadt, szept.-ben az Országos Nemzeti Bizottság Barankovics csoportjának adott engedélyt a törvényhatósági és az ogy.-i választásokon való indulásra. Pártját egy modern, Nyugat-európai értelemben vett kereszténydemokrata párttá kívánta formálni. Elismerte a köztársasági államformát, a földreform szükségességét, figyelembe véve a magyarországi realitásokat, szükségesnek tartotta a Szovjetunióval való jóviszony megőrzését. Nézeteivel éles ellentétbe került Mindszenty József esztergomi érsekkel. Ellenzéki programját híres győri beszédében fejtette ki (győri kiáltvány, 1947. aug. 10.). Az 1947. aug.-i választásokon a DNP a győztes MKP mögött (ún. kékcédulás választások) a második helyet szerezte meg. A legnagyobb parlamenti ellenzéki párt vezéreként konstruktivitásra, kompromisszumos megoldásokra törekedett; részt vett az egyház és az állam között az iskolák államosításáról folyó tárgyalásokon (1948. máj.). A DNP 1947. aug. 31-én, a választásokon több mint 800 ezer szavazatot kapott, s így a polgári oldal legerősebb pártja lett, az Országgyűlés negyedik legnagyobb frakciója lett (ő maga hat helyen is szerzett mandátumot!). A Dinnyés-kormány programvitájában a külpolitikai célokat a puszta létezésen túl, a független államiság és a határokon túli magyarok jogainak biztosításában határozta meg. A szabad vallásgyakorlást nem pusztán magánügynek, lelkiismereti kérdésnek, hanem fontos közszabadságnak tekintette. Kérte a svábok kitelepítésének felfüggesztését. 1948 tavaszán többször is kifejtette, hogy a DNP nem támogat semmiféle olyan kezdeményezést, amely az egyház és az állam történetileg kialakult jogviszonyát megbolygatja. 1948 nov.-ében még ő nyitotta meg a párt keresztény világnézeti akadémiáját. A Dobi-kormány programja feletti vitában elmondott utolsó ogy.-i beszédében (1948. dec.) élesen támadta a tervgazdálkodás és a kollektivizálás irányába mutató kormánypolitikát, ill. a hatalom koncentrációját. Miután pártja megtagadta a hamis vádak alapján letartóztatott Mindszenty bíboros elítélését (1949. jan.), már nem vett részt a törvényhozás munkájában: a politikai nyomás hatására nyilatkozatban bejelentette a párt megszűnését (1949. febr. 2.), és elmenekült az országból.

Emlékezet

Hamvai New Yorkban nyugodtak, míg 2001. dec. 13-án, születésének 85. évfordulóján, a Fiumei úti temetőben, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által adományozott díszsírhelyen, feleségével együtt végső nyugalomra helyezték. Síremlékét (Varga Lászlóével együtt) a Fiumei Nemzeti Sírkertben avatták fel (2007. márc. 12.). Emlékére a KDNP és a Barankovics-alapítvány Barankovics-emlékérmet alapított (1990).

Elismertség

A két vh. között a Bartha Miklós Társaság, ill. az abból kivált Wesselényi Reform Klub vezetőségi tagja (1928–1931), a Prohászka Ottó Társaság alapító tagja (1931). A Grieger-féle Legitimista Néppárt, a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége tagja, a Deák Ferenc Társas Kör alapító tagja.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1947).

Szerkesztés

A Deák Ferenc Társas Kör lapjának, Az Ország Útja c. államtudományi és nemzetpolitikai folyóiratnak társszerkesztője (Dessewffy Gyulával, 1937. márc.–1943. máj.), a Kis Újság segédszerkesztője, majd külpolitikai rovatvezetője (1940), az Esti Kis Újság szerkesztője (1941–1944), a Magyar Nemzet felelős szerkesztője és kiadója (1943. máj.–1944. márc.). A Demokrata Néppárt (DNP) Hazánk című lapjának főszerkesztője (1945. okt.–1949. jan.). A Demokrácia Könyvtára (1946) és a Kis Magyar Könyvtár szerkesztője (1951). Emigrációs írásai elsősorban a Katolikus Szemlében, a Látóhatárban, a Hírünk a Világban, a Délamerikai Magyar Hírlapban, az Új Európában és a The Hungarian Quaterly-ben jelentek meg.

Főbb művei

F. m.: Petőfi útján. Többekkel. (Bp., 1942)
Programbeszéd a Demokrata Néppárt 1945. szeptember hó 25-iki értekezletén. (Bp., 1945)
Keresztény demokrácia. Mit akar a Demokrata Néppárt? (Bp., 1947)
Die Grosse Warnung. Többekkel. (Zürich, 1949)
Pártiskola. (Salzburg, 1951)
B. I. előterjesztése az emigráció kulturális programmja tárgyában a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának … ülésén. (New York, 1952)
Az ún. nemzeti képviselet kérdéséről. (Bp., 1957)
Sorsdöntő elhatározások sorsdöntő évek előtt. (New York, 1959)
Egyetemes zsinat és vasfüggöny. (New York, 1962)
A katolikus hit és az Egyház helyzete Magyarországon. (New York, 1963)
A kereszténydemokráciáról. 1–20. (Katolikus Szemle, 1989)
B. I. családi levelei az emigrációból Nagykállóba. (Nyíregyháza, 2000)
Híven önmagunkhoz. B. I. összegyűjtött írásai a kereszténydemokráciáról. Szerk. Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós. (Bp., 2001)
Demokrácia, egyház, szabadság. B. I. írásai. Szerk. Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós. (Bp., 2002).

Irodalom

Irod.: Gergely Jenő: B. I. (Politikuspályák. Szerk. Sánta Ilona Bp., 1984)
Gergely Jenő: István Barankovics. (Annales Universitatis Scientiarium Budapestiensis. Sectio Historica, 1985)
Dessewffy Gyula: Emlékezés B. I.-ra. (Vigilia, 1990)
Szabó Miklós: Mindszenty és Barankovics. (Beszélő, 1991)
Szerencsés Károly: Akit Mindszenty nem szeretett. B. I. (Ring, 1992)
B. I. levelei Szőnyi Zsuzsához. Közzétette Szőnyi Zsuzsa. (Távlatok, 1993)
Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József hercegprímással keletkezett konfliktusáról. (Századok, 1993)
Az idő élén jártak. Kereszténydemokrácia Magyarországon 1944–1949. Szerk. Kovács K. Zoltán, Rosdy Pál (Bp., 1996)
Gergely Jenő: A politika poétája. (Magyar Nemzet, 1996. 291.)
B. I. öröksége. A modern magyar kereszténydemokrácia atyja. Szerk. Kovács K. Zoltán, Rosdy Pál (Bp., 1997)
Jezsó Ákos: Voksok és keresztek. A KDNP kálváriája, avagy a rendszerváltás dokumentumregénye. (Bp, 2002)
M. K. J.–Sz. R.: B. I. (Az 1947. évi országgyűlés almanachja. Bp., 2005).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője