Iskola

Csurgón tanítói képesítést szerzett (1874).

Életút

Kivadáron gr. Somssich Adolfnál tanító (1874–1875), Hegykőn (Sporon vármegye) kántortanító (1875–1876), a vasvári fiúiskola főtanítója, a gazdasági és ipariskola igazgatója (1876–1920); közben mint katona részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásában (1878). A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt, a kommün bukása után, hajszát indítottak ellene (1919), ezért nyugdíjaztatta magát és Szombathelyre költözött (1920). Vas vármegye tűzrendészeti felügyelője (1920–1930), a Vasvármegyei Tűzoltó Szövetség elnökségi tagja.

Zeneszerzéssel is foglalkozott, táncdarabjai, népdalátiratai főként az Orpheus c. lapban jelentek meg. Híres volt művészi orgonajátékáról, a pécsi Angster-gyár számára több manuális orgonát tervezett.

A taktikai tűzvédelem neves szakembere, Vasvárt és több falut mentett meg a teljes megsemmisüléstől. Közbenjárására hg. Festetics Tasziló 19 falu lakosainak birtokaiból olcsón juttatott földet (1912). Vasváron fogyasztási és értékesítési szövetkezetet is alapított.

Emlékezet

Mellszobra (bronz-beton, Marosits István alkotása) Vasváron látható.

Szerkesztés

A Sopron (1875–1876), a Vasmegyei Lapok (1876-tól), a Vasmegyei Tanügyi Értesítő és Néptanítók Lapja (1879–1880), a Vasmegyei Közlöny munkatársa (1885-től), a Kántorok Lapja (1889) és a Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlöny szerkesztője (1893-tól). Cikkei a fentieken kívül még elsősorban a Tűzrendészeti Lapokban (1892-től), a Tűzoltó Közlönyben (1897-től) és a Tűzrendészeti Közlönyben (1908-tól) jelentek meg.