Család

Sz: Banga Sámuel, Berényi Mária Róza. F: Baló József (1895–1979) orvos, patológus, az MTA tagja. Fia: Baló-Banga Mátyás (1947) orvos, bőrgyógyász, allergológus.

Iskola

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Karán bölcsészdoktori okl. szerzett (1929); közben a bécsi tudományegyetemen biológiát és kémiát tanult (1925–1927), az enzimek kémiája tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1940), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1956).

Életút

A szegedi Ferenc József, ill. Horthy Miklós Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetében Szent-Györgyi Albert gyakornoka, tanársegéde (1930–1946), magántanára (1940–1946), ny. rk. tanára (1946). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE Biokémiai Intézet intézeti tanára (1946–1952), egy. docense és az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet Kémiai Laboratóriumának vezetője (1952–1971), a SOTE Gerontológiai Kutatócsoport tud. tanácsadója (1971-1989). Bécsben (1932), Liége-ben (1938) és Oxfordban járt hosszabb tanulmányúton (1939).

A sejtlégzés biokémiájával fogl., tisztázta a C4 dikarbonsavak katalitikus szerepét. Tudományos pályafutásának kezdetén, Szegeden Szent-Györgyi Albert közvetlen munkatársaként résztvett a C-vitamin kristályos előállításában (1934), majd ún. viszkozitási és miozin-előállítási kísérleteket folytatott és az ún. katatorulin-effektust gyógyította B1 vitaminnal galambokon (1939–1944). A BOTE-n bekapcsolódott Baló Józsefnek az ateroszklerózisra vonatkozó kísérleteibe, felfedezték a hasnyálmirigy elasztáz enzimét és tisztázták szerepét az érelmeszesedésben (1950-es évek). Nemzetközileg jelentősek még a kollagén szerkezetére és funkciójára vonatkozó megállapításai (1955-től), izomkutatásai során elsőként izolálta a minden eukariótasejtben megtalálható struktúrfehérjét, az aktint. Végül a vér lipoproteinjeinek elváltozásait kutatta idős emberekben (1980-as évek). Szent-Györgyi Albertre vonatkozó tudománytörténeti tevékenysége is jelentős.

Elismertség

Az MTA Biokémiai Bizottság elnöke (1968–1970). A Magyar Kémikusok Egyesülete Biokémiai Szakosztályának vezetőségi tagja (1955-től). Az International Union of Biochemistry (1955-től), a Biochemical Society (1958-tól) és a hallei Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagja (1962-től).

Elismerés

Kossuth-díj (a rugalmas rostokat emésztő új enzim, az elasztáz felfedezéséért; Baló Józseffel 1955), Hári Pál-emlékérem (1975), Szent-Györgyi Albert-emlékérem (1987).

Szerkesztés

Az Excerpta Medica: Gerontology and Geriatrics (1957-től) és a Connective Tissue Research c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1970-től).