Család

Sz: Balogh Sándor államhivatalnok, majd a budai lottó igazgatója, Deáky Lilla (†1859).

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen három évig filozófiát tanult, tanulmányait nem fejezte be.

Életút

A Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok tárcarovatának munkatársa (1875–1876), a Nemzeti Hírlap ún. újdonsági és kritikai rovatának szerkesztője (1876–1879), a Pesti Hírlap belmunkatársa (1879–1881), a Budapesti Hírlap alapító munkatársa (1881–1886), ogy.-i tudósítója és a lap helyettes szerkesztője (1886–1888), vezércikkírója (1888–1903), majd a Miniszterelnökség Sajtóosztályán szolgált (1903–1920-as évek). Az ő kezdeményezésére az újonnan átadott bazilikát nem Szent Lipótról, hanem Szent Istvánról nevezték el (1905). A 19. század végének és a 20. század elejének egyik jelentős újságírója. ő honosította meg a gyorsan népszerűvé vált országgyűlési karcolatokat, de írt színházi kritikákat és tárcákat is. Nagy feltűnést keltett a párbajozási mániát kigúnyoló cikkeivel. A tiszaeszlári védvádper idején az antiszemita izgatás által felkorbácsolt szenvedélyeket igyekezett lecsillapítani. A mo.-i nemzetiségi demográfiai kutatások úttörője: a 19. század végi népszámlálásokra alapozott, sok vonatkozásban elavult kutatásai, felhasznált anyaguk miatt még ma is értékesek. Műfordítóként, idős korában lefordította Goethe Faust; Hermann és Dorothea és Reinecké róka c. műveit, de ezek kéziratban maradtak. Waterloo–Sedan c. tudományos darabját a bp.-i Urania Tudományos Színház mutatta be (1911. márc. 17.).

Szerkesztés

A Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok tárcarovatának munkatársa (1875–1876), a Nemzeti Hírlap ún. újdonsági és kritikai rovatának szerkesztője (1876–1879), a Pesti Hírlap belmunkatársa (1879–1881), a Budapesti Hírlap alapító munkatársa (1881–1886), ogy.-i tudósítója és a lap helyettes szerkesztője (1886–1888), vezércikkírója (1888–1903).