Iskola

Középiskoláit Nagyszalontán és Debrecenben végezte, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári okl. (1905), bölcsészdoktori okl. szerzett (1906).

Életút

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén Szádeczky-Kardoss Gyula tanársegédje (1905–1914), az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságba esett (1915. okt.–1918. febr.), Tomszkból megszökött, Albániában és Szerbiában hadi geológus (1918). A gyergyószentmiklósi állami gimnázium (1919), a kolozsvári leánygimnázium r. tanára (1920– 1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Földtani Tanszék (1940–1945), ill. a Bolyai Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszék ny. r. tanára (1945–1959) és a tanszék vezetője (1945–1959). Kiváló természetfotós is volt, fényképeiből kiállításokat is rendeztek. Erdély karsztjait és barlangjait vizsgálta, számos erdélyi barlang (pl. a meziádi Czárán-barlang, a komárniki barlang, a bánáti Szarvas-barlang stb.) feltárását és tudományos feldolgozását végezte el. Elsőként mutatta ki, hogy a barlangok cseppkőképződményei eredetükben lublinit (= a barlangok kevésbé ismert ásványa) származékok. Jelentősek őslénytani és régészeti megállapításai is. Számos népszerű geológiai könyvet és tankönyvet írt.

Emlékezet

Szülőhelyén, Erdőhegyen (= Kisjenő), a helyi ref. templom falán születésének 125. évfordulóján emléktáblát avattak (Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász és Kátai Lajos nagyzerindi kőfaragó alkotása; 2007. júl. 29-én). Ugyanekkor nyitották meg a természetfotóiból összeállított kiállítást is.

Elismertség

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöke (1936–1940). Az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke (1936–1940). A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat t. tagja.

Elismerés

A Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevele (1965).

Szerkesztés

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi Szakosztály Közleményei szerkesztője (1930–1937), a kolozsvári Erdély c. honismereti lap főszerkesztője (1941–1944). Tud. dolgozatai a fentieken kívül elsősorban a Debrecenben (1899–1910), az Erdészeti Lapokban (1900–1901), a Múzeumi Füzetekben (1911–1914), a Magyar Mérnök és Építészegylet Közleményeiben (1913-tól), az Erdélyi Magyar Lányok c. lapban (1921– 1924), a Magyar Népben (1922-től), a Pásztortűzben (1924-től), és az Erdélyi Múzeumban jelentek meg (1932-től).