Bányai Elemér
Bányai Elemér

2024. december 8. Vasárnap

Bányai Elemér

újságíró, író, szerkesztő

Névváltozatok

Zuboly 

Születési adatok

1873. augusztus 22.

Szamosújvár, Belső-Szolnok vármegye

Halálozási adatok

1915. április 2.

Oblasce, Uzsoki-hágó

Temetési adatok

1915. szeptember 19.

Budapest

Kerepesi út


Család

Örmény katolikus családból származott. Sz: Bányai Tivadar, ifj. (†1883) városi alkapitány, Balla Katalin (†1880) tanítónő. Négy leánytestvére közül kettő élte meg a felnőttkort: Horváth Ferencné Bányai Gratiana és Forgács Tivadarné Bányai Blanka. F: 1904-től Czech Júlia Lotti (1884–1907).

Iskola

Korán árvaságra jutott, a szamosújvári Világosító Szent Gergely örmény katolikus fiúárvaházban nevelkedett (1883–1887), a máramarosszigeti református líceumban (1887–1889), a kolozsvári piarista főgimnáziumban tanult (1889–1893), Kolozsvárott éretts. (1893). A 21. honvéd gyalogezred önkéntese (Kolozsvárott, 1894–1895), leszerelése után tiszti vizsgát tett (1896), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magyar–francia szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1901).

Életút

Szamosújvárott közjegyzői irodában és a helyi adóhivatalban tisztviselő (1895–1896), egyetemi évei alatt a Magyar Polgár, a Kolozsvári Lapok és az Ujság segédszerkesztője (1896–1901). Tanulmányai befejezése után a Szamosujvári Közlöny alapító szerkesztője (1901–1903), majd a szamosújvári Világosító Szent Gergely örmény katolikus fiúárvaház nevelője (1903–1904). Felköltözött Budapestre (1904). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) díjnoka (1904–1914) és a Magyar Nemzet szerkesztője (1910–1912), a Magyarország belső munkatársa (1914–1915).

Újságíróként elsősorban a magyar irodalom és történelem jelentős személyiségeiről írt, ill. széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki, armenisztikával, örmény folklórral foglalkozott. Összegyűjtötte és kiadta a magyarországi örmények anekdotáit, feldolgozta a Pesti Hírlap történetének első évtizedeit, lefordította Jules Verne (1828–1905) néhány népszerű regényét.

Írásai túlnyomó többsége a tudományos dolgozat, a történelmi életrajz és a népszerű ismeretterjesztés határát járták be. A főváros krónikásaként tartották számon, gyakran azonban csak Pest funerátorának hívták. Funerátor az a korabeli tisztviselő volt, akinek a feladata a haláleset bejelentésétől, az anyakönyveztetésen keresztül a temetés lebonyolításáig tartott. Legfontosabb kötelessége azonban az elhunyt életiratának az összeállítása volt, amely kiterjedt a megboldogult családi körülményeinek rögzítésére, tevékenységének összeállítására, munkásságának méltatására. Az életirat alapja lett a gyászbeszédnek, amelyet a pap mondott el a gyászoló rokonok előtt. Bányai Elemér tíz éven át írta nekrológjait, sajátos hangú, munkásság-összegző életiratait Budapest székesfőváros híres, kevésbé híres és hírhedt személyiségeiről. De még ennél is többet tett Zuboly! Nemcsak életutakat ismertetett, de megírta a lebontásra ítéltetett fővárosi épületek „életiratait“ is, összegyűjtötte és részben közzétette mindazokat az irodalom- és művelődéstörténeti érdekességeket, amelyek Pest ún. belső kerületeinek ismertebb házaihoz fűződtek. Több emléktáblát maga is kezdeményezett, s jóllehet a fogalmat ilyen formán még nem ismerte, mégis elsőként határozta meg az irodalmi emlékhelyek jelentőségét, tkp. ő volt a magyar emlékezetkultúra első kutatója!

