Család

Sz: Bánó Imre az OTI fiókvezetője, Marton Margit műszaki rajzoló. F: 1967-től Tamásy András gépészmérnök. Testvére: Bánó Imre gépészmérnök, Szabady Miklósné Bánó Katalin adminisztrátor. Fia: Tamásy Márton (1971. márc. 26.).

Iskola

Az újpesti Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban éretts. (1960), a BME Gépészmérnöki Karán épületgépész-mérnöki okl. (1965), klímatechnikai szakmérnöki okl. szerzett (1979), a műsz. tudomány kandidátusa (1990).

Életút

Az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat (ERőTERV) tervező mérnöke (1965–1970), a Teszöv Tervező Iroda Épületgépész Szakosztályának vezetője (1970–1974), a Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV) II. sz. Irodáján a Légtechnikai Szakosztály vezetője (1974–1977), a Bútoripari Fejlesztési Vállalat vezető tervezője és szintén a Légtechnikai Szakosztály vezetője (1977–1988); közben az MTA–TMB-n Jászay Tamás aspiránsa (a BME Hő- és Rendszertechnikai Intézetében, 1982–1985). A Papíripari Vállalat Kutatóintézetének tud. munkatársa (1988–1995), a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, ill. a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar egy. tanára (1995. júl. 1.–2003). A Salfordi Egyetem Hőszivattyú-kutató Laboratóriumának vendégkutatója (1984).

Épületgépészeti–energiagazdálkodási kutatásokkal foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén ő tervezte a Gagarin Hőerőmű épületgépészeti berendezéseit, ill. az erőmű állandó helyszíni művezetését végezte (1968–1970), majd részt vett könnyűszerkezetes csarnokok és pavilonok installációjában és telepítésében. Később érdeklődése az energiatakarékos légtechnikai berendezések és rendszerek tervezése, ill. bútoripari és faipari környezetvédelmi-légtechnikai kutatások felé fordult. A környezetvédelem helyzete a bútoriparban című minisztériumi kutatásfejlesztési program vezetőjeként jelentős eredményeket ért el a gáz-, a zaj- és a porszennyeződések kvalitatív vizsgálata terén.