Iskola

Középiskoláit Makón végezte, a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1907), magyar–német szakos tanári okl. (1908), a magyar köznevelés története és problémái tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1935).

Életút

A pécsi városi felsőkereskedelmi iskola, ill. 1939-től kereskedelmi középiskola h. (1906–1909), r. tanára (1909–1943), c. igazgatója (1931-től); közben az iskola internátusának vezetője is (1918–1922). A pécsi tankerület tanulmányi felügyelője (1937–1943). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára (1935–1949). Neveléselméleti és neveléstörténeti kérdésekkel fogl. 1941-ben tervezetet készített a tehetségesek külön iskolájáról, amelynek alapelveit már korábban, A nemzeti közszellem pedagógiája (1927) c. művében kidolgozta. Véleménye szerint a nevelés középpontjában az ún. nemzeti közösség áll; ebből vezette le a tehetségek kiválasztásának és a tehetségek kötelezettségének elvét. Elgondolásának sikerét a közérdek feltétlen elsőbbségében látta az egyéni érdekkel szemben. A kiválasztott tehetségek – a támogatásért cserébe – kötelesek elfoglalni az ún. nemzeti közszellem kultúrájában a részükre kijelölt helyet. Pedagógiai eképzelései a totális államra utaló jellegzetességeket mutatták.

Elismertség

A Katolikus Középiskolai Tanáregyesület választmányi tagja.

Elismerés

Az MTA Halmos-díja (1926).