Emlékezet

A polgári radikálisok csoportjának tagja, Ady Endre (1877–1919) hűséges barátja és fegyvertársa volt: a költő neki írta a Négy-öt magyar összehajol c. versét. Halálhírére két versében is búcsúzott tőle (Szegény Zuboly emlékére és a Zuboly emléktáblájára). Az I. világháborúban, a 23. honvéd gyalogezred tartalékos tisztjeként harcolt, az Uzsoki-szoros körüli harcokban esett el. Komarnikiban temették el, ám a Budapesti Újságírók Egyesülete (BÚE) elhatározta, hogy sírját felkutatja, hazahozatja (1915. ápr. 17-én). Miután kalandos körülmények között megtalálták és Budapestre hozatták az ideiglenes koporsóját, a Kerepesi úti Temetőben (= Fiumei út), a hősök parcellájában, katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra (a gyászbeszédet Prohászka Ottokár székesfehérévári püspök mondta, 1915. szept. 19-én; a Martinovics-páholy nevében Jászi Oszkár búcsúztatta, 1915. szept. 26-án). Síremlékét évekkel később Kallós Ede szobrászművész, arcképét Czigány Dezső festőművész készítette el (mindkettőt a BÚE megbízásából). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Összegyűjtött munkáit szintén a BÚE jelentette meg (1916-ban; a kötetet Mikes Lajos szerkesztette). Munkássága alig ismert, jóllehet néhány éve az Országos Örmény Önkormányzat gondozásában válogatás jelent meg írásaiból (Az örmény metropolisz címmel, 2001-ben). Zuboly írói álnevét Shakespeare hősétől kölcsönözte (Szentivánéji álom), néhány írása Sisakos néven is megjelent. Emlékét Budapesten, a XVI. kerületben (= Sashalom) utca is őrzi, ahol emléktábláját is elhelyezték (Bányai Elemér utca 1.). Törzshelyén, a Centrál-kávéházban, halála után megalakult a Zuboly-terem.

Szerkesztés

A Tolnai világtörténelme szerkesztője (1908–1914). Írásai a fentieken kívül még az Ellenzékben (1899–1905), az Arméniában (1902–1906), a Pesti Hírlapban (1904–1912), a Hazánkban (1905), a Magyar Könyvszemlében (1905), a Vasárnapi Ujságban (1905–1914), a Politikai Hetiszemlében (1905–1907), Az Országban (1906), a Budapesti Hírlapban (1906), a Független Magyarországban (1906), A Korban (1908), a Nyugatban (1908), A Polgárban (1910), a Huszadik Században (1910–1912), a Debreceni Szemlében (1913), a Könyvtári Szemlében (1913), az Uj Nemzedékben (1914), a Magyarországban (1914–1915) és az Uj Időkben jelentek meg (1914–1915).

Főbb művei

F. m.: Lisznyai Kálmán élete. Monográfia és egy. doktori értek. is. (Kolozsvár, 1901)
Örmény anekdoták és egyéb apróságok. I–III. köt. Összegyűjtötte B. E. (Szamosújvár, 1902)
A szamosújvári és beodrai gróf Karátsonyi család története. Sisakos álnéven. (Szamosújvár, 1902)
Barcsay Domokos képviselőházi és egyéb adomái. Sisakos álnéven. (Bp., 1905)
A Toldi-trilógia eredeti kéziratai a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1–3. (Magyar Könyvszemle, 1906)
Rákóczi hadserege. (Rákóczi-album. A Pesti Napló kiadványa. Bp., 1907)
Magyar írók levelei. Esztegár Lászlóval. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1907)
A Pesti Hírlap harminc éve. (Bp., 1908)
A Pesti Napló albuma. (Bp., 1908)
A Századok név- és tárgymutatója. Naményi Lajos kéziratának felhasználásával (Bp., 1908)
Petőfi művei. (Petőfi-album. A Pesti Napló kiadványa. Bp., 1908)
Meltzl Hugó. (Nyugat, 1908)
Jókai művei. (Jókai-album. A Pesti Napló kiadványa. Bp., 1909)
Napoleon életének regénye. (Napoleon-album. A Pesti Napló kiadványa. Bp., 1912)
A könyvgyűjtés. – Kont Ignác hagyatéka. (Könyvtári Szemle, 1913)
Zuboly könyve. Bányai Elemér vál. munkái. Összeáll. Mikes Lajos. (Bp., 1916)
Híres gyerekek. (Benedek Elek Kiskönyvtára. 184. Bp., 1917)
Az örmény metropolisz. Cikkek, anekdoták. Szerk. Németi Rudolf. (Az Országos Örmény Önkormányzat kiadványa. Bp., 2001)
Szongott Kristóf. (Erdélyi örmény gyökerek, 2007)
Örmény király – magyar király. (Erdélyi örmény gyökerek, 2010)
ford.: Verne Gyula: Bombarnac Claudius. Egy hírlaptudósító jegyzetfüzete. Regény. A rajzokat Vedrődi István készítette. Aranyozott, festett, egészvászon kiadás. (Verne Gyula összes művei. Bp., é. n.
Új kiad. 2004)
Verne Gyula: Dél csillaga. Regény. Ford. Geiger Richárd rajzaival. (Verne Gyula összes művei. Bp., 1923).

Irodalom

Irod.: Vajda János: Zuboly, a régi Pest funerátora. (Budapesti Napló, 1937. 608.)
Király István: A névtelenség halhatatlansága. (Kortárs, 1967
K. I.: Irodalom és társadalom. Bp., 1976)
Gazsó Rita: Zuboly, a XIX. századi Pest krónikása. (Magyar Nemzet, 2003. aug. 20.).

Megjegyzések

Valamennyi lexikon téves születési adata: 1875. aug. 21.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